Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-01-01 / 1. szám
Somogyi Sarolta: PETŐFIRŐL 150 évvel ezelőtt, 1825 január 1-én született a magyarság, egyben az emberiség egyik legnagyobb költője, Petőfi Sándor, a pestmegyei Kiskörösön. Atyja Ре'to vies István szerb származású magyar kisnemesi család sarja. Anyja a tót eredetű Hrúz Mária. Ennek ellenére Petőfi kora ifjúságától kezdve ingerült érzékenvséggel magyarnak vallja magát. Gyermekéveit Félegybázán, kiskun környezetben töTü. Iskoláit sok belyen végzi. Tehetsége bamar kitűnik, tanulmányait mégis inkább kevesebb, mint több sikerrel folytatja. Egyszer meg is bukik, nmrt magvarellenes felfogású tót történelemtanára elkedvetleníti. Színész akar lenni. 16 éves korában beáll katonának. Másfélévi katonáskodás után a pápai református kollégium növendéke lesz. Itt találkozik Jókai Mórral, akivel ifjúsági önképzőkört alakít. Anyagi nehézségek mia't kénytelen távozni. Vándorszínész lesz. 1844 őszén aztán gyalogszerrel Pestre megy. Költeményeit megmutatja Vörösmarty Mihálynak. Az akkor már általánosan dóit. Ezen üdő alatt egynéhány rendbeli főasszonyok is kérették immár az övét. Kezünknél nem lévén, oda nem adhattuk!” A levélre Batthyány gróf az övét megbízható kísérettel visszaküldte Pozsonyba. 1689 decembei 15-én Esterházy Magdolna Viktória nővér már imigyen ír neki: Édes gróf uram! Az nagyságod levelét böcsülettel vettem az szent Margit asszony övével együtt! Hogy ennyi ideig kin maradott, abban semmi vétek nincsen!” * * * Száz évvel később eltörölték a klarissza-apácák rendjét is. Szent Margit ereklyéit lefoglalták. Mivel arany és ezüst nem volt köztük, mint teljesen értéktele n tárgyakat, hivatalosan elégették őket. A felsorolt és elégetett tárgyak között azonban Szent Margit öve nem szerepel. Pedig а XVII. század végéig ez is megvolt, sőt talán ma is megvan valahol. Bizonyos, hogy II. József idején valaki titokban megmentette a pusztulástól. Talán valamelyik főúri család kincses tárházába került s ott rejlik ma is. Hová lett, ki tudná megmondani? Esztergomban, a prímási kincstárban őriztek egy régi övét, amely állítólag Szent Margité volt. (Megvan-e még, nem tudjuk!) elismert költőfejedelem felismeri Petőfi páratlan tehetségét s kiadatja költeményeinek első gyűjteményes kötetét. A Pesti Divatlapnál a fiatal költő ugyanekkor segédszerkesztői állást is kap. Alig 21 éves, de már országos híre van. Hirtelen népszerűségét a régies verselés híveinek támadásai sem tudják csökkenteni. Felvidéki körúLja során Eperjes, Ké smárk, Losonc és Rimaszombat népe, ifjúsága fáklyásmenetekben vonul fel előtte. Hírnevét a “János vitéz” című népies elbeszélő költemény még inkább fokozza. 1846 őszén megismerkedik Szendrey Júliával. Őhozzá írja legszebb szerelmi költeménveit. amelyeknek érzelmi gazdagsága messze felülmúlja korábban alkotott szerelmi költeményeinek minden érzelmi megnyilvánulását. Szerelmi költészetének lángja a házasságkötése után még magasabbra lobog. A Minek nevezzelek túlnő a Reszket a bokor gyönyörű Iíraiságán s a “Szeptember végén” hangulata messze felülmúlja a Fa leszek, ha fának vagy virága” költői szépségeit. Petőfit valójában Szendrey Júlia ihleti a szerelem igazi lantosává. Neki köszönhető azonban az is, hogy 1848 tavaszán Peűfi a szabadság halhatatlan költőjévé válik. Hiszen köztudomású, hogy a “Nemzeti dal” megírására is Szendrey Júlia, a “feleségek felesége” ihlette. 16 hónappal később, 1849 július 51-én a szabadság nagy költője már ott esik el a harc mezején, ahogy egykor önmaga kívánta, a segesvári csatában, a hazája szabadságát eltipró orosz túlerő áradatával szemben. Halálának hírét a köztudat sokáig hitetlenül fogadja. Egyénisége költészetével együtt a halhatatlanság Illés-szekerén robog az örökkévalóság birodalmába. Üstökös módjára robban a magyar irodalom egére, de állócsillag, fénylő nap gyanánt marad ott örökre. Petőfi Sándor költészete lírai realizmus. Tükör, amely a valóságos élet jelenségeihez kapcsolódó érzelmeket közvetlenül vetíti vissza. Egyszerű és természetes. Nveívezete és előadási módja ment minden mesterkéltségtől, erőltetett választékosságtól és hazafias szónokiasságtól. Petőfi Byron és Heine méltó kortársa. Még romantikus, de már inkább népi, mint nemzeti. Klasszikus is még, mert a népiség ürügyével nyelvét nem durvítja el, hanem irodalmi tisztaságában csiszolja gyémánttá, de anélkül hogy a régi klasszikus költészet alakszerűségeit, kifejezésmódját keresné. Petőfi költészetében sokszor ellentmondások találhatók, de csodálatosképpen azok mégis mindig teljes és tökéletes, szerves egységben jelentkeznek. Leginkább szembe ötlik ez hazafias költészetében, ahol gyakran idézi . 43
