Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1972-05-01 / 2. szám
Csak ezért? Erre még nehezebb volt a íelelet. Mária szívén átvillant, milyen válaszúton áll. Zubogó nagy áradása volt benne az indulatoknak. De tudta, bogy most eszének kell parancsolnia. Zólyomié ő sohasem lehet, hiszen annak ifjú bites felesége van. Ha mást választana, nem aki félig-meddig már úgyis eljegyzett mátkája volt, attól úgyis elválasztaná valamiképpen a szívében hordozott kép. Bethlent legalább kedveli. Gyöngéd, jó és nemeslelkű ember. Öt végtelen érzelemmel szereti. Még életénél is jobban. Imént tette csak tanúságát. Ez a nagy szerelem idővel talán benne is lángot fogan és kiégeti vagy legalább megbalványítja a lelkében hordott bélyeget. Rövid csönd alatt gondolta át mindezt. Válaszát is fontolva adta: i—< Nehéz nékem nyílt szóval felelnem. De vegye csak észbe, ki írt hívó levelet, Kegyelmed nékem, vagy én Kegyelmednek? Ki ódozkodott a kötéstől? Én Iám nem feledtem, hát akartam is, hogy kössön. ^ Akkor hát enyémnek mondhatom mától a kezedet? Szóljon Anyámmal, Kegyelmed. Ö az én parancsolom. A hold álmatag fényében is látszott, hogy vér lüktetése rózsázza arcát. Bethlen halvány orcája is nekitüzesedett. Karja szorosabban vonta magához a karcsú derekat. Feje óvatosan, szinte kíméletes kérdezéssel közeledett Máriáéhoz. Szeme az első szűzi csók pecsétjéért könyörgött. De a lány csöndesen kibontakozott öleléséből. —' Tűrhessen még keveset, Kegyelmed /—* súgta felé az éj fuvalmánál halványabb hangon. 6. Zólyomi Dávid néhány nap múlva búcsúzott Muránytól. Hiába marasztotta a vár asszonya. Hasztalan unszolta sógora, hogy tartson ki vele. Hirtelen fölkerekedésének különös előzménye volt. A várkisasszony kérte távozásra. Az elhagyott Hóhér-bástya alatt találkozott Máriával. Maguk voltak egészen. Lélek se mutakozott a közelben. Mária megfogta a férfi kezét. Zólyomi érezte, hogy egész testében remeg.- Nem neheztel meg rám, Kegyelmed, ha mostan valami nem illendőt kérek /— mondta zavartan a lány. Lehetetlenség, hogy bugámtól akármi nem illendő telnék. De amit kér, az nékem parancsolat. A leány szeme mélyen villant rá: < Menjen el Murányból, amilyen sebten csak teheti. ^ Annyira terbökre volnék itten? — kérdezte kicsit megbökkenve Zólyomi. Ezt a kérést igazán nem várta. Ne kérdezzen semmit r— rebegte Mária. Megígérte, hogy teljesíti, amit kértem, állja is a szavát. Zólyomi mélyen nézett a lány szemébe. Annak könnyein át szó nélkül is egyszerre megértett mindent. Megszorította mégegyszer a hálásan felényújtott kezet. Ügy sütött, mint a parázs. Azzal sarkon fordult. Másnap reggelre kelve indúlt. Bethlen István még ott maradt ősz elejéig. A boldog mátkaság gyönyörű időszaka volt ez. A szív csendes örömeit megtetézték még hangos szórakozásokkal. Ellátogattak a trencséni hévízhez. Az Anna-bálon reggelig folyt a dáridó. Az ifjú Bethlen gróf úgy ünnepelte aráját, mint csak fejedelmi sarjat szokás. Besztercebányán aranykösöntyűket, drágakövekkel rakott násfát vásárolt neki. Vadászatokra jártak a környező erdőségekbe. Bizony nagyon ottfeledte magát a szerelmes vőlegény. Mintha édes Iéppel ragasztották volna oda a murányi várba. Mikor egyszer ráeszmélt, mióta betel már itt, maga is megsokallta s restelkedve mondta Szécbynének: ,—■ Nem ebrudal még ki innét, anyámasszony? ^ Maradj csak, ha nincs mebetnéked mondta jókedvűen Szécbyné. ^ Hát bizony, — vallotta be most még piruló bb orcával Istók úrfi r-* ha mebetnékem visz, se igen mozdúlbatnék tapodtat sem. r— Van itt ló elég, hintó is, ha kell. i—' Az vagyon, de az útra való költségeket elclevernyáztam. Nem gondoltam, hogy ilyen hosszan maradok. ^ Ami azt illeti, akad itt kőtség is /—< mondta mosolyogva Szécbyné. *—< Mennyi kéne? <—i Bizony elkelne ezer magyar forint, de jó pénzben. Hanem csak kölcsönbe, azt kikötöm. Nem is másképen. Még írást is adsz róla, annak m ódja -rendjén. A diákkal mindjárt meg is csináltatta az adósságlevelet. Még bárom tanú kezének jegyét is rátetette. Erre aztán a vőlegény nagy nehezen el is indult. Az esküvő pontos napját is kitűzték ősz végére. Percnyi nyugodalom nem volt ettől fogvást Murányban. Szécbyné minden igyekezetével csak azon volt, hogy lányának minél gazdagabb kelengyét 32
