Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-01-01 / 1. szám
A SZENT KORONA ÉRTÉKE lábra helyezi őket. Dukas Mihály bizánci császár (1071-tői 1078-ig) ezért bálából később díszes koronát küld Gézának. Ez a korona a Szent Korona alsó része. A két korona egyesítésének időpontja ismeretlen. Bárányáé Oherschaü Magda véleménye szerint * legvalószínűbben Géza koronázásának idejére tehető (Magyar Művelődéstörténet, I. 558. oldal), az általánosan elterjedt nézet azonban Szent László trónralépésével hozza kapcsolatba. Bármelyik esetben joggal vetődik fel bennünk az a kérdés, vajon nem volt-e a két korona egyesítése mögött valamiféle tiltakozási szándék a pápa röviddel korábban kinyilvánított h űbérúri igényével szemben. De Ka ezt a gondolatot elvettük, a történeti tény akkor is felette fi gyelemre méltó. A magyar király nem küldte vissza azt a római koronát, amelynek küldésére a pápa i—/ elődjének minden ilven szándéka nélkül —' bűbérúri igényét alapozta, hanem eredetiségében megváltoztatta és egyesítette a bizánci koronával. Ez azért is elgondolkoztató, mert korábban I. Endrének Konstantinos Monomarhos bizánci császár (1042-től 1054-ig) szintén küldött koronát, amely a bizánci udvarban használatos stepbanos (koszorú) egyik fajtájának érdekes példája volt, Szent István római koronájával azonban nem egyesítették. (Elkallódott, később Nyitraivánkán szántás közben találták meg.) A Szent Korona bizánci eredetű alsó része a felső résznél tömörebb, ezüsttel erősebben kevert, vastagabb aranylemezből készült. Világosan mutatja a bizánci ötvösművészet fejlettebb voltát, ami mind a zománcképek, mind a drágakövek foglalatain pontosan megfigyelhetők. Eredetileg ommzatos nyílt korona volt. A bomlokpánt fölé váltakozó sorrendben félkörös és csúcsos végződésű oromzatok emelkednek. Mindegyik tetején egy-egy drágakő van. A homlokzati oromzatot Krisz+us Urunk, a hátsó oromzatot pedig Dukas Mihály császár zománcképe díszíti. A többi oromzatot zöld ablakzománcból készült levelek ékesítik. Magát a karimát rekeszzománcos mehképek és hatalmas drágakövek gazdagítják. A mellképek Konstantin bizánci trónörököst, I. Géza magyar királyt, Szent Demetert. Szent Györgyöt, Szent Mihályt. Szent Gábort, Szent Demjént és Szent Kozmát ábrázolják megfelelő feliratokkal. A karima két oldaláról négynégy. hátsó részéről pedig egy, összesen tehát kilenc aranvlánc csüng le hármas levél alakúra képzett drágakövekkel. A Szent István és I. Géza koronájának egyesítéséből keletkezett mai Szent Korona súlya 2056 gramm, tehát valamivel több, mint 2 kg, vagy 4 font. A benne lévő aranylemezek és drágakövek valóságos, nyers értékét 1867 március 26-án 3409 forintra becsülték. 1945-ben ez az összeg 1850 amerikai $-nak felelt meg. A Szent Korona igazi értékét azonban nem anyaga, hanem jelentősége határozza meg. Alkotmányjogi, történeti és szellemerkölcsi szempontból a Szent Korona értéke felbecsülhetetlen. Mai alakjában még inká bb a magyar nemzeti egység, önállóság, függetlenség és kárpátmedencei küldetés jelképe, mint korábban Szent István Rómából származó koronája volt. Tulajdonképpeni értékét és jelentőségét mégis a Szent Korona felső része adja meg. Alkotmányjogi vonatkozásai is azzal kapcsolatosak. Ezért szokták — főként a külföldiek mindmáig gyakran “Szent István koronájá’ -nak nevezni. Története a magyarság dunamedencei történetével, szellem-erkölcsi birtokállománya pedig a Kárpátok medencéjének és környékének művelődésével azonos. * * * Megjegyzés: A Szent Koronát régebben tokban, 1608 óta külön erre a célra készített, vas keresztpántokkal megerősített ládában őrizték. Koronázáskor a Szent Koronán kívül még a következő koronázási jelvények voltak használatosak: A palást, amelyet a hagyomány szerint Gizella királyné eredetileg miseruhának készített. A jogar, amely buzogányhoz hasonlít és talán Szent István koronájánál is régibb eredetű. Felső részén állatképek véseteivel díszített kristálygömb foglal helyet. Az országalma tetején kettős kereszttel, oldalán Anjoukon címerrel. Az apostoli kereszt hosszú rúdon (nem kettősl) a XI-XII. századból. A talpas templomi eskü-kereszt, amelyre a királyt feleskették, a XVI. századból. A kard ugyancsak a XVI. századból (noha Szent István kardjának nevezték). Kútfőink még több más koronázási jelvényt is említenek, ezek azonban mind elvesztek. Az országzászló nyele Kis Károly koronázásakor. lobogója pedig a mohácsi vész idején tűnt el. A koronázási öltönyökből fennmaradt sarúk és harisnyák 1849- ben, a Szent Korona orsovai elásása idején váltak h a sznavehetetlenekké. Somogyi Ferenc dr. 4
