Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)

1971-10-01 / 1. szám

Jene követet? Mi sürgős üzenetje lebet? Tán csak nem esett baja?

Már hallotta a IáncosbíJ csikorJulását. KenJőt kapott magára, bogy maga nézzen utána a váratlan látogatónak.

De az ajtót megnyitni nem volt iJeje, magától tárult az és mint hancuzó Fiatal szél, Márika rontott be rajta.

*-> ÉJes anyámasszony >—« libegte két kapkoJott lélegzet között *-• megjött apámuram.

i—i Kerge vagy te lyány, apáJ Morvában kajakozik.

—* Megérkezett tulajJon maga. Itt is lészen egyszeriben.

<—< Csak lett volna valami üzenettel előbb. Maga J láttaJ? Tán baja esett?

< Nem. Máté rugtatott hozzám a hírrel a strázsatoronyból.

—i Máté untalan bolonJját járja. Tán csak meg akart örvenJeztetni. Hazug kutya az.

<—» Nékem nem bazuJna, ba kettébe metszenék se. Hallga csak! t-i neszeit fel Márika. És csakugyan, nehéz lépesek csikorJultak a palotabáz márványpaJmályán. Már a lépcsőn Jobogtak. Te- Ietalpas meJvekoppanásuk egyre közeleJett.

<—f Apámuram léptei, —> bajnaloJott ki Márika arca <—» éJes anyámasszony meg ilyen lángálló, kócos kenJőben fogaJná. Le csak avval a vastag bapucával!

Kapta is le nyomban anyjáról a nehéz hárászkenJőt. A kis fehér selyem förevalót eligazította úgy, hogy Homonnay Mária két mélytüzű szeme minJen beszéJes szépségével ragyoghasson szép szabályos homloka alatt. Mire készen volt, már lénett is befelé György úr. De lovászlegénye előbb kihámozta a farkasbőrös köJmönbőI. Ö maga a zúzmarát Jörgölte le ökle visszájával a bajszáról. Csak azután ölelte magához feleségét és csókolta meg. MajJ renJre Márikát is.

— Csak nem valami baj hozta volna meg ilyen váratlan kegyelmeJet? aggályoskoJott az ölelésből kibontakozva Mária asszony.

—i SzemeJJel IáthaJJ, egészségben vagyok, mint a makk, <—> Jörgött György úr szava.

— Akkoron mért toppan be ilyen hirtelenjében?

— Tán bizony terbetekre is vónék, jönnöm se kelleték vón.

—> Mán hogyan szólhat így, szerelmes uram. MinJ en óra nehéz volt nekünk, ki távol tartotta kegyelmeJet. Jaj, most meg a hirtelen örvenJezés egészen megzavar. Márika tel Terelj össze a vén-24

SS

asszonyokat. Langyítsanak vizet. Vessenek nyoszolyát, készítsenek jó meleg levest. Bizonyosan fáraJt, keJves uram, kívánkozik, hogy hamarosan nyugovóra térhessen.

Márika fürgén szeJte lábát. György úr peJig a széles kerevetre ereszkeJett. Szétvetette, jól megnyújtóztatta két lábát. MegnyomkoJta kétoIJalt a Jerekát. Friss volt már megint. Szava is szinte megfiataloJva csengett:

<— Csak torkom szikkaJt ki. Kevés bor könnyítene szomjúságomon. Gáspár, szólt oJa a legényének küIJess fel a kulcsárral egy kupával. AJass magaJnak is, a te gégéJnek se árt.

A legény összevágta sarkát. Gyors léptekkel in- Jult, bo gy eleget tegyen a parancsnak. A régen áhított ital is siettette.

György úr most feleségéhez forJult.

Hát váratlanul jöttem meg? Hanem eriszkeJj már emiJe óJalamra. Magam vagyok no, nem az árnyékom. Ügy tekintesz még rám egyre, mintha szemeJnek se binnéJ, hogy itthon vagyok.

Mária asszony szélijén simult hozzá.

—> Hiszem, hogyne hinném. De most meg már azon felhőzöm, mikor forJul megint vissza a hajba.

— Egyhamar nem. Vége a hajnak.

Mária asszony csaknem felsikoltott:

Vereséget szenveJett a fejeJelem?!

' Azt nem éppen, hanem a haJa szerteszéleJt. О maga is hazafelé tart már.

György úr elhallgatott, mert meghozták a bort. Teletöltött egy mélyöblű ónkupát. Egy hajtásra kiürítette. A másik töltésből lassan kortyolt néhányat. Megköszörülte torkát, mielőtt szóba kezJ^tt.

— Hát bizony csúnya megaláztatások kisebbítették Betleh en úrat. A haj nagy fittyre felrobogott, amikor megjött a híre, hogy bizony elkéstünk, Tilly marsall StaJtlohnál szétverte a protestáns fejeJelmek seregét. Nosza, megtorpant a haj. A fejeJelem számot vetett magával, mitévő legyen most. Török sereg is volt vele, Je hogv külső segítségre nem számíthatott, Kassára küIJött követséget, hogy felkelésbe szólítsa a hét vármegyét.

— Azok nem segélték?

*—> Hát ennek is sorja vagyon. Hogy hogy nem csak kiszivárgott, hogy önagysága két tűzben is melengeti a vasat.

—' Betlehen Gábor?

— Ki más. Úgy hírlett traktába kezJett a bécsi királlyal, hogy aJná neki hitvesül nevenJék leányát, Cecilia Renátát, ö mostan özvegyült meg, hogy hitesét, Károlyi Zsuzsannát elveszítette. Igaz, a császár lány még csak tizenketteJik esztenJejé-