Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1972-05-01 / 2. szám
S hogy ezt mondta, jobbjával a falra mutatott, amelyen Szent György életnagyságu Icépe fügött. A keresztény bivök megmagyarázták a fejedelemnek, hogy Szent György római tiszt volt Diocletianus seregében és vértanúhalált szenvedett keresztény hitéért. <—< Ez égi intelem, ,—< susogta Géza fejedelem s megfogadta, hogy magyar népével együtt felveszi a kereszténységet. Es a szent fogadást meg is tartotta a derék fejedelem. KOPPÁNY LÁZADÁSA István a Géza fejedelem temetésére összegyűli keresztény föemberekkel tanácsot ült. Megkérdezte tőlük, emlékeznek-e a nagyúrnak tett ígéretükre? Elismerik-e Géza fiát fejedelmüknek? —- Éljen István nagyúrunk! zúgta a gyűlés. István feleskette őket. Először a sereg esküdött föl, hogy legfőbb úruknak és feiedelmüknek ismerik el Géza fiát. A sereg már akkor többezer főből állt. mert a Gizella királyasszony kíséretében érkezett ifjú német lovagok mind itt maradtak a fejedelem szolgálatára. A várispánok és föemberek esküie után István elrendelte, hogy a kapott birtokok és várak ellenében minden várispán és föember megfelelő számú harcost szereljen fel. A harcosok a várakban laknak és az ispán rendelkezik velük, de a fejedelem hivó szavára tartoznak vezérükkel együtt a fejedelem főseregéhez csatlakozni és az egész sereg vezéréül Vecellint, a német lovagot elismerni. ' Mivel hogv csak egységes sereg tudja az országot külső és belső ellenség ellen megvédelmeznií *-< mondta István komolyan. A föemberek helyeslöleg bólogattak. * * * Az országban mindenki az uj fejedelemről beszélt. *—’ Mi lesz itt? <—> kérdezték a végeken lakó pogány föemberek, amikor István a nogányság ellen hozott szigorú rendeletéit meghallották. A táltosok és bűbájosok felbőszülve értesültek az elébük szabott tilalomról. Mikor egyik-másik buzgó vánspán megbotoztatott néhányat közülük, a haldokló pogányság papjai átkozódva menekültek erdőkbe, ingoványokba, nádasokba. Itt is, ott is zendülő, hujjogató tömegeket lehetett látni, akik az ifjú fejedelem ellen izgattak, és lobogó sörényű lovakon vágtattak el a várkatonák elöl. Egyre több és több háborgó csapat húzódott délnek Somogy felé. Néha egy-egy föembert is lehetett köztük látni. Somogy sátorvárosában Koppány vezér fogadta őket. A sátorváros nöttön-nött. Az ország minden részéből gyülekeztek az elégedetlenek, köztük sok föember, pusztai vitéz, öreg pásztor és halász és főként rengeteg táltos. Koppány elégedetten járkált a lázadók között. Arca ragyogott. Hírnököket küldött távolabb lakó híveihez, Gyarmathoz, Kurthoz, hogy sietve gyülekezzenek nála. Az egyre növekvő, dúló, fosztogató seregnek ökröket süttetett, bort osztott és a táltosokkal s kobzosokkal harci éneket mondatott. —< Egyetek, igyatok! biztatta a tivomyázó sereget. —< Nemsokára mienk lesz az esztergomi karám és a kővár. Van ott tulok, ökör, birka bőven! —- Meg bor is! t—> rikkantott rá egy részeg táltos. Az ifiú fejedelemnek a veszprémi várispán vitte meg a hirt: <—> Koppány sereget gyűjtött és fellázadt! Egész Somogy tele van zendülö magyarokkal. Rengeteg táltos van köztük, akik csatára tüzelnek. Fehér lovat áldoznak. Fosztogatják a fejedelmi majorokat. Öldösik az ujhitüeket és Koppányt hirdetik nagyúruknak. István mebdöbbenve hallgatta a hirt. i—' Sokan vannak? >—« kérdezte sápadtan. /—> Teméntélén sokan. A veszprémi várörség nem elég a megfékezésükre? i—> Nem, uram! Egész sereged kell oda! .—• Akkor testvérharc lesz! *—< mondotta a fejedelem elborulva. A várban rögtön tanácsot ültek. Lovas hírnökök vágtattak a hü várispánokhoz. Nem lehetett sokáig késlekedni. Minden nap tovább tévedhetett a lázadás. Az esztergomi várörség csakhamar felkészült. A távoli isnánok trombitaszó mellett gyülekeztek vitézeikkel Esztergom körül. Indulunk! /— adta ki a fejedelem a parancsot. ^ Te állsz a seregek élére? ■— kérdezte Vecellin. — Igen; Életről és halálról van szó! A sereg nagy zajjal indult, A halászok, pásztorok ámulva nézték a nagy sereget, amely csillogva és lobogva haladt a Duna mellett Nemsokára eltávolodtak a nagy Dunától és annak egyik ága 49
