Kárpát, 1973 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1973-01-01 / 1. szám
KÁRPÁT SZÍ-1’IRODALMI KÉPES CSALÁDI FOLYÓIRAT A VILÁGON SZÉTSZÓRT MAOYÁROK RÉSZÉRE A SZENT A KORONA SZÓ EREDETE A latin eredetű “korona” (corona, ae, f.) szó tulajdonképpen a magyar ’’koszorú” szó jelentéstartalmával azonos fogaimat fed. Mind a két szó eredetileg köralakú virág-, vagy lombfüzért jelent, amely bizonyos esetekben fejdíszül is alkalmazható. A magyar esküvőkön szereplő koszorúslányok és koszorús asszonyok elnevezése világosan utal arra a különösleges fejdíszre, amelyet az esküvői menetben a menyasszony kísérői hordanak. Maga a menyasszony is különleges fejdíszt, menyasszonyi koszorúi visel. A megkülönböztető fejdísz (koszorú) alkalmazása igen régi szokás. Ókori győztes hadvezérek, versenyzők és kiváló költők kitüntetésének módja. Ennek megfelelően a fejdísz idővel már nem virágból, vagy babér- és tölgyfa leveleiből, hanem ezüstből, aranyból készül, hogy a “hervadhatatlan” érdemeknek necsak jele, hanem jutalma is legyen. Könnyen érthető, hogy a megkülönböztető fejdíszt már a legrégibb időkben az uralkodói méltóság jeléül szintén használják. A latin eredetű korona a magyarban, de más nyelvekben is új jelentéstartalmat kap. Kizárólag az uralkodó (fejedelem, király) megkülönböztető fejdíszének fogalmát fedi. Ilyen értelemben a korona használatát Egyiptomban, Babil ónban, Asszíriában egyaránt megtaláljuk. A bibliai Salamon királyról is tudtuk, hogy koronát viselt. A régi Róma királyai 4-8 falevélhez hasonló díszítéssel ékesített fejabroncs-koronát hordanak. A kelet-római császárok a nyilt koronát felülről is fedett, zárt koronával cserélik fel. Nagy Konstantin (306-tól 337-ig) római császár, (314-tőí 335-ig) római pápának világi hatalma keresztény vallás gyakorlását, l. Szent Szilveszter aki 313-ban a milánói ediktummal megengedte a KORONA jeléül »—< fehér szövetből készült és drágaköves arany abronccsal körülvett, sisakhoz hasonló föveget adott. Az eredeti arany abroncsot később aranykeretes koronával cserélték ki. Ezt I. Miklós pápa használta először (858-tól 867-ig). 1294-ben VIII. Bonifác pápa (1294-től 1303-ig) a pápai korona fölé újabb koronát helyeztetett. Ezzel azt akarta jelképezni, hor»y a lelki hatalom minden világi hatalom felett áll. Végül 1362-ben V. Orbán pápa (1362-től 1370-ig) annak jeléül, hogy a római pápa hatalma minden világi és egyházi hatalomnál erősebb, a Bonifác-féie korona fölé újabb koronát helyeztetett. így alakult ki a mai hármas pápai korona, a tiara. KORONAKÜLDÉS A koronaküldés szokása a királlyá avatás egyházi szertartásával párhuzamosan alakult ki. A középkori keresztény gyakorlat gyökerei az ószövetségi királyavatásokig nyúlnak vissza. Tudjuk, hogy a zsidóknál a királyokat ^ homlokuk, válluk és karjuk olajjal történt megérintése után i— a főpap koronázta meg. Ez azt jelentette, hogy a király hatalma Isten kegyelméből való. Hasonló gondolatot fejeztek ki más népek fejedelmi hatalmat átruházó szertartásai is, amelyek eredetileg kivétel nélkül vallásos jellegűek. A királyi (uralkodói) hatalom isteni eredetét különösen akkor kellett hangsúlyozni, amikor az uralkodói főhatalom átöröklődése az ősi szokástól, vagy törvénytől eltérő módon történt. Ilyen eset volt például, amikor a frank Merovingcsalád utolsó saria, III. Childeric az uralkodásra alkalmatlannak bizonyult és Kis Pipin (714-től 768-ig), a király udvarnagya II. István pápa (752- től 757-ig) hozzájárulásával átvette a frank főhatalom gyakorlását. Önálló nemzetté szerveződő néptörzsek új uralkodóinak ugyanígy feltétlen T
