Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1972-05-01 / 2. szám
mellett haladtak előre. Csakhamar Győr alá értek. Itt a sereg délnek kanyarodott. A fejedelem kíséretével éjszakára Pannonhegyére a monostorba szállott. A völgyben tüzek lobogtak, pihenő sereg őrtüzei. István a sátora előtt, égő tűz mellett ült, hatalmas medvebőrön. Mellette lovagjai: Hont és Pázmány. A fenyöhasábok kékes lánggal lobogtak. i—i Pihenj le, urunk! szólt Pázmány a fejedelemhez. i—< Imádkozom még! <— válaszolta István. ^ Hol nap nagy nap lesz. i—> Jézus úr megsegít! mondotta Hont. >—' Holnap az ország sorsa dől el, <—< folytatta az ifjú fejedelem, és szép homloka elborult. i—> Az dől el, széthull-e népünk ismét pogány törzseire, és megkezdődik haldoklása. Vagy hozzáköti életét a kereszténység sziklájához! >—> Te győzöl, urunk! <—• Isten győz! ' mondotta a fejedelem komolyan. *—■ Akkor sziklává változik az ország, és Nyugatnak Kelet felé kitolt erős bástyája lesz, amelyen megtörik a keletről jövő pogány áradat minden támadása. —' A kereszténység bástyája lesz! — Szikláb a vágják itt a fejüket az előtörő pogányok! A magyar sziklába! És véres hóm! okkal mind visszahanyatlanak, sisteregve és taitékozva, mint a megszégyenült hullám, amely partba ütközik. Csak az a hullám nem semmisül meg, amely az egyház sziklájához kapcsolia magát.. Reggel a hatalmas sereg benyomult a hegyek közé. Dél felé kopár fennsíkra értek. A völgykat- Ianban álló hegyen feltűnt a veszprémi vár. A vár alatt nyilas, kopjás sereg táborozott. <—> Az ellenség! — mutatott Vecellin a völgybe. r— Ütött az óra! — mondotta a fejedelem és kibontotta a Szent Márton zászlóját. A sereg támadásra készen, tömött sorokban nyomult a völgybe. De az ellenség is lóra kapott és viharos vágtatással jött István seregével szembe. A két sereg egymásnak rontott. A találkozás a völgyben történt, a vár alatt, a keskeny katlanban. Véres öldöklés kezdődött. Koppány nyilasai nem tudták fegyverüket használni, olyan szűk volt a tér. A német és olasz katonák páncéljáról erőtlenül hullott le a közelről lőtt nyil.- Vágd! >—> üvöltött a pogány sereg. >—r Szent Márton! ,—' harsogták István vitézei. A harc elkeseredetten folyt. Vecellin a sereg közepén oroszlánként harcolt. Mellette Bars, Szabolcs, Hont és Pázmány buzogánya csattogott. Hirtelen irtózatos üvöltés hallatszott. A sereg közepén Koppány vezér alakja tűnt fel, aki mellett Gyarmat, Értény és Kurt harcoltak. A vezér iszonyú csapásokat osztott és körülötte véres fejjel hanyatlottak le a harcosok. Fehér lova horkanva ágaskodott. A sereg közepe felé tört, ahol Vecellin harcolt. Iszonyú csapásától Hont lovag holtan bukott a földre. Vecellin fájdalmasat kiáltott, és mielőtt Koppány újra felemelhette volna buzogányát, Vecellin éles kardja belefuródott a vezér mellébe és hátán jött ki. Jézus! >—> harsogta diadalittasan a keresztény sereg. Koppány kísérete megtorpant. A rend felbomlott, Kopánny seregének roncsa menekülni próbált. <—í Elébük! kiáltotta István, és a kéküngös magyarok a déli egyetlen hegyszoros felé vágtattak és elzárták a Balaton felé vezető útat. Alig tudott néhány töredékcsapat bemenekülni a hegyszoros erdejébe. A. harc véget ért. Koppány lázadó serege, a sok szilaj vitéz és táltos holtan feküdt a völgyben, Veszprém falai alatt. Vecellin vitézei élén véres karddal járult a fejedelem elé. Térdet hajtott előtte. >—> Győztél, uram! i—» Szent Márton győzött, mondotta István és az égre nézett. A pogányság ereje megtört. Adassák hála Jézus úrnak! /—» Amen! <—i mondotta rá Domonkos érsek. — De fáj a szivem minden vitézért, aki elveszett! —< folytatta a fejedelem komoran, az ellenéért is! Márai Sándor: HÓI VAGYOK? Ülök a pádon, nézem az eget. A Central Park nem a Margitsziget. Milyen szép az élet, <— kapok, amit kérek. Milyen furcsa íze van itt a kenyérnek. Micsoda házak és micsoda utak! Vajon, hogy hívják most a Károly körutat? Micsoda nép! /— az iramot bírják. Vajon ki ápolja szegény Mama sírját? Izzik a levegő, a Nap ragyog. Szent Isten! — hol vagyok? 50
