Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-01-01 / 1. szám
polc szívreható ékesszólása Icibélcítette az apát a fiúval és megindult a tralcta Rákóczi Gyöggyel is. Őszre kelve készen volt az egyesség. Öreg Bethlen István letette a fejedelmi süveget és Segesvárra választó gyűlést hirdetett. Itt elsőbbet ő maga búcsúzott el a feiedelemsérttől. mire az erdélyi státusok az ő javaslatára szabad akaratból egvhangúlag fejed elemnek választották meg Rákóczi Györgyöt. A gyászszertartás csak ezután kezdődött Reseden. Váradról, Debrecenből, Tasnádról gyülekeztek minden rendű és rangú napi személvek, nrédikátorok, énekes diákok. Gvászbeszédek. ékesen csengő rigmusok búcsúztatták szüleitől a kis Krisztinát. Aztán feketével bevont gvászhintó vitte Báthorba, ahol Istók úr a Báthoryak ősi templomában külön sírboltot éDÍttetett. Szívszaggató gyászbeszédek, vigasztaló búcsúzó rigmusok közt bocsátották le a sírboltba a kis konorsót. Mária f TT ídokló zokogással borult férje karjába. Ez a nagy fájdalom forrasztotta össze igazán szívét ura szívével. F-déTy aki or már örömmámorban úszott. Rákóczi Gvörgy december 3-án értesül* megválasztásáról és “napestig Iőtette az örömöt Patakon”. Erdély teli volt boldog várakozással a nehéz napok után. Csak ennek a nagy örömnek igazi szerzőit környezte a mély fájdalom fekete keserűsége. De ők megbúitak benne, mint szívüket egymáshoz melengető puha fészekben. 6 A halálnak csak egyszer kellett megiámia az utat a Bethlen házhoz, aztán mintha csak bekapott volna oda. A következő évben Mária úira gyermeket szült. Leánvka volt ez is. Lelke teli lett örvendezéssel. Az IJr megkönyörült rajta és adott másik kincset az elvett helyébe. De az öröm hamarosan mérhetetlen keserűségre változott. A kislány alig élt néhány hetet. Forróságok verdék ki ezt is. Kinyúlt érte a halál csontkeze és letépte első rügyezésében az élet fájáról. Mária szívét névtelen rettegés szállta meg. Micsoda titokzatos hatalom esküdött fel ellene? Mi bűne van, hogy Isten ilyen kegyetlen csapásokkal sújtja? Nem az ő hibája, hogy Zólyomit látta meg először a férje elé lelkendező várakozásban. Mindig küzdött ez ellen az érzés ellen. Soha nem engedett neki hatalmat lelkén. Ügy kóválygott az ecsedi vár roppant térségeiben, mint élőhalott egy óriási sírboltban. Férje nem nézhette tovább ezt a vergődést: Menjük el innen, a szomorúság belépenészedik itt szívünkbe. ' Hová akar menni kegyelmed? kérdezte egykedvűen Mária. r-- Bábolnára. Kicsiny udvarház, de jó rendbe tettem. Dús fakadással zsendűl ott mindig a tavasz. Mária ráhagyta, nem sole reménységgel. Mit várhatott Bábolnától? A rügyfakasztó tavasz is csak az ő rügyhullására emlékeztette. Mégis megenyhült kissé. A tavasz szépségeinek szemére kenődő írja meglohasztotta lelkének emésztő tüzét. A feiedel em vendégségbe hívta őket Fehérvárra. Nem illendő mért nekem ilyen vigasságban páváskodnom —- szabadkozott Mária. < Nem lesz ottan semmi dorbézolás, — nyugtatja meg férje. «—> Még muzsikát sem rendelt Fejedelem Önagysága. Mária nem akart engedni. Kicsinye halálát még mindig szívén viselte A feiedelem azonban nem akarta meghallgatni a kifogást. — Az ilyen makacs gyász tusakodás Isten rendelése ellen. Az Úr adta, Ö vette el. Kegyelme maid küld helyébe másik áldást. — Ö marta ment ki Bábolnára, magával viúe a grófot és feleségét. Máriát meglepte, milyen sokan voltak hivatalosak a feiedelemkez. Még örült, hogy illendőségesen felöltözött. Magára rakott ertyetmást családi drágaságaiból is. Ö tündökölt legékesebben a táblánál. melynél a fejedelemné és a feiedelem közöl ült. Sok vendég egy részét a másik asztalhoz ültették. A muzsikaszó csakugyan elmaradt, ezért nyomott volt a hangulat egy darabig. De csakhamar megvídámította azt ifjú Redden gróf, aki tanulóéveinek sűrű peregrinásaiból mondott el vidám történeteket a fejdel emnek. Az egész asztal őt hallgatta. y Mondanád csak, ecsém. fordult most György úr a beszélőhöz — a sok idegen város közül melyik vált legkivált tetszésedre? Vagy melyiket vélted legcsodálatosabbnak? Istók úr elgondolkozott: Nem könnyű a választás «—< mondta kisvártatva mert a világ minden táián vannak szépségek és furcsaságok. dp legtöbb álmélkodásom talán mégis a taliánok Velence nevű városában vala. Híres és büszke Respublika bóhnto't a fejedelem , eleinknek sok hadakozása volt vele. Hát városnak is igen takaros >—• folytatta 32
