Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Bethlen gróf <—>, mert közönséges házak nincsenek ottan, csak palota palota kátén. Meg ékes, kupolás márványtemplomok. Soknak a tornya is külön van építve. De mindenek közt a legnagyobb csoda, bogy minden utcának közepén vízkanábs vagyon.

i— Hogyan járnak akkor ott a népek? tudakolta valaki.

—< Azért mindenhová száraz lábbal is elmebet az ember. A paloták tövében vannak keskeny járóutak gyalogok részére. De lónak, bintónak, bordozószéknek hú*e sincs ottan. Könnvű. fekete csónakok vannak bintók beívébe szép fedeles ülőhelyekkel. Gondolának hívják őket.

' Ügy hangozik e név, mintha magyar szólás volna <— nevetett a feiedelem. >—< Hanem vigasságos va4on ott a nép, ahol ennyi víz van?

' Vagyon ott bor is <—> vágott rá Bethlen úr *-> mégpedig a javából. A mézes aleatico olyan, akár a mi tokajink, csak fekete, akár a vér. A népek vidámsága meg éppen a bolondság határán jár. Farsangban valék ottan. Ilyenkor ulcák, terek, gondolák csak úgy hemzsegnek ezerféle álarcos maszkáktól, mindenféle alakosoktól, akik nótaszóval, muzsikával, mindenféle bancuzással csak a bolondját járják egyvégbe. Ám azt is baliám, hogy emez álorcák alatt mindenféle titkos praktikák, országos cselvetések mennek végbe. És azonfelül még házasságtörő és egyéb szörnyű paráznaságok is, mert minden szemérem nélkül való szabadság vagyon ezekben a napokban.

/—< Na, csak valamiképpen azokból ne példázzon kegyelmed! >—> sietett még idején felemelni szavát a fejedelemné asszony.

A férfiak szemén meglobadt a nehéz italoktól is tüzelt kíváncsiság. De az ifjú gróf zavartalanul folytatta:

Magam is óvakodék ilyes kalandozásokba keveredni. Hanem egy furcsamódi emberről kívánnék még szólani.

i— Csak szóljon, ha nincsen az illendőségnek ellenére adta meg az engedélyt felsőbbséges pillantással a fejedelemné.

Bethlen István egy kis kénesivei Iocsolgatta torkát. Aztán elkezdte:

— Az úgy esett, hogy olasz nyelvmestert fogadók és beíekapék abba a nyelvbe. Hát ilyen figura embert soha még, mint ez az én nyelvmesterem. A jobb kezén való kisujján olyan körme volt, akár holmi igen nagy sasmadárnak. Szántszándékkal maga hagyá megnőni ez egyet. Más körme olyan volt, mint más emberséges embernek, de ez, miként

medve — vagy sasköröm, bosszú, horgas és hegyes vala.

i—i Mire kelleték ez néki? tudakolta a fejedelem <—< avagy csak a módi kedvéért tartotta?

i— Fejét vakarni tartá >—> mondta nevetve Istók úr leckeadás közben szaporán béturkált horgas karmával sűrű üstökébe, oszt olyan vakarózést vitt végbe, csudáltam, a vére is ki nem serked.

»—/ Nem serkedt ki a sok seriétől, ki benne Iakozék <—< kacagott valaki az asztal végén.

A fejedelmet is elfogja a nevetés. Mária sem állhatta meg, hogy el ne nevesse magát. Csak a fejedelemasszony vonásai maradtak merevek. Tekintete lesújtó idegenséggel állt meg a nevető Márián.

>—< Imé, nagy gyászod, kinek miatta házunkat is kerülni kévántad <—> mondta fuílánkosan.

Mária büszkén kapta fel fejét:

/—' A gyász szívem mélyében van.

<— De szemeden, szádon örömet hordozol.

Mária nem maradt adós a válasszal:

Isten ezt a világot örömre teremté, azért rakodta teli annyi gyönyörűséges csodákkal, hogy az ember örvendezzék neki.

i—< Isten azért alkotá az embert, harsogta most már az egész táblának ellentmondást nem tűrő hangon Zsuzsánna asszony <—> hogy mindétig való vezekléssel hálálja és érdemelje ki nagy jóságát.

Mária nem adta meg magát.

i—> Vezekeljen mindig, kinek vétke vagyon.

,—' És kinek nincsen? r— csattant fel a fejedelemasszony. p—< Az igaz is hétszer botlik napjában. Csak a sziklát példázó bit, Istennek szüntelen való szolgálata teszen méltókká idvességünkre.

Az asztalnál lassan elhalt a nevetés. Az arcok megint zordonra merevültek. Csak az ital bévsége tüzelt rajtuk.

A fejedel em koccintott Bethlennel.

— Regélj még nekünk valamelyest járás-keléseidből. Rég ideje nem mulattam olyan nagyon, mint emezen a saskarmú taljánon.

Bethlennek hízelgetí a fejedelmi dicséret. Üj történetbe kezdett és közben sűrűn hajtogatta a poharat. Mária ijedten látta, hogy nyelve egyre nehezebben forog, nem bírta az italt. Májét, epéjét kavarta.

Mária tűkön ült. Hogyan lépjen közbe? Neki nem illik asztalt bontani ott, ahol a fejedelem és hitvese ül. Könnyű kis szédülés futotta el. Ez adta a men’őgondolntot. Egy kis alakossággal túlozta rosszullétét. Nehezen szedte a levegőt. Fulladozva kért engedelmet a fejedelemné őnagyságától, hogy

33