Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1971-03-01 / 2. szám

lippo iszik, nem is azt, hogy Vittorio meghalt.. . nem, az egészet panaszolja, mindent, ami volt és van, az életet rejtélyes és érthetetlen indulataival, szenvedélyeivel és a szenvedélyek következményeivel. Az öregasszony kényelmesen hadar, mint aki ráér, s tudja, hogy a Szent türelmesen meghallgatja panaszait. Egy fiatal nő, kalap nélkül, kebléhez szorítja gyermekét, s kék, üveges pillantású szemmel néz a magasba.

A síremlék körül, amely a Szent relikviáit őrzi, az emberek, akik csalódtak, szenvedtek és bíztak a Szentben, fényképeket, leveleket és apró tárgyakat helyeztek el. Sok a gyermekfénykép: kedves vagy bamba arcok, gyermekek, akiket megmentett Szent Antal, a gyermekek barátja, amikor már kinyújtotta csontkezét egy-egy fürtös fej után a halál angyala. .. Levelek, izgatott kézírással, hálálkodó levelek, minden nyelven. Hálálkodnak, könyörögnek, beismernek, megbánnak, ígérnek. Ezt írják, minden nyelven, kék, fekete és lila tintával: "Emberek vagyunk, bűnösök vagyunk, a halál gyermekei vagyunk. Szeretnénk boldogok lenni. Kedvesünk szeressen, gyermekünket ne fojtsa meg a torokgyik. Kedves Szent, segíts.” De a Szent hallgat, mert tudja, hogy az emberek esendők, s az Ígéret és megbánás holnapra már helyke közöny, éhes vágy pökhendi fölény lesz. A Szent nem törődik az Ígéretekkel. Hallgat és segít.

Ezért elhelyezem a gyertyát a Szent sírja előtt, megállók a félhomályban, s ezt gondolom:

Hiszek Benned, kedves Szent, mert közel vagy az emberek vágyaihoz és fádalmához. Minden évben, amikor sorsom engedi s elmegyek Pádua közelében, eljövök Hozzád. Nem kérek semmit, s nem gőgből nem kérek semmit; inkább csak megértésből és beletörődésből nem kérém, hogy segíts. De hiszek abban, hogy tudsz segíteni, s hiszek abban, hogy mind az emberi vágy, fájdalom, reménykedés, kétségbeesés, amely idejár könyörögni, együttesen valami hatalmas és emberfölötti. Ezt érzem sírod mellett, ezért szorongatjt itt mindig valami a torkomat. Nem kérem, hogy segíts, kedves Szent, mert tudom, hogy felelős vagyok mindazért, ami történt és történni fog: én vagyok a bűnös és én vagyok az áldozat, nem lehet másként. De az emberi indulatok, amelyek feléd fordulnak, a nap minden pillanatában, a világ minden pontján, s amelyek lecsapódnak itt egy könnycsepp vagy egy levél vagy egy fénykép alakjában, az emberi szenvedések, amelyekre nincs földi magyarázát, az emberi remény és vágy, amely titokzatos és érthetetlen, mindez itt sóhajt, susog és könnyezik, a Te sírod körül - s ha az emberi sóhajtásokat, amelyek Feléd szállanak, érzékelni lehetne, olyan vihar kerekednék ebben a félhomályos templomban, mint amikor számum kél a Szahara fölött. Kedves Szent, karodon a Gyerekkel, segíts az embereken. A segítség titka a Te titkod. Mert látod, megint a Vég-KÉT FIGARÓ

A HUMANISTA FODRASZKIRÁLY

Ha valakitől Párizsban megkérdeznék, hogy mi is az Eiffel torony s a szerencsétlen ember azt felelné, hogy nem tudja, azon talán nem csodálkoznának annyira, mintha akadna olyan világtól elrugaszkodott ember, aki nem tudná, hogy kicsoda-micsoda is az az Antoine I Mert az Eiffel torony csak Párizsnak, vagy legfeljebb Franciaországnak hírebüszkesége, de Antoine, a nagy Antoine, az egész világ dicsősége. Mert ő a fodrászok királya.

Igazában Anton Zierplikowskinak hívják s lengyel fiúnak, Varsóban született 1885-ben, iskoláit — saját kijelentése szerint — soha nem járt s amit tud, azt magamagától tanulta meg. Ehhez képest viszont csakugyan sokoldalú őstehetség, mert ért a festéshez, szobrászathoz s a hegedüléshez. Fodrászkodásában a <—> szobrászatnak veszi legnagyobb hasznát, mert amint állítja, minden “kreációját” előbb agyagban megmintázza, aztán munkatársaival megbeszéli az új hajviselet részleteit, a színárnyalatokat s csak most állanak neki a segédei, hogy hajanyagból készítsék el az első próbafrizurát. Látszok, hogy meglehetősen körülményes munka rejtőzik egy-egy női frizura kiókumlálása körül, de Antoine mesternek nyilván kifizeti magát a belefektetett energia, mert franciaországi és angliai szalonjain kívül csak az Egyesült Államokban is harmincnyolc fodrászszalon állt a kontrollja alatt!

Antoine mester büszkén vallja, hogy elért nagy sikerei

zet angyala jár az emberi tájak fölött. Segíts, kedves Szent, emberi vágyak, szenvedélyek és nyomorúságok bizalmasa, segíts, te legemberibb Szent, aki az emberi gyalázat és megaláztatás fölé is szívesen hajolsz, mert tudod, hogy miből vannak az emberek és tudod, hogy egyszerre milyen fönséges és nyomorult az emberi sors. Segíts, kedves Szent, hogy Vaclav és Hans és Jean és George hazatérjenek a háborúból, segíts, hogy az asszonyok erősek és igazszívűek legyenek, s a gyermekeket ne fojtsa meg a torokgyík és a mustárgáz. Most nagyon segíts, kedves Szent, mert irtózatosan árvák leszünk. S az emberi szenvedés és nyomorúság könyörgése most olyan nagy gyertyát gyújthatna Neked, mint a Mont Blanc és a Gaurizankár, s e gyertya lángjánál, amely bevilágítja az elsö^'“dett emberi világot, nem is látsz mást, csak a sápadt és könnyes, vagy eltorzult és halálosan néma arcokat. Most segíts. — Ezt gondoltam.

De a fiatal nő, karján a gyermekkel, most elmosolyodott, mintha égi üzenetet hallott volna s kék szemét a magasba szegezve, mosolyogva és különös, könnyű járással, megkönnyebbülten elindult a kijárat felé.

32