Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1971-10-01 / 1. szám
1—1 Hát az semmi, hogy a fejedelem már donációba tette Istók úrfinak Hunyad várát és véle a rengeteg jószágokat? Felér az Muránnyal. '—' Meglehet, >—> mondta György úr >—■> de egy szó, mint száz, Murányi nem adom. Inkább megszerzem az ígéretet még másik uradalommal. így folyt az alkudozás hosszú délutánokon estekbe, éjszakákba áthajolva, bő poharazások közt. Mária fülébe is eljutott belőle egy és más, a felszolgáló cselédek szóbeszédéből. Szégvenpír égette arcát. így folyik a vásár személyére. Összeboronálják olyannal, akit nem is ismer, akit talán sosem tud majd megszeretni. Sőt gyűlölni fogja. Nem állt nála könnyen a sírás, de most sokszor elfutotta szemét a könny. Szép, zabolátlan életét is féltette. Hogy rendelje alá magát egészen más akaratának! Anyja nem győzött lelkére beszélni, hogy ilyen házasság egész Magyarországon és Erdélyben nem kínálkozik még egy. Betleben Istók úr nemcsak igen gazdag, hanem szép elmével és bő tudománynyal bíró ifjú. Bátyja megjáratta véle a franciák földjét, az olaszok és spanyolok országait, ahol olyan sok okulást és tapasztalatokat gyűjtött, hogy dísze egész nemzetségének és nemzetének. Bízvást válogathatna uralkodó fejedelmek leányaiban, hiszen rája is uralkodás vár, nemcsak nagy szerencse hát, hanem még nagyobb megtiszteltetés is, hogy éppen Máriára fordult figyelme. A bölcs anyai szó puhította lassacskán Máriát. Próbált már beletörődni a változhatatlanba. Apja és Kornis uram is kezdtek már dűlőre jutni, hogy minden oldalról megforgatták, kipróbálták valamennyi érvük erejét. Kimondták mind a ketten az utolsó szót és a küldött felkerekedett, hogy megvigye a fejedelem jóváhagyása alá a kölcsönös megegyezés tervét. Homonnay Mária anyai gondossága minden igyekezetével a kelengyét siettette volna, grófkisasszonynak illendő ruházat járja mindenben, hát még ha fejedelmi sarj házához viszik. De nem volt percnvi nyugalma sem. Minden figyelmét lekötötte férje különös viselkedése. György úr megint törte valamiben a fejét, biztosan nem jóban. Izgága türelmetlenséggel várta a bírbordókat. Maga is minduntalan kurérokat szalasztott. Egyremásra íratta a leveleket. Diákjainak nehéz eskűszóval rakott lakatot nyelvére. Hozták neki, vitték tőle a postákat. Ha valamelyik kurérja megjött, órákra bezárkózott vele, faggatta, firtatta minden tudomásukat, tapasztalatukat. Beléizzadt a szegény hírhozó. Olykor vörösen jött ki tőle, akár a főtt rák. Ebbe telt az egész nyár. Augusztusi nap hévsége verte már a murányi tetőt, mikor egy hajnali posta dörömbözte fel álmaiból a várat. György úr csupa tűzláng lett egyszeribe, hogy a híradást elolvasta. Nagy dér-durral csattogta be a palotabázat. *— Igazíjjátok össze sebten úti cókmókomat, — sürgette megrebbent asszonyát «— indulok üstöllést terebesi jószágomra. i—i Mi ügye-baja támadt ott ilyen hirtelenjében? Semmi kontrabontoknak híre nem hallatszott abból a gazdaságból. De ha mégis, küldené valamelyik számadóját — tartóztatta Mária asszony. (—f Magam ügye. Fő emberekkel vagyon találkozásom Erdélyből, a részek megyéiből meg a felső végekből is. ,—' Mért nem bízta őket Murányba? í— Magos nagyon Murány, mindenfelé odalátszatik. Van, aki szívestebb megbúvik Terebesen. <—> Sose volt kedvemre, ha kigyelmed bújkált. Nem járhat jó vége. — Maradj csak nyugsággal, ^ mondta György úr - éppen hogy a török baj gátjáról szólunk egymással. Na meg a Marikánk dolgáról se feledkezek. Kornis uramat is Terebesre várom. i—' Kornis uram éppenséggel jöhetne hozzánk. i— Nem tehet mindm ekkora utazást, úgy illő, hogy most én járjak elébe. Hé, hozzátok már früstökömöt, nyergeljék a lovakat, mert kifogyunk az időből! Türelmetlenül topogott, miközben kardját szíjazta derékéra. Puskákat akasztott le, azokat nézegette. Mária asszony tudta, hogy nincs az a hatalom, mely most visszatartsa. Az egyik vénasszony hozta a párolgó rántottlevest. György úr mohón kanalazta be, szalonnát harapott utána és szagos borókavízzel öntözte meg a falatokat. Lenn a várudvar kövein már dobogtak a lovak. ~ Kit viszen kíséretül? i—> kérdezte Mária aszszony. r-t Két csatlós jöjjön vélem, — rendelkezett György úr. i— Ezeket a puskákat meg fegyverhordozóm kezébe adjátok. i—< Vajjonteén mellikeébe? tudakolta a palóc, — aki már ott forgolódott ura körül. «—» Az a Léti gyerek győjjön. Jó kötésű legény, sokat bír, olyan kell nekem. — Szemi se jaól áll, »— dörmögte Máté. — Kevéskéét kinyőt az Isten markaaboó. A rozsfődekbé vaóna jaó madaarijeeszteőnek. — Léti jön, punktum — vágta el az úr Máté szavát. A palóc hát indult a puskákkal. 28
