Kárpát, 1971-1972 (8. évfolyam, 1-2. szám)
1972-05-01 / 2. szám
Zágon István: KARCSI ELSŐ FÉNYKÉPEZŐGÉPE Kedves Stanczinénni! Nagyon szépenn köszönöm a Fénygépező Kébet, amit a születésnapomra küldeni tecet és Miutánn az Apuka és anyuka ninncsenek ide Haza, megg is irom észtét a Levellet, amit úgyis mekellett volna Írni, bogy meköszönyem Asztat, pedik utálom, nem a Fényképező Gébet, hanem a levellet írni, de azonban mégis inkáp most irom meg asztat, mer akor, ha nem most irom, hanem akor irom, mikor a Szüllők idehaza vannak, akkor mindenféléket beleszólnakk és hogy Észt írd, meg Ászt írd, meg nem szégyeled Magadat harmadik Elemista léteire, hogy ilyen görbén írsz és mostann nem tudnak szólni, meri nincsnnek ide Haza és észtét a Pocát, amit ide ejtetem, csak véletlensék volt. Továbá igazán natyon remek Géb és Én kiváncsi vagyok, hogy menyibe Került, de Asztat nem ifik mekérdeszni,, de azért a kedve stánczi Nénni megmonthatná, amikor nem halják. És natyon szép Fény Gébeket is lehet vele csinálni és örömei tudatom, hogy az első Tucat Iemesz, amit hozá küldeni tecet, má el is fogyott és nagyon szép Mindenféléket sigerült Fény Gépezni Vele. Nekem. Az első lemeszen amikor ellő hiták őtet a sötét Gamráhan sémi sem volt, hanem egész fehér volt, ászt is monta asz Apuka, aki elő Hita, hogy ugylácik fijam, esz nem sikerült, de azonban a Másodikra is asztat monta, hogy nem Sikerült, pedik az nem fehér volt, hanem azomhann egész fekkete. Nekkem nagyon tecet, de neki aszómban nem. Asz Apukának. Akor asztán gyöt a harmadik, asz nagyon szép let volna, de nem Iácik rajta csak ety nagy Kéz, mer asz Apuka asztat mongya. hogy amikor elcsetentetem a Gébet, véletlenül elihe tetem a kezemet a Lencsének. A netyedik Iemesz egy Tálykép Felvéttel volt, asz nagyon szépen sigerült a Befagyot dunárul az olyan széh egy habfehór, vagy alabástrom váll szobortökéletességére. Felfokozta, szinte tulajdon valója fölé emelte ez a mindenfelől feléje áramló sok inger. De talán még jó is volt arra, bogy szíve zavarát az első idők kényes megpróbáltatásain bódulatával átsegítse. A kincses Erdély csakugyan keleti tündérregék káprázatával fogadta. Mintha láthatatlan szellem Aladin csodalámpáját adta volna kezébe, mikor a Királyhágó szoros útján belépett. Folytatjuk r— mintha nagy Köd volna, pedik nem is volt Köd és én mégis rá tutam csináni, pedig nem is agartam. Asz ötödik Iemeszt asz Apukáról csináltam, anak két Feje let, nem ikazán, csak a képen, mer mozgata, úgy kell neki, minek mozgata? És a hatodikon is mozgata. nem a fejit, hanem a Kézit, három keze let neki és asz nem is baj, de az egyik keze épen a feje élőt van. És az Anyukáról is csináltam, amikor épen fordul, mer úty agartam, hogy ne vegye észre, hát nem is vete és azomban igy nincsenn rajta a képen csak asz etyik Iába de az a Iába nagyon Hasonlít. Ez volt a hetedik Iemesz. A nyolcadik Ön arcgéb a Tükörhül, esz nagyon széh, mer egész jó meg lehet ismerni rajta a Fénygépező Képet, én véletlenül nem vagyok rajta, mer épen a gép mögé voltam bújva, hogy anál jóban Sigerüljön. A kilencedik a nagy Mama, amikor épen tüszent, mer a szemibe sütt a nap, de a zsepkendőt nagyon jó meg lehet ismerni, amivel fújja. Asz Orrát. És a tiszedik Iemesz a Házi Tanító ur volna, amely natyon szépen mosolyok, mint egy harácságos Arc, mer asztat vág, de valahogy nem jól ül, mer keresztbe van neki téve a Lába és majdnem az egész Kéb csupa Láb és a feje valahol egész hátul van neki és nagyon kicsire Sigerült és nagyon Dühöss, mer nagyon észre lehet Venni, hogy kilóg neki egy pertli, amiről a Kéb nem tehet. És tulajdonképenn a Iekjob a tizenegyedik Iemesz, mert azon kitünően rajta van az egész Család és mék ety Ló is, ami nagyon busz egy kocsit, ami tulajdonképen egy mázsik fény Gép akart leni, de véledlenül ászt is ere a Iemeszre fény Gépeztem rá és a Muki bácsi nagyon meg van Sérttve, mer ő is nálunk vót akor, amikor csinátam a Családot és nem lehet egész jó látni, hogy mejik az ő Feje és roejik a lóé és én montam, hogy anyi haj legyen, Iegaláp most olyan Muki bácsi feje kivül, mint belül és én akor két naty Poffont kaptam asz Apukától, pedig én is tüle halotam. igasz, hogy nem nekem monta, hanem asz Anyukának és uty kel nekem, minek árulok el családi Titkokat? És a tiszenketedik lemeszen azér nincs mék sémi Felvétel, mer etyelőre nem szabad fény Gépezni büntetésiéül és én nagyon szeretném ere a tizenhetedikre a Kedves stánczi Nénnit fénygépezni és én igyekeszni fognék, hoty hálábul. amér külte nekem észt a gépet, sokai szebre sikerüljön a képen a Stánci Néni mint amijen az Életbe és ászt hiszem, az nagyon nehéz Lesz. És mostan elküldöm észt a Levelet, mielőtt még elolvashatnák a Szüllők. mer akor biztosan valami Baj lesz, én nem tudom, miér nem enkedik egy gyereknek leirni, emit agar? Maradok szerető öcsé Karcsi 34
