Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1972-05-01 / 2. szám
ŐSZI VÁSÁR Illene ugyan tudnom, bogy ez a vásár milyen napra eseü, de >— bizony nem tudom. Ezt csak F:nta Laios bácsi mondaná mer*, ba élne, de nem él már f nyugodjék!), ami elég baj, mert amíg élt, fiatal voltam, most pedig már . . . A vásár mindenesetre ősszel volt, amikor a dombok aranyos lángolását mintha vörös borral öntözte volna meg valaki, s a völgyek ködöt ásítottak. Den, ősszel volt, mert dideregtem e^v kicsit, bár úi kabát volt raitam, melvet már a felszállásnál bemaszatoltam kocsikenőccsel. De nem ezért voltam szomorú. A kabátnak az a sorsa, eíőbb-utóbb magához vonz valami kenőcsfélét, lekvárt vagy más ragadós holmit, a lónak meg az a sorsa, hogy vásárra viszik és eladják. Én a lóért voltam szomorú. Fergeteg nevezetű lovunkért, aki a huszároknál is szolgált, és barátom volt. <—< Nem etethettük eí*ész télen, me*? sok baj is van vele <— mondta apám. ^ Nyisd ki a szemed, és Lajos bácsit biztasd hazafelé . . . Nekem más doDom van. Igen, Laios bácsit néha biztatni kellett, mert úov volt a lacikonyhával és egvéb élvezeti hevekkel, mint a kabátom a kocsikenőccsel: megtalálták egymást, és ragaszkodtak egymáshoz. A Ferge*eggel való sok baj pedig onnét származott, hogv a huszárok többször ott gyakorlatoztak falunk határában, és ha gyülekezőre zendült a kürt, Fergeteg szabályosan jelentkezett a sorakozón valamely földmívelő eszközzel, ekével vagv boronával, ami elé éppen be volt fogva. A trombita sürgetően harsogott, s arra már nem volt idő, hogy kivetkőzzék földmívelő mivoltából. A huszárok majdnem megölelték Fergeteget, az öreg katonaló pedig boldog volt a bajtársak között, és undorral nézett Görbic Pista bácsira, aki izzadtan és felindultan érkezett meg fél óra múlva, ostorral és erőtelies kifejezésekkel Fergeteget, katonát és trombitát illetően. De én szerettem Fergeteget, tiszteltem vitézi múltját, és raita tanultam lovagolni, ha Pista bácsi szíve megenyhült, s a lovaglást engedélyezte. Ezt az enyhülést azonban bizonyos szivarokkal kellett előidézni. És most visszük Fergeteget a vásárra, mint egy közönséges igáslovat. Fergeteget, aki hűséges volt Fekete István: múltjához, olyan hűséges, amilyen csak egy ló tud lenni. A kocsi elé Marcsa volt fogva lányával, a Manrival, míg Fergeteg a saroglyához kötve ballagott utánunk azzal a bosszú, könnyed járással, ami a kiművelt paripákra jellemző. Ha kocsma előtt mentünk el, vidáman nveríteü, jelezve, hogy katona korában azokon a helyeken szoktak megállni ahol hosszúra vágott gyaluforgácsot lenget a szellő. >—< Okos ló ^ mondta Lajos bácsi <—*, szinte kár érte. Hoól Mindjárt gyüvök! Mikor egyedül maradtunk, összenéztünk Fergeteggeh aki kérdően nézett rám okos, meleg szemével. — Mi lesz ebből? Szégvenkezve húztam meg a vállam, és helyei nd'am Lajos bácsinak, aki férfias törköbdelhőt lehelve érkezett vissza a ragyogó őszi világba. Tiszta orvosság! ^ vidámkodott. Ilyet nem isznak a papok, de még a püspök se! —< Lajos bácsi ugyanis a püspöki méltósághoz csak egészen kiváló törkölyt képzelt illendőnek. Valami azonban lehetett a dologban, mert mire a vásárba értünk, ióság ereszkedett ránk. Megemlékeztünk Fergeteg kiválóságáról és viselt dolgairól. Éppen ezért mérhetetlen méregbe jöttünk, amikor a cigánykupec megkérdezte: ^ Mit kóstál ez az öreg bőregér? Laios bácsi távozásra szólította fel a kunecet, meri különben kiakaszija a lőcsöt, akkor pedig lepedőben viszik el a kupec földi maradványait. Ezek után pedig azt mondta, hogy menten szétveti a méreg, ha valami csillapítót nem vesz be. Csak várjak nyugodtan, azonnal jön. Vártam nyugodtan, és imádkoztam, hogy ne jöjjön senki. Néztük egymást Fergeteggel tanácstalanul és megfeledkezve vásárról és vevőkről egyaránt. Maguké ez a ló, kisfiam? Ott állt újra a kupec egy másik emberrel, aki csizmát és bőrfoltos lovaglónadrágot viselt. ^ Nem! < mondtam, nem tudom, miért. ^ Maga okos ifú, ugye? ^ kérdezte a bőmadrágos, és elővette erszényét. ^ Látom, jó fiú, ismeri ezt a lovat. r— Hát. . . ismerni ismerem és körülnéztem, nem jön-e Lajos bácsi. Ne féljen, mi nem áruljuk el ^ és komolvabb ércpénzt nyomott a markomba rúgós ez a ló? Tétováztam. Csak mondja meg bátran. 18
