Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1971-10-01 / 1. szám

bőrt. Szemit kitaóta, orraat, filit Iemeteélette sok szerencseétlennek. Kirő hallomásba vette, hogy panaszlott raaja, nyelvire rakatott paraázst. Addig növelhette itteé sok garazdasaogaát, hamég Salm főkapitaany tir menneem sziríntotta. Akkor osztée tetősteő visszakapta, akit csak maasnak veétkezeék. Szörnyűiét megcsigaaztak emez fal alatt, osztteé innet taszigaaták le mind valamennyit a rettvenetes meélyseégbe. Csontjaik mindeetig otteé feheer- Iett a jaamhorok reémiszteésire Haát azeé hijják eztet hóheérbaástyaanak.

Mária kisasszony szinte itta fülével a történetet, de azért hitetlenül csóválta fejét.

—< Régen volt ez, Máté bá.

—> Nem is olyan igent reégen. Eén eé attaó tunnám, ki tuladjon keét szemivee Iaatta. Akkortaajt minden jaó leelek messzire keülötte ezt az aátkozott kisértettanyaát.

Mária még faggatni szerette volna a palócot arról a félelmetes Bassó Mátyásról, hanem Máté bá úgy látszik eleget mondott. Hirtelen másfelé terelte a szót.

^ Hinnye az aantijaát, — förmedt rá önmagára /— csak jaorátom a szaam, osztengát a kisaszszonykaanak maá reég a palotahaazba keék Iennyi.

r— Kerestetnek?

,—- Kajtatják mindenfelé.

Mondja csak Máté bá, hogy nem lelt rám.

Ügy mondottaák aám mostteé, hogy a feőd alao is kerijjem elé, mintha bizonteén vakandok vaoneék.

—* Dehogy az, Máté bá, így hát nem is találhatott meg.

Máté ravaszkásan bólogatott.

Laátom maá, nem nagv gyöhetneékje van. De azeé most csak gyűjjeék. Nagyúri vendég eerkezett Erdélyorszaagbaó.

Mi dolgom nekem a vendéggel? Szolgálják ki a vénasszonyok, meg az apród úrfiak.

i—- Semmi osztozaas, csak gyűjjeék a nagyaszszonyhao, mert hogy ez a nagymarha úr eppeg csakis kisasszonykáeé bandukaót idaáig.

Na erre már mégis fúrni kezdte a kíváncsiság Mária oldalát. Ki lehet az a vendég? És miért jön ide éppen az ő kedvéért Erdély országból? Mi dolga lehet vele? Kezdett rosszat sejteni. Fél füllel hallott már egynéhány elejtett szót, hogy itt volna az idő a férjhezmenetelre. Ahol még három lány volt a háznál, nem lehetett az ilyesmit elég korán kezdeni. Betlehen Istók úr nevét is hallotta már emlegetni. Ha Erdélyből jött az az úr és őt kívánja látni, akkor csak errefelől fújhat a szél. Nem örült

neki. Olyan szép szabad, rakoncátlan élete volt itt a várban. Akármilyen szigorú kezű volt az anyja, mindig talált rá módot, bogy lazítson a gyeplőszáron, akármilyen szorosra próbálták fogni. De bogy lesz majd, ba férj parancsol neki. Aztán meg nem is ismerte ezt a Betleben Istók úrfit. Hát ba nem is kedvére való? Ha így van, nincs a földnek az a hatalma, mely bozzáerőltetbeti. Egészen beleélte már magát a dologba, mintba az erdélyi vendég nem is Tárhatott volna másban.

Seitelme jó úton járt. Kornis Zsigmond, Betleben Gábor bizalmas embere volt a vendég. A fejedelem háztűznézőbe küldte a murányi kastélyba. Már a morvái táborozás alatt szóba került a házasság közte és György úr között. Most azonban egyszerre igen sürgetőssé vált neki a dolog. Üjabb támadást forgatott megint elméiében és igen szívéhez nőtt, hogy mennél szorosabb kötelékkel fűzze magához az állhatatlan Szécby Györgyöt, akinek elpártolási szándékaiból már megorrontott egyetmást.

Mik or Mária a palotaházba megérkezett, már vidám poharazásba találta apjával Kornis urat. Termetes, nagy karikaszemű úr volt ez a Kornis Zsigmond. Ahogy Mária kisasszonyt megpillantotta, még tágabbra kereke dett a szeme.

i—i A nyüstyit, i—' rikkantotta el magát és ónpohara úgy odakoppant az asztalra, hogy a bor is kiloccsant belőle - az a keszeg Istók úrfi álmodni sem merhette, hogy ilyen szépséges mátkája leszen.

5.

Kornis Zsigmond úr és Murányvár ura nehezen jutottak dűlőre a móring dolgában. Nagyakaratú ember volt mind a kettő. Szécby György uram tudta, hogy a fejedelmének szüksége van rá, a maga és családja előnyére próbálta hát a legjavát kicsavarni a kedvező alkalomnak. Kornis uram a vőlegény nagy jövőjét hánytorgatta s azzal igyekezett mennél többet kicsikarni György úrtól.

i—i Vegye figyelembe, Tekegyelmed, hogy a kis gróf a fejedelem után legelső személy Erdélyországban. Rája vár utódlásképpen a fejedelmi szék.

<— Gábris még ifjú ember, házasodhatnékja támad, oszt a tulajdon vére csak kedvesebb leszen nékie.

—< Istók úr fejedelemségét már elvégezték a három nemzettel. Még a fejedelem életében megválasztják.

n Élni is kelletik odáig. De akárhogy mint is, Murányt nem adom. Azt csak magam szabad szándékára tartom.

27