Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1971-10-01 / 1. szám

ezek az adatok mutatják, asszonyainknak ugyan­csak elég dolguk volt, míg a télre előkészültek. Tudjuk, hogy a kertészkedés a kultúra fokmé­rője. S ha azt látjuk, hogy a XVI. században ná­lunk a kertészkedés és a kert terméseinek feldol­gozása olyan magas fokon állott, hogy a külföldiek is hozzánk fordultak: akkor el kell ismernünk, hogy a kultúra nálunk igen magas fokon állott. S az elismerés e téren elsősorban nagyasszonyainkat illeti, mert ők voltak a legjobb kertgazdáink. S mi­vel szeretettel munkálkodtak kertjeikben, akaratla­nul is jobban szerették a földet, jobban ragaszkod­tak az ősi birtokhoz, mint férjeik, akik idejük leg­nagyobb részét távol töltötték. A kertgazdaság mellett főasszonyaink a szár­nyas majorságra is nagy gondot fordítottak, ök ezen a téren is megállták helyüket. Hízott pává­kat, gyöngytyúkokat, ludakat, kappanokat még az udvarnak is küldözgettek. I. Férdinánd például már januárban fiatal libákat kapott Nádasdyné­­tól, aki 1546. január б-án a királynénak is küldött szárnyasokat. Sárkány Antal uram nagy büszkén jelenti Bécsből, hogy a pávákat, a Iúdfiakat, luda­kat és kappanokat bemutatta a királyné asszony­nak! “Szinte i—* írja az ő belső házában (szobá­jában) mutatám be. Jó néven vévé és csodálkozék a Iúdfiakon.” Báthory Erzsébet 1587-ben kará­csonyra küld Iúdfiakat Zrínyi Doricának. A nagy hidegben azonban megfagytak a fiatal libák. A kastélyokban és az udvarházakban nevekedő leányok természetesen mindazt eltanulták, amit ideiglenes anyjuktól láttak és hallottak. így aztán belőlük is derék majorosok és jó gazdasszonyok váltak. Folytatjuk.) Berzeviczy Flóra: ANAYASZIV Milyen nagy! Pedig törékeny, kicsi jószág. Mégis elfér benne annyi szeretet, annyi jóság, Jóban-rosszban rábízhatod magad. Nem kér soha semmit. Mindig csak ad. Megbánthatod rútul, ejthetsz rajta száz sebet, Nem tudsz olyat tenni, amiért nem szeret. Akkor is, ha elhagyottan, elárvultán szenved: Megbocsájtón imáiba foglalja a lelked. Maróthy-Meizler Károly: MINDSZENTY KÖNYVE AZ ÉDESANYÁRÓL Mindszenty képességeinek sokoldalúsága, lelké­nek gazdagsága még az annyira zsúfolt munka­­területeiről is időnkint elragadja az irodalom, a tudomány világába és a nemzet nagy ügyei felé. Hogy a közéletnek ez az acélembere csupaszív és meleg érzés, azt nemcsak az Egyház, a társadalom és a szegényvédelem szervezése közben tapasztal­hatjuk, de ilyenkor is. A kutatót, az írót, az ország­­gyarapítót is a szeretet vezeti. Szeretete az édes­anyja, a magyar múlt és hazája iránt. Ahogyan Mária-tisztelete és édesanyja iránt való szeretete kétkötetes nagy mű írására inspirálja Mindszentyt, aképpen egy kéznélfekvő indoka, a bála és tisztelet, íratja vele nagy történelmi mun­káját is: “A veszprémi egyházmegye múltjából” címűt. . . Nagy történelmi művével egyidőben dolgozott egy másik nem kevésbé monumentális alkotásán is: Az édesanya c. kétkötetes könyvén. Még diák­köri, pályadíjnyertes kis munkájában foglalkozott először az édesanya magasztos hivatásával. Ettől kezdve a témát érintő minden olvasmányából jegyzeteket készített és adatokat gyűjtött. Később már rendszeresen kutatta hatalmas világirodalmi műveltségével és művészettörténeti jártasságával e tárgy anyagát. így duzzadt fel a kis tanulmány terjedelmes, két köteles remekművé, amely minden népnek és kornak anyatiszteletét, a világirodalom legszebb helyeit, a művészetek legnemesebb anya­tematikáját öleli fel. A könyv elgondolása maga nagystílű és eredeti. Alapeszméje: a szeretet, tisz­telet és bála legmagasabb piedesztáljára emelni az édesanyát. Olyan mű ez, amely a legridegebb csa­ládokba is a keresztény tűzhelyek melegét tudja varázsolni. Amit szerkesztői zsenialitásával kiválo­gat, azt írói kiválóságával dolgozza fel örökértékű anyaggá. Mindszenty fiúi bálájának örök emléke marad e két kötet. De bizonyítéka is, hogy egész életét be­töltötte e szent érzés. Egyben apoteózisa Krisztus anyjának is. A kereszténység fölényes erkölcsi kul­túrájának védelme ez a könyv, hiszen ez erkölcsi kultúra központja: az anya. A társadalom alap­sejtje a család. Amilyen a család, olyan a társa­dalom. A krisztusi Egyház az anya köré von gló­44

Next

/
Thumbnails
Contents