Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1972-05-01 / 2. szám

sajátos magyar társadalom-, gazdaság- és alkot­mánytörténeti fejlődés eredménye. Nem szabad azonban elfelejtenünk, bogy ez a fejlődés szükség­szerűen az európai baladás szerves része, biszen a magyar királyság maga is az akkori Európa je­lentős alkateleme és fontos tényezője. A sajátos magyar fejlődés gyökerei évszázadok­ra nyúlnak vissza. Az Aranybulla kiadását ered­ményező elégedetlenség nemcsak a III. Béla király uralkodása idején kibontakozó magasabb művelő­dési és mindinkább fokozódó politikai igények fo­lyománya, banem a bonfoglaló szállásbirtokos­­családok lassú kibalásának és az egyre fokozódó méretű birtokadományozásoknak is természetes kö­vetkezménye. A Szent István uralkodása óta köz­vetlenül a királynak fegyveres szolgálatot teljesítő kisbirtokú szabadok, a király szolgái (servientes regis) az új helyzetben az adománybirtokosokkal szemben gyakorlatilag védelem nélkül maradnak, mert az általuk lakott királyi földek eladománvo­­zásával a király i—» Szent István óta élvezett ^ kü­lönleges oltalmát elvesztik. Az új nagybirtokosok batalmaskodásai s a Gertrúd királynéval beköltöző merániak szabados visszaélései a királyi szolgák rendjének sérelmeit csak fokozzák. II. Endre, akárcsak az angol Földnélküli János, egyre-másra külföldi hadjáratokat vezet, amelyek­hez pénzre van szüksége. A királyi jövedelmek be­hajtását bérlők útján szorgalmazza. A bérlők mind idegenek. Izmaeliták és zsidók. Nemcsak a királyt igyekeznek megfelelő pénzösszegekkel, bevételek­kel ellátni, banem a maguk hasznát is bőségesen biztosítani akarják. Üzérkednek. Visszaéléseket kö­vetnek el. Magatartásuk a már meglévő általános elégedetlenséget elkeseredett idegengyűlöletté fo­kozza. A pénz értéke leromlik. Az egész országra súlyos gazdasági válság nehezedik. BÁNK BÁN SZEREPE Az első megmozdulás 1209-ből ismeretes. Az ellenzéki főurak Géza herceg (III. Béla öccse) bi­zánci területen élő fiát akarják trónraültetni, de követeiket a király hívei elfogják. Az ellenzék terve meghiúsul. A király csak legjobb hívét, Győr-nem­­beli Csépán nádort veszti el, akit Tomaj-nembeli TiLa szúr le. Csépán kormányában találkozunk először Bór-nembeli Bánkkal, mint Horvátország és Szlavónia bánjával, aki az új nádor, Győr-nem­­beli Pót kormányában a királyné udvarispánja lesz. Három év múlva ez a kormány maga únja meg az idegenek sok visszaélését. Amint a király ezt az elégedetlenséget észreveszi, Pót nádor kor­mányát kicseréli. Bánk bánt nevezi ki nádorrá. Só­gorát, Meráni Bertold kalocsai érseket ugyanekkor erdélvi vajdává teszi. Úgy látszik azonban, a ki­rály Bánkban sem bízik teljesen, mert amikor 1213- ban Halicsba indul, az ország kormányzásával nem a nádort, nem is János esztergomi érseket, ba­nem sógorát, Bertold kalocsai érseket és erdélyi vajdát bízza meg. Az intézkedés mind a nádort, mind az érseket elkeseríti. Az elégedetlenek össze­esküvést szőnek. Nem annyira a király, mint in­kább az idegenek ellen. A mozgalom vezetését maga Bánk nádor veszi át, akit az összeesküvők ^ apósával, Péter ispánnal együtt ^ arról is meg­győznek, hogy feleségét a királyné egyik testvére elcsábította. Az összeesküvők fellépésére akkor kerül sor, amikor az udvar a király távollétében Lipót osztrák herceg tiszteletére a pilisi erdőben nagy vadászatot rendez. A mulatozókat körülfogják s az idegeneket halomra ölik. Lipóínak sikerül elmenekülnie. Bor­told érseket alaposan elverik, de életben hagyják. Gertrúd királynét a felbőszült Péter ispán és veje, Bánk bán felkoncolja. A vérfürdő eredménye új kormányalakítás és az idegenek háttérbeszorítása. Bertold érseknek távoznia kell az országból. Péter ispánt karóba húzzák, de Bánk bánt nem éri bántó­­dás. A királyi tanácsnak is tagja marad, egyelőre azonban csak a pozsonyi ispánságot kapia meg. 1217/18-ban megint szlavón bán, 1221/22-ben pedig országbíró (udvarisnán). Ebben a tisztségé­ben közvetlenül az Aranybulla kiadása előtt roko­na, Bór-nembeli Nána fia Pósa, a későbbi boszniai püspök (aki a legújabb kutatások eredményeként a krónikaíró Anonymus-szal azonos), váltja fel. A TULAJDONKÉPPENI ELŐZMÉNYEK 1213 és 1222 között II. Endre négyszer kényte­len kormányát kicserélni, de nagyhatalmi törekvé­seinek útján rendületlenül tovább balad. Idősebbik fia, Béla ( a későbbi IV. Béla király) megkoronáz­­tatása után ifjabbik fiát, Kálmán herceget Halics trónjára juttatja, majd Halics királyává koronáz­tatja, feleségül veszi Courtenay Jolánt, a két első konstantinápolyi latin császár nővérének s a későb­bi harmadik latin császárnak leányát, kereszteshad­járatot vezet a Szentföldre, Béla kiskirályt összehá­zasítja Laszkarisz Máriával, a niceai császár leá­nyával, leányát pedig Asen János bolgár cárral. Eközben a hatalmaskodó főurak szinte szabadon garázdálkodnak. János esztergomi érsek hiába lép A

Next

/
Thumbnails
Contents