Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1971-10-01 / 1. szám

ben jár. De királyoknál másképpen vagyon ez.

Márikánk túl van már a tizenötödiken is. Bizony ideje volna, bogy férj után nézzünk neki. Nem Hozzávaló már itten ez a murányi élet.

' Majd erre is szó kerül, Hanem most a császárlány dógát mondom. BetleHen úr igen esekedik érette. Ügy mondták, azt is megajánlotta, Hogy kedvéért nem átallana pápistává lenni és szívest vóna őfelségének legkisebb szógája.

j—' Mind ezekről Kassán is tudomást szerzettek?

i— Az egész megsanyargatott Felvidék csak ezen kesergett. Nem is ajánlották meg Hát a felkelést. A fejedelem erdélyi Hadával és török segítségével mégis elment a Morva folyóig, mert Ferdinándus császár még válaszra sem méltatta vőnek való kinálkozását. így akarta rátenni császárra az ijesztet.

Лт az nem igen ijedezett, de a békételenség annál inkább bolygatni kezdte a mi Hadunkat. AHogy a téli zegernyék elkezdődtek, fázni kezdettek a törökök. A szapora derekHez meg éppen nem fűlt a foguk. Demeter napján már lázongtak is. A fejedelem tartotta őket szép szóval, fenyegetéssel. De a török csak annál izgágábbá vált. Az agák és csauszok körbe jártak és mozgolódtak, siránkoztak: Jaj, nincsen már nekünk Szent Demeter napja, de lészen Helyette Gábor napja.” Hanem azt már bé nem várták. Úgy gvérült a török Had, akár a fán a lomb. Látta a fejedelem, nincs itt már mit kezdenie. Elindította a béketraktát. így Hát most magam is ittHon vagyok.

<— De most aztán nem is mozdul Hazulról kelméd!-—' Penég igenis idvességes volna a szelek járását szimatolni.

i—> Kelmed nem szimatol semmit. Megül itt fenn a tetőn és vár türelemmel. Most nem tágít a fejedelem Hűségitől.

— Ilyesmit jómagam is észbe nem vettem. Nagy szándékaim vannak fejedelem őnagyságával. Szót is kerítettünk már ráia kézen-közön. Nem adott nékem fiat az Isten, de azért a mi vérünk még ül- Het az erdélyi trónuson.

Homonnay Mária egész testében megrázkódott. Arca fehérre vált és két sötét szeme még feketébben parázslott.

,—■ Miképpen véli kegyelmed?

— Hát a Márika . . . ~- bökte ki György úr. Többet nem mondott.

,-t Mit terveit kelmed Márikával?

Mit? Férjhez adom. Hászen lyány.

Ezt csak így a Hátam megett. Anyja vagyok tán? Szavam vagyon ehhez.

Magyciry Csilla:

TAVASZI KÉP

Vedd elő ecseted és fessed a képet, olyan csodaszépet, könnyedét, mint mindég. Nézd, Hogy odakint még milyen mély sötétkék napsütött azúr ég és a fehér felhők, mint szökellő sellők szálldosnak remegőn, futkosnak, kacagnak, álmodnak Iebegőn.

Fesd meg a zöld fákat, amint némán állnak s nyújtózó ágakkal feszülnek a nyárnak. Fessél orgonát és fehér gyöngyvirágot, fesd meg ezt az egész gyönyörű, virágzó, vi Ilogó világot, amilyennek látod.

Fessél folyópartot fűzfatükrözéssel, ahogy a fűzágak könnyű remegéssel Hajolnak a vízbe.

Fessél napraforgót, meszeltfalú Házat.

Ne fessél rá lázat, tülekedő Hajrát,

<— ne fess Hamis mázat, fesd a csend nyugalmát. S add annak a képet mit adjon cserébe? aki ezt festeni egy májusi estén a szívével kérte.

,—' Ebbez csak jó szavad lehet. Tudod-e, kit szemeltem ki?

—< Vájjon kit? Illik Márikához?

Ha a bécsi király fia meg nem kéri, ennél különb mátkát templomban sem imádkozhat magának.

г—* Mondaná már, kicsoda, Hiszen láthatja, majd elemészt a nagy kíváncsiság.

25