Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-01-01 / 1. szám
el a magyarságot Margit Icirályleány földi életétől. A Nyulak-szigete Szent Margit szigetévé lett, abová ezrével vándoroltak a hívők, hogy az önfeláldozó királyleány koporsójánál keressenek vigaszt és gyógyulást. A domonkosrendi fehér apácák a török időkben elmenekültek. A sziget török kézre került, a budai pasák azonban nem engedték elpusztítani. Szívesen tartózkodtak a kies szigeten, amelyet magyar leveleikben (jó magyarsággal!) állandóan Szent Margit asszony szigete néven emlegetnek. A fehér apácák Szent Margit koporsójával Nagyszomba tba menekültek. A szent királyleány holttestén kívül egyebük sem volt. Hamarosan koMustáskára jutottak. Egy ideig alamizsnán tengődtek. Amikor ez is megszűkült, nem tudták, mittévők legyenek. Kolostoruk többször leégett s félig összedőlt. Felépíttetésére nem tudtak pénzt előteremteni. A legnagyobb nyomorúságba maguk is csak koldulással hidták magukat fenntartani. 1615 január 10-én V. Pál pápa erre az esztergomi érseket arra kérte, hogy a Nagyszombatban élő hét domonkosrendi apácát tisztes matrónák kíséretében vezettesse Magyarországon kívül eső más kolostorba, javaikat és jogaikat pedig ruházza át a pozsonyi klarisszákra. A hét apáca azonban mégsem került külföldre. 1615 április 27-én Ií. Mátyás király Nagyszombatból Pozsonyba rendelte őket. Jogaikat és javaikat a klarisszákra ruházta át, de azzal a feltétellel, hogy a hét domonkosrendi apácát befogadják és eltartják. A hét nyúlszigeti apácával együtt Szent Margit ereklyéi is a pozsonyi klarisszák kolostorába kerültek. A hívők s a betegek seregével keresték fel itt a szentnek tartott királyleány földi maradványait. Az uralkodóház tagjai is többször megfordultak Szent Margit sírjánál. 1656-ban az esztergomi érsek a németországi Augsburgban ezüstből “Boldog Margit” szobrát is elkészíttette s azt a pozsonyi klarisszák kolostorának ajándékozta. A legendák szerint Szent Margit ereklyéinek érintése a betegeket meggyógyította s a hívők hitét megszilárdította. Az örömet tisztábbá, a lekesedésí forróbbá, a bánatot édessé tette. A sír mellől lelki vigasz nélkül senki sem távozott. A legenda ezrek érzelmének, hitének és meggyőződésének visszhangja szokott lenni. S ez a hit, ez a meggyőződés mindig az éghez emel. Azt a kérdést, hogy a legendából mennyi igaz, fölösleges < kutatnunk. A mély hit sok mindent költészetté varázsol, amely mindig tanulságos, megható és felemelő. • ,l A magyar történetírók nagy odaadással és szeretettel gyűjtögették össze a Szent Margit életére és ereklyéire vonatkozó adatokat. Nyomról-nyomra haladtak és a szent ereklyék sorsát mindaddig tisztáznák, amíg a szerzetesrendek eltörlése alkalmával azokat meg nem semmisítették. A történetírók pontosan felsorolják Szent Margit minden ereklyéjét. Ezek között az a meggyökeresedett hit, hogy Szent Margit ereklyéi a szenvedőknek vigaszt, a betegeknek gyógyulást szereznek: nagy szerepet juttatott Szent Margit övének. A klarissza-apácák ugyanis ezt az övét — kellő biztosíték ellenében <—■ átengedték azoknak, akik vigasztalást, vagy gyógyulást kerestek, vagy akik a haláltusa szenvedéseit akarták megkönnyebbíteni. Az ilyenek magukra öltötték a szent királyleány övét és mindaddig viselték, amíg hatását nem tapasztalták, vagy el nem hunytak. Bizonyos, hogy a legtöbb hívőnek lelki s talán testi hasznára is vált a szent királyleány övének viselése. A mindent átható hit, a rendíthetetlen meggyőződés, hogy a szent királyleány szelleme vele van és őrködik felette, minden szenvedő lelkét megerősítette. Az ilyenek egészen átszellemültek. Könnybben tűrték a kínt. Reménykedve néztek a bizonytalan jövő felé. Csak a lelki élet lebegett szemük előtt. A haláltusa is csak megpróbáltatás számába ment előttük. Szent Margit övét egyik súlyos betegtől a másikhoz vitték. Hogy valahogyan veszendőbe ne menjen, rendesen katonai őrség kísérte a beteghez is, meg vissza a pozsonyi klarissza-apácákhoz is. Az efféle kíséret persze sok költséget emésztett föl. így nem minden beteg juthatott Szent Margit övéhez. Csak a főúri családoknak sikerült azt megszerezniük. De az övét még a legmagasabb rangú és leghatalmasabb főúri családok is csak rövid ideig tarthatták maguknál, mivel folyton mások és mások kérték. 1689-ben például a haldokló Batthyány Ferencné viselte. Férje állítása szerint a szent öv igen megkönnyítette a különben menthetetlen aszszony szenvedéseit. Batthyány Ferenc gróf felesége halála után nem küldte azonnal vissza az övét Pozsonyba. Emiatt az apácákat mély aggodalom fogta el. Esterházy Magdolna Viktória nővér levélben sürgette Batthyány grófot a szent öv visszaküldésére. Attól félt ugyanis, hogy az ereklye elkallódott. Minekünk az, édes gróf uram, ^ írta igen nagy kincsünk! Bizony igen nagy neheztelést vennék magamra az szent szerze től, ha eltévelyednék (elkallódnék), mivel immár sokszor kértem el palatinusné asszonyom ő hercegsége javára is az fejedelemaszszonytól, de ilyen sokáig még soha ki nem mara-42
