Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1972-05-01 / 2. szám
adjon. Nem Icis munkába telt a sok finom vásznat, gyolcsot, patyolatot, selymet összeszedni és illendően megvarrogatni. Pozsonyig, Bécsig jártak érte a kurérok. Gombért, paszomántért, csipkéért Kassára, Eperjesre kellett beszalasztani. Onnét hozatták a szabókat, febérrubavarró frájokat is. Volt rettentő dér-dúr, futkosás. Ugráltak a vénasszonyok. Még a diák-úrfiak is pamutot gombolyítottak, cérnát fűzögettek a tű fokába. A gazdag nász hírére bécsi meg pozsonyi ötvösök, aranymívesek is sűrűn látogattak a murányi kastélyba. Szécbyné, aki jövendőbeli vejétől is adósságlevelet vett, most nem volt fukar. Sok drága ékszert, finom portékát vásárolt össze, hogy méltó kelengyével küldje kincses Erdélybe legnagyobb lányát, akinél gazdagabb örökösnő aligha volt egész Magyarországon. Bámulják meg az ékes kelengyét ott is. Bocskay István mesés kincseiből szintén kapott hozományul néhány vagyont érő darabot Mária. Még apja válogatta ki neki a legszebbjét, közte egy ősrégi pajzsot. A hagyomány szerint még Atilla királyé volt. A kelengye el is készült. Szécbyné keze alatt égett a munka. De vőlegénynek bíre-bamva sem volt. Küszöbön állt az esküvő kitűzött napja. De csak levél jött helyette. Bethlen Gábor fejedelem csinált megint kontrabontot. Keveslette a móringpénzt. Szécbyné megadta azt is, amit kívánt. Hanem Murány magányos sziget volt, ahol egyeben sem törték a fejüket, csak a nagyúri kelengyén és és azt hitték, Mária kisasszony és Bethlen Istók íirfi házassága körül forog a világ. Pedig köröskörül mind jobban zavarodott az. Össze-visszaforgott az idő kereke. A nyugati országokban évek óta dúlt már, hol neki-nekisustorodva, hol megcsendesedve a hitbeli háború. Magyarország felől a török állt résen, hogy mikor alkalmas időt orrontott, beleragaszkodjék falánk bordáival a császár birodalmába. A kicsiny Erdély fortélyosan sündörgött a két hatalmas versenytárs között s egymással pusztítva őket, igyekezett a magyarság* sorsának kerekét lendíteni. Most a dánus király vitt hadat Ferdinánd császár ellen és Bethlen Gábor Magyarország feFI akarta támogatni. Megindult hát Váradból s véle Istók is hadbaszállt, ahelyett, hogy Murányba ment volna Iakzit tartani. A háborúnak azonban hamarosan vége szakadt. Tilly marsall közben pozdorjává verte a dánusokat és a fejedelem már csak a vert sereg szertehulló roncsaival találkozott. Nem tehetett mást, békét ajánlott ő is. Most, hogy békesség lett, végre <—• valahára mégis megtarthatták az esküvőt, Pünkösd után. Szentháromság vasárnapján. Az ország színe-java egybesereglett erre a nászra. Ferdinánd király személyét Bosnyák Tamás, Fülek várkapitánya képviselte. Esterházy Miklós nádor Kéry Jánost küldte maga helyett. Magyarország és Erdély főurai, a szomszédos megyék és felsővidéki szabad királyi városok követei nagy számmal gyülekeztek össze. Fényesebb násznépet nem látott még az ország. Az esketés lenn, a hegy lábánál, a Széchyek jólsvai kastélyában ment végbe. Barátok klastromháza volt valamikor ez a komor épület és kis házi kápolnájában esküdött egymásnak örök hűséget Széchy Mária és ifjabb Bethlen István. Innen vonult fel a díszes násznép Murány várába, ahol az ak kori idők szokása szerint napokig folyt a lakodalom, egymásba nyúló torok zsíros, boros dőzsölésével, a szakácsművészet minden fortélyával kimódolt számlálhatatlan fogással, csípős tréfákkal, duhaj tivornyázással. Csak lassan szedelőzködött, szállingózott a vendégsereg. Egy része még akkor is ott maradt, mikor az ifjú pár egy hét múltával hazaindult Erdélybe. Kétheti utazás után, baráti vendéglátások, hódoló tisztelgések után érkeztek Gyulafehérvárra. Itt éppen nagy udvari ünnepség kellős közepébe csöppentek bele. A török követség akkor adta át a szultán nevében Bethlen Gábor második feleségének, Brandenburgi Katalinnak a fejedelemség jelvényeit, a zászlót és a pálcát. Káprázatos fényben tündöklött akkor a fejedelem udvara. Bethlen Gábor maga is kedvelte a pompát, de felesége még fényűzőbb hajlamokat és szertelen tékozló kedvet hozott magával atyja udvarából. Mária szeme majd belevakult a nagy ragyogásba. A murányi vár hűvös magányából, a szigorú erkölcsű özvegy egyszerű háztartásából egyszerre Európa egvik legfényűzőbb udvarába csöppent. Férjének nem kellett szégyenkeznie miatta. Széchy Mária feltűnő szépsége, előkelő Ízlésű gazdag ruháiban, mint drágakő ragyogott ki a nemes foglalatból. De az ő szívét szinte bódító tömegben rohanta meg a színeknek, fényeknek, illatoknak, az ütemre lendülő, hajlékony mozdulatoknak, a finom elmeélen köszörült szavaknak, hízelgő és ravaszul surranó bókoknak, szemek rejtelmes iátékának káprázatos kavargása. Brandenburgi Katalin kezdte már meghonosítani udvarában a divatot, hogy főrangú dámák szabadon mulassák ünnepi lakomákon válluk és keblük meztelenségét. Mária szeme még pironkodva tévedt egv-33
