Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1972-05-01 / 2. szám

fel ellenük. Kénytelen maga is külföldre menekülni előlük. 1221-ben a király új adórendszer bevezetésével kísérli meg az államháztartás egyensúlyának hely­reállítását. Ugyanekkor azt is elrendeli, hogy az erőszakosan elfoglalt várföldeket vissza kell adni. A kiküldött bírák túlbuzgósága megint sérelmeket okoz. Nemcsak szabályszerűen adományozott bir­tokok visszavételére kerül sor, hanem a hatalmas­kodó nagybirtokosokkal szemben a kiküldött királyi bírák tehetetlensége is bebizonyosodik. Erre a ki­rály szolgái nem is annyira a király ellen, hanem inkább és elsősorban a hatalmaskodó nagybirtoko­sokkal szemben országosan szervezkedni kezdenek. Mozgalmukat néhai Imre király mellőzött hívei s a főpapok is támogatják. Az utóbbiakkal ugyan a ki­rály kiegyezett (a tonzúrás egyházi személyek adó­mentességét és törvénykezési kiváltságát oklevélben biztosította), de Béla ifiabb király és Laszkarisz Mária házasságának felbontására irányuló kísérle­tével újból ellentétbe került. Természetesen az if­jabb király is az elégedetlenek pártjára áll. A mozgalom vezetőinek követelésére II. Endre a Szent István óta augusztus derekán szokásos tör­vénylátó napot 1222-ben a tavasz közepére, való­színűleg április 24-re, Szent György napjára, Fe­hérvárra hirdeti meg. A királyi szolgák és a vár­jobbágyok “roppant sokasága” fegyveresen vonul fel. A király az egybegyűltek óhajára kormányát azonnal elbocsájtja. Az új (forradalmi) kormány­nak mindössze bárom tagját ismerjük Csanád-nem­­beli Vepte fia Tódor nádor, Bór-nembeli Nána fia Pósa országbíró és Ipoly erdélyi vajda személyé­ben, az Aranybulla azonban ezeket sem nevezi meg, csak az okiratot leíró Keled egri prépostot és királyi kancellárt említi, továbbá az ország tizenegy püspöki székének betöltőjét, névszerint János esz­tergomi és Ugrin kalocsai érseket, továbbá Dezső Csanádi, Róbert veszprémi, Tamás egri, István zág­rábi, Sándor váradi, Bertalan pécsi, Kozma győri, Bereck váci és Vince nyitrai püspököt sorolja fel. A SZABADSÁGJOGOK BIZTOSÍTÁSA A kiváltságlevelet II. Endre, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria királya “a Szenthá­romság egy Isten nevében” a királyi szolgák (ser­vientes regis) kérésére adja ki. Azt a szabadságot biztosítja mind nekik, mind az ország többi lakosá­nak, amelyet azok Szent István királytól szereztek, de amelyet némely királyok hol tulajdon haragjuk bosszújából, hol gonosz, vagy önnön hasznukat szerető emberek hamis tanácsadásából sok pontban hatalmasul megrontottak”. Ezen kívül azonban az ország jólétének előmozdítása célj ából 31 cikkely­ben további rendelkezéseket is tesz. Először is kötelezi magát, hogy Szent István ün­nepét minden évben Febérvárott üli meg. Ha eb­ben fontos ügy, vagy betegség megakadályozza, a nádor helyettesíti, aki minden ember panaszát a ki­rály képviseletében hallgatja meg. A törvénylátó napon az egész nemesség szabadon összegyűlhet. Aztán arra kötelezi magát, hogy a hatalmasak ked­véért szabad (nemes) embert el nem fogat s meg nem nyomorít. Előbb rendes úton történő perbe­hívás után ítélkezik felette. A személyes szabadság ekként körülírt biztosí­tásán kívül a király azt is megígéri, hogy a neme­sektől és egyházi személyektől semmiféle szerpénzt, vagy szabad dénárt nem szedet s meghívás nélkül r«l Az Aranybulla arany pecsétje 3

Next

/
Thumbnails
Contents