Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-01-01 / 1. szám
Kállaу Miklós: A MURÁNYI AMAZON —' Regény NEGYEDIK FEJEZET HALÁL, MINDIG CSAK HALÁL ... 1. Tündöklő, napverő fényzáporban kezdődött Mária erdélyi élete, de hamarosan megindult benne az árnyak járása. Egyik felleg a másik után lomposodott boldog napja elé és egyszerre csak feketére borult ege teljesen. A fehérvári udvart bamarost otthagyták. Elég volt nyugtalan zajából, zaklató mámorából. Az ifjú férj elvonult, meghitt boldogságot áhított. Mária nem ellenkezett. Elsőbbet Váradra néztek be. De nem volt ott szükség a főkapitány jelenlétére. A pozsonyi békekötés megszerezte a nyugalmat. A török is megújította a békét Szőnynél huszonöt esztendőre. Erdély élvezne a béke áldásait, gyarapodott, erősödött. Mióta Bethlen Gábor uralkodott, nem tapodta földjét ellenség. Istók úr, hogy hivatalos gondjaitól szabadulhatott, sorra látogatta birtokait. Nagy öröme telt benne, hogy hatalmas várait, fényes kastélyait mutogassa ifjú feleségének. Ecsed várában szálltak meg először. Komor, zömökfalú, szélesen elterpedt erősség volt ez, roppant Iápságok közepén. Titokzatosan, sötét elszántsággal torpant meg a Kraszna szigetén. Valóságos tudomány volt megközelíteni. Mária csaknem megborzongott láttára. Őszre járt már és a poshatag vizek nehéz, ködlő párákkal sóhajtoztak a vár felé. Mint mocskos, elrongyollott, időszaggatta gyászlobogók lengedeztek a ködrongyok a vártornyok csúcsain. Csupa erő és marconaság volt az egész, zordonabb és biztonságosabbnak tetsző, mint Murány. Az erdélyiek bevehetetlennek tartották. —> Csak éppen egy temérdek bakacsin hiányzik a tetejéből, jegyezte meg Mária, hogy az alacsony, dohos kapubolt alatt belovagoltak — halálnak bús vára ez. Bévül puha fészek nyugtatta Istók úr. Ügy is volt. Az öblös kandallóban hatalmas hasábfák tüze lobogott. Rőtbama, bolyhos, jószagú meleg duruzsolta tele a térés szobát. Belehemperedett a borzas medve- és farkasbőrökbe. Megszínesítette a kereveteken a török takarók mintáit, megcsillant a ládák, szekrények ékesmívű veretem. Istók úr az egyik kerevetre vonta Máriát. Gyöngéden, szinte félő vigyázattal karolta át és a szája fölé hajolt. Mária néma megadással tűrte csókjait. Szívében a jóság, gyöngédség iránt érzett hála csinálta már a szállást a megbecsülő szeretetnek. — Jó lesz minékünk itten - súgta a férje. « Jó i— hagyta rá elálmodozva Mária és gondolatai magukról feledkezett révedésbe süllyedtek. Meg is szokta és gyorsan megszerette Ecsedet. Szinte fájón vált meg tőle, mikor tovább mentek Hunyadra. Ez a tornyos, csipkés ormokkal koronás, karcsúságában is keményerejű kastély egészen megigézte Máriát. Az oldapillérek kidudorodó kőizmai harsány felszökelléssel tartották a kecses kiugrótornyocskákat. A kaputorony körülfutó könyöklőjéről szabadon szállt a tekintet a bércek-völgyek fölött. A magas tetőhéjak, a csúcsos toronysüvegek mintáin fázós didergéssel borzongott a késő őszi nan. Fejedelmi bőkezűség emelte ezt a kastélyt. Belül is nemes pompa, előkelő kényelem bélelte hívogatom minden zugát. Mária ámulva járta termeit, csarnokait, folyosóit. A színes ablakokon szivárványport szitált be rá a napsugár. A stukaturásszoba” kellemetes szépsége valósággal megigézte. < Tekints csak feljebb is >—• szólt neki ravaszkas mosollyal az ura. A mennyezetre? >—• kérdezte Mária és szeme örömmel pihent meg a füzérek, szeszélyes kacskaringók, szövevényes fonatok dombormívű ékességén. >—• Mi különös látnivaló van rajt? ,—• Keresd csak >—> biztatta Istók úr. Mária már meg is találta. A mennyezet közepén ott ékeskedett az iktári Bethlenek és Széchy grófok mészből szép cifrásra formáb, egymásba fonódott címere, a farkát harapó sárkánykígyó gyűrűjében nyíllal átlőtt nyakú két daru s a grófi korona fölött bontott szárnnyal lebegő kétfejű sas. Hunyad után Dévát látogatták meg. Ez a vár emlékeztetett leginkább Murányra. Magános hegykúp tetején állt, bár nem olyan magasan, mint a murányi bérc. Itt a tél, mely korán érkezett zimankós fuvásokkal, kicsit beszorította őket. Első karácsonyuk emléke tette meleggé a különben rideg, katonás egyszerűséggel épült várat. Üjesztendőre megjött Katalin fejedelemné meghívása. Vízkereszt napján álorcás báli vigalommal és görög regebéli alakos táncjátékkal kívánta meg23
