Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-01-01 / 1. szám
a magyar múlt felemelő történeti emlékeit, nem egyszer azonban a mindent lerombolni akaró vad forradalmiság eszméit is megbirdeti. Valószínűleg erre gondol báró Eötvös József, amikor azt hangsúlyozza, bogy Petőfi “kezdettől végig magyar, gondolatáb an, érzéseiben, minden szavában; a költőnek bibái s tökélyei mintegy nemzetiségünk kifolyásának látszanak.” “Petőfi a szó szorosabb értelmében magvar költő”. Ez a tény magyarázza meg kezdeti sikerét és mai népszerűségét, költészetének maradandó, világviszonylatban is kimagasló értékét. Mint mondják, Petőfi “életrajzi költő”. Költészete annyira egyéni, bogy azt csak életrajzának pontos ismeretében tudiuk maradéktalanul megérteni. Költeményeit sokféleképpen osztályozhatjuk. Leginkább családi, szerelmi, népies, elbeszélő, leíró és hazafias alkotásait különböztethetjük meg. Ez az osztályozás azonban nem tökéletes, mert Petőfinek van például bölcselő költeménye is (Az ember), amelynek mind az öt szakasza azzal a kérdéssel zárul; “Kevély ember, miben kevélykedel?” Családi költészetéből legismertebbek a “Füstbe ment terv”, az “Anyám tyúkja”, “A jó öreg kocsmáros” és az “István öcsémhez” című költeményei. Szerelmi költészetének legszebb gyöngyei a “Fa leszek, ha fának vagy virága”, a “Reszket a bokor”, a Minek nevezzelek , a * Feleségek felesége ’ és a “Szeptember végén” című versei. Népies költeményei közül elég, ha a “Befordultam a konyhára”, az “Árvalányhaj a süvegem bokrétája”, a Fürdik a holdvilág”, a “Megy a juhász szamáron és a Falu végén kurfa kocsma’ címűeket említjük. Le író költeményei közül különösen szemléletes “Az Alföld”, “A Tisza”, a “Kiskunság” és “A puszta télen”. Az utóbbiakhoz csatlakoznak mesteri életképei: “A vándorlegény”, “A téli esték”, a “Sári néni”, a “Téli világ” és a “Vándorélet’ ’. Há rom elbeszélő költeménye A helység kalapácsa ”, a “János vitéz” és “Az Apostol” (Érdekes, hogy ezek közül csak a “János vitéz’ nyer'e meg a magyarság osztatlan tetszését, amelyet Kacsák Pongrác gyönyörű zenéje még inkább fokozott.) Hazafias költészetéből első helyen kell idéznünk a “Nemzeti dal”-t, a szabadságáért újra meg újra síkra szálló magyarok örök “Talpra, magyar!”-ját s utána mindjárt a napjainkban is tanulságos “A hazáról”, “A magyar nemzet ”, a “Magyar vagyok”, ‘ A honvéd”, “A vén zászlótartó”, a “Csatadal” és a “Csatában”, "A székelyek”, a “Föl a szent háborúra”, a “Szörnyű idő” (a költő hattyúdala) címűeket, végül az “Európa csendes, újra csendes” kezdetűt, amelyet Petőfi 1956-ban is írhatott volna. “Asszonyoknak, leányoknak” című rovatunkban, tudom, érdemes lenne azt a kérdést is megvizsgálni, hogy a szabadság és szerelem költője, aki másfél évszázaddal ezelőtt született, hogyan látta és ítélte meg a nő szerepét. Ehhez azonban külön tanulmány volna szükséges. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy világviszonylatban is kevés költő tanúsított annyi őszinte tiszteletet a nő, különösen édesanyia és hitvese iránt, mint éppen Petőfi Sándor. Ebből a szempontból a legvadabb forradalmár Petőfi is egészséges maradiságot mutatott. A szabadságért, hazájáért feláldozza hitvesi szerelmét s a segesvári ütközetben életét is. De mit mond már jóval korábban (1847 szeptemberében) feleségének? “Ha eldobod eaykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Éri feljövök érte a síri világból Az éj közepén s oda leviszem azt, Letörleni véle könnyűimet érted, Ki könnyeden eFeJedéd kwe.det, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szereti’’ Mint sok más vonatkozásban, ebben is jövőt jósolt, akárcsak “A szabadsághoz” című költeményében, amelyben a szabadságot is megvigasztalja: “Ne félj semmit, megvédünk . . . csak egy szót, Csak emeld föl. csak mozdítsd meg zászlód, S lesz sereged ezer és ezernyi, Kész meghalni, vagy d:adalt nyerniI S ka elesnénk egy szálig mindnyájan, Feljövünk a sírbul éjféltájban, S győztes ellenségednek memnt kell Küzdeni. . . kísértő lelkeinkkel! Petőfinek ez a jóslata is újra meg úira beteljesül. Születésének százötvenedik évfordulóján a számkivetésben élő magyar asszonyoknak és leányoknak legelsősorban erre kell gondolniuk és erre kell másokat is figyelmeztetniük. VALLOMÁS Fehér fürtje van az akácvirágnak. Mondd meg, kislány, a ió édesanyádnak, Fzombat este eresszen el a bálba. Fimegyünk a tiszaparti csárdába. Tiszaparli csárdatető cserepes. Nem voltam én soha ilyen szerelmes. Hogy ez így van, te vagy annak az oka. Két szép szemed ragyogó szép mosolya. Perei András 44
