Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1971-10-01 / 1. szám
De Mária asszonynak szöget ütött fejében a szava. Mi kivetni valója vagyon azon a Létin Máténak? Nem bizodalmas ember? — Cselédirígység! legyintett György úr. Máté sose szól oktalant, — kezdett aggályoskodni Mária asszony ,—■ féltem kegyelmedet. ' Ugyan mitől? ' Magam sem tudom. ' Nem hagyná ittbon ezt a Létit? — Mert ennek a buta palócnak ját a szája? Legjobb fegyverbordozóm. Velem jön. i—1 De akkor vigye magával Mátét is. Az én kedvemért. — Vibetem, vonította vállát György úr. Legalább elnevetünk a figuráin. Megölelte, megcsókolta asszonyát. Már a folyosókockán csikordult a csizmája. Mária asszony karjába kapaszkodott. <—• Jánvkáitól meg el sem bucsúdzik kigyelmed. — Hadd csak békén aludni őköt. Hamarost idehaza vagyok én megint. De amikor a lépcső boltjához ért, egyszerre csak hátulról nyakába csimpaszkodott Márika. Lebegő, fehér hálóköntösben sudár karcsúságával olyan volt, mint valami egekből Iebbent angyal. Forrón, szinte görcsösen szorította magához apja fejét. És csókolta hosszan, féltőn, mintha mindörökre búcsúzkodnék tőle. A terebesi várban álló hétig tartott a sűrű jövésmenés. De úgy látszik, nem úgy forgott a kerék, ahogyan Széchy úr kívánta volna. A zárt ajtók mögül gyakorta hallatszott heves szóváltás. Ilyenkor György urat pulykavörös arccal látták kitörekedni. Fűtötte a rettentő indulat. Kapkodva szedte a lélegzetet. Legtöbbször bevette magát az erdőkbe és ott a vadak hajszolásában fújta ki nekiduzzadt mérgét. Kornis uramat meg hiába várta. Megszimatoltak volna valamit Gábris úr udvaránál szándékairól? Rossz nyomon járnak. Nem akarja ő Erdély ügyét cserbenhagyni, hiszen a magyarság ügye az. De a török ellen is kell ótalom. Azt meg másutt kell keresni, nem a fejede Imi szék árnyékában. Mi rosszat cselekszik ő? Éppen csak egy vasat melenget két tűzben. Nemcsak maga érdekében cselekszi, na mert arról soha nem feledkezik meg, hanem talán ország javára is. De most ilyen nehéz utat kell járnia két zavaros, nehéz ár sodrása közt. Vagy talán tán három között is? Keserves sor ez. Háta mögött gyanú ólálkodik, előtte ármány vermei leselkednek. Merre léphet csak egyet si biztonságosan? Fortyogott benne az indulat. Jó hetet vesztegetett el itt és most dolgavégezetlenül tér meg. A német kapitányokkal is készen állt már az alku. Most egyszerre csak postát küldtek maguk helyett. Nagy örvendezéssel látják ilyen nagy tekintetű főember fordulását a bécsi király igaz keresztény ügye felé, mindenképpen csak javallják, hogy némi javadalmakkal is megtámasszák hatalmát a jó ügyekezet buzgó szolgálatában, de alusznak még egyet rá, minek előtte szavukat lekötnék. Orrontanának ezek is valamit? Veséjéig, májáig kandítana már mindenki, holott eleddig szavai sűrűjén át semmiféle tekintet nem hatolt. íme két szék között pad alatt maradna hát? ~ Hű a bestye lelkei! «— szakadt ki belőle a mérges indulat. Ökle megkoppant az asztal kemény tölgyfalapján. Csizmája sarkával rúgta a padlót. Majd szétvetette a nagy bosszság, hogy így ki tudtak fogni rajta. Kívülről léptek csikordultak most, György úr kíváncsian emelkedett fel. Híradást kap. Tán mégis másképpen fordul minden? Maga sietett megtámi az ajtót. Léti Miklós volt, a Iangaléta fegyverhordozó. i—t Téged mi szél hozott? <— kérdezte meglohadt várakozással a nagyúr. <—< Fájin préda kénálkoznék, nagyságos gróf úr. A mai éjszakán megtérő szekereseket hiúz riogatta meg. —w Hol te? <—< villant György úr szeme. г-4 A barkóváraljai sűrűségekben. Széchy Györgyöt egyszeriben elöntötte a vadászszenvedély. Feledte már minden bosszúságát. Csak a ritka zsákmány izgatta. >—i Nyergeltess nyomban <—> rendelkezett. A nyurga csatlós már indulóban volt, hirtelen megtorpant mégis. Tán eszébe ötlött valami. Ellenvetéssel próbálkozott:-—' Még elvederhetjük, ha nagy csattogással közelítünk. A gróf megnyugtatta: >-> Csak a terebesi malomházig megyünk lovon. Onnan csak Ioppal, macskaléptű óvatossággal. Szólítsd Mátét is vélünk. — Mi szükség vagyon rája? — A lovakra ügyel majd a malomháznál. i— Az más, <— mondta már csak magában Léti és ment nyergeltetni. A malomháznál megebédezett Széchy György. Otthagyta Mátét a lovakkal. Aztán nekivágott csatlósával a sűrűségnek, nagy óvakodással nyomult mind előbbre, figyelt minden kis neszre, az 29
