Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1971-03-01 / 2. szám
Takáts Sándor: NAGYASSZONYAINKRÓL П. MÁT К AS ÁG Rendes szokás volt, hogy az ifjak és a leányok nevelőszüleik házánál mátkásodtak meg. Az igazi szülőkkel csak a megtörtént jegyváltást tudatták. Tahy Bemát meg akarta előzni ezt a szokást, ezért 1551-ben így ír Nádasdynénak: “Azt is értem, kegyelmes asszonyom, hogy az én szép leányom, Tahy Zsófia kegyelmed szolgáló leánya lett. Kérem kegyelmedet, mint kegyelmes asszonyomat, hogy férjnek ne adja addig, míg haza nem megyünk.” Sankó J ános 1571-ben Batthyány Boldizsárt kéri ugyanígy: “Ha te nagyságod jó akaratba volna, az én gyermekem menyegzőjét addig meg nem napozná, míg nagyságoddal szembe nem lennék. Ha el nem veszek, hál szembe leszek.” Mgesett az is, hogy a szülők kölcsönös megegyezéssel már kiskorukban egymásnak Ígérték gyermekeiket. Enyingi Török Ferencné Országh Borbála például 1557-ben imigyen ír a nádorispánnénak: “Ezt írhatom kegyelmednek, mint szerelmes asszonyomnak, anyámnak, hogy tegnap adott az Úristen az ő jóvoltából egy igen szép leányt, kit nem tudom, ha emlékszik rá kegyelmed, régen Ferenc uramnak, Nádasdy Ferencnek ajánlottam vala. De uram ugyan hírem nélkül Kristóf uramnak adta, Nádasdy Kristófnak. Immár nem tudom, mit alkusznak rajta, de mindazonáltal én Ferenc uramnak tartom. Bízvásl is merem dicsérni mind kegyelmednek s mind Ferenc uramnak: mert szinte olyan szép, mint az atyja”. A főúri udvarokban többször előfordult, hogy a mátkapár házasságát húzták-halasztották. Ez olyankor történt, amikor vagy az ifjút, vagy a lányt kiváló tulajdonságai miatt nem szívesen bocsátották el. Bajnak у István Zay udvarában szolgált és szerette az ugyanott nevelkedő Farkas Ilonát. 1588-ban azt írja: “Bizony nagy szívem szerint igyekszem nagyságodnak szolgálnom, az minthogy tartozom is véle: mert igen alávaló ember volnék, he olyan szép lányért nagyságtoknak meg nem szolgálnál* és az nagyságtok velem való jólétéről és hozzám való jóakaratjokról elfeledkező és háladatlan lennék. Ha tizen hat mértföldre kellene kerülnöm, akkor is odamennék.” A következő évben már mennyegzője elhalasztását jelentette: “Az úr beteg, székben hordozzák. Talán az sok pénzl érzi nála az jámbor köszvényl Ilyenkor penig igen haragos és gonoszkedvű, mindenkor csak zsémbelődik .. Mennyegzőm elhalad, kit igen bánok; de mit tehetek róla! Szolga vagyok és azt kell cselekednem, azmit parancsolnak: mert bizony igen kevés embere vagyon, kit valami oly fődolgában valahová küldhetné .. . Az nagyságod dolgába úgy törekedem, hogy soha nagyságtok meg ne bánja, hogy az Farkas leányt énnekem adta.” A lányok az idegen udvarházban vagy kastélyban rendesen addig maradtak, amíg kérő nem jelentkezett. Bethlen Gábor első felesége írja egyik levelében, hogy a lányok nem szívesen dolgoznak: csak azért jöttek az udvarába, hogy hamarább férjhez mehessenek. AT Y AF I S Á G A gyermekek eleinte mint inasok, vagyis mint apródok szolgáltak. Három évi szolgálat után, úgy tizennyolc éves korukban, lovat adtak alájuk s lovas ifjak lettek. Ekkor már a kopjatörésben és a kardforgatásban annyira jártasak voltak, hogy a harcban is résztvehettek. Ezek a lovas ifjak azután, amikor megmátkásodtak, vagy elhagyták a nevelő házat, vagy pedig szegődség szerint évi fizetés ellenében további szolgálatra kötelezték magukat. Ez a szolgálat lehetett katonai, gazdasági, vagy prókátori. Ezeknek a megszerződött embereknek a gazda és a gazdaasszony továbbra is védőjük maradt. Latinul az ilyen megszerződött nemeseket familiares-ekneU, magyarul atyafiaknak, katonai nyelven uraimnak hívták. Minél több atyafia (familiares-e) volt valamelyik főúri családnak, minél több ifjú és leány nevelkedett a házban, annál nagyobb volt a híre és a tekintélye. Nádasdy Tamás és Batthyány Ferenc udvarába még Erdélyből és Horvátrországból is jöttek ifjak tanulni. Sőt lengyelországi nemes is akadt, aki oda kívánkozott. Éppenséggel nem tartozott a ritkaságok közé, hogy egy főúr asztalánál 70—80-an ettek. Az étkezésnél az egész familia, tehát a szorosan vett cselédség is együtt volt, bár nem ugyanazt kapta, mint az uraság. Nádasdy Ferenc udvarában például tizennégy asztalnál étkezett a 43
