Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)

1973-01-01 / 1. szám

szükségük volt hatalmuk vallásos jellegű elismertetésére. Alattvalóik és más uralkodók felé egyaránt. Ezért fordulnak a nemzeti önállóságra törekvő új államalakulatok a pápához, mint aki az egykorú felfogás szerint Iegilletékesebb annak eldöntésére, hogy az új nemzet (állam) feje valóban Isten kegyelméből gyakorolja-e főhatalmát. A kedvező döntés látható jele a királyi rangú korona küldése, valamint a koronázási szertartás elvégzése, vagy elvégzésének megengedése. Mindez azonban kezdetben és tulajdonképpen világi hatalmi függőséget nem jelentett. Nem is jelenthetett. Hiszen például Nagy Károly frank király (742-től 814-ig) azért ment Rómába, hogy a III. Leó pápa (796-tól 816- ig) ellen emelt vádakat kivizsgálja. Nehezen képzelhető el, hogy a vizsgálat lefolytatása után a vádakat alaptalanoknak találó, hatalmas frank király, akinek atyja, Kis Pipin, adományával az Egyház világi hatalmát alig 45 évvel korábban alapozta meg, 800 karácsonyán azért koronáztatta volna meg magát római császárrá, mert a pápa hűbérese akart lenni. Ugyanez a helyzet közel 200 évvel később is, amikor a magyarok felett Augsburgnál győzedelmeskedő s a német egységet létrehozó I. Nagy Ottót (962-től 973-ig) a pápa Rómában császárrá koronázza.

A kor felfogása szerint a római pápát, mint Krisztus Urunk földi helytartóját az Ür nevében gyakorolt olyan erős lelki hatalom illette meg, amilyen előtt még a pápai trón betöltését befolyásoló, hatalmas császárok is kénytelenek voltak meghajolni. Ebből viszont önként következett, hogy egyrészt az Egyház ekkor még nem is gondolt világi hatalmának kiépítésére, másrészt a nemzeti önállóságra törekvő népek fejedelmei, a bolgár Boris és Simeon, a lengyel Miciszláv és a horvát I omiszláv ugyanúgy a pápához fordultak koronáért, mint ahogy Kis Pipin, Nagy Károly és Nagy Ottó a maga hatalmának megerősítéséért. Ez a szokás a fejedelmi hatalom isteni eredetét valló hit következménye. A pápai koronaküldés a nemzeti önállóság és állami függetlenség elismerését, a királyi hatalom és tekintély fokozását jelentette. Akkor is, amikor a magyarok ifjú fejedelme, a későbbi Szent István fordult koronakéréssel a pápához. Az Egyház világi hatalomra való törekvése csak jóval később, VII. Nagy Szent Gergely nana (1073-tól 1085-ig) uralkodása idején kezdődik. II. Szilveszter koronaküldésének tehát semmiképpen sem lehetett hűbéresi jogviszony létesítésére irányuló szándéka. Az a Szent Korona tehát, amelynek felső része Rómából került Esztergomba,

sohasem volt, nem is lehetett ilyen jogviszony jelképe, vagy záloga, ezért nem is volt, nem is lesz visszaküldhető Rómának, mint a pápai hűbériség apostoli’ szimbóluma .

Szent István nem azért küldött követet a pápához királyi rangú koronáért, mert az etelközi vérszerződésben gyökerező fejedelmi főhatalmának megerősítésére, vagy bármiféle hűbérúri védelemre szorult, hanem azért, mert be akart illeszkedni a keresztény Európa éppen kialakulóban lévő új államrendszerébe. A magyar történetírás több mint három évtizeddel ezelőtt azt is megállapította, hogy még "a római követküldés okát sem szabad a német és bizánci befolyás ellen védekező politikában, István feiedelem különös diplomáciai éleslátásában keresnünk. István a pópától kért koronát és királyi címet, mert ily kéréssel -—- kora felfogása szerint —* csak hozzá fordulhatott . (Hóman-Szekfű: Magyar Történet 6. kiadás, I. 195. oldal.) Szent István a maga országát egyszerűen a többi keresztény ország egyenrangú, méltó társává, az európai kereszténv nemzetek békés közösségének hasznos tagjává akarta tenni.

SZENT ISTVÁN KORONÁJA

II. Szilveszter pápa a mai Szent Korona felső részét alkotó királyi rangú koronát küldte Szent Istvánnak. Mai alakjában két egymást derékszögben metsző --- drágakövekkel és gyöngyökkel díszített, a fej alakjához igazodóan meghajlított, finom, vékony, törékeny aranylemezből készült aranypánt. A pántok kereszteződésénél Krisztus Urunk zománcképe látható. Ezt a képet a pántokkal együtt később, valószínűleg csak a XIV. század folyamán, a Szent Korona tetején lévő s mindig jobbra (tőlünk balra) dőlten ábrázolt, gömbökben végződő kis kereszt elhelyezése céljából durván átfúrták. (Ez a kereszt egyébként nem ferde, csak a részére fúrt lyukban laza, ezért minden irányban kissé billeg.) A pántok Iehailó négy szárán két-két aposiol zománcolt képét találjuk, a nyolc apostol közül azonban kettő személyazonosságát megállapítani nem lehet. Négy apostol képe teljesen hiányzik. A felismerhető hat a következő: Szent Péter, Szent Pál. Szent János, Szent Jakab, Szent András és Szent Fülöp.

A korona eredeti alakjára vonatkozólag két feltevés ismeretes. Az egyik szerint nyílt, abroncsszéni feidísz (koszorú), a másik szerint római sisakhoz hasonló, zárt fej-ék volt, amelynek alsó, összekötő abroncsa (homlokpántja) azonban elveszett. Az előző elmélet hívei arra szoktak hivatkoz2