Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1971-03-01 / 2. szám
Móricz Zsigmond: ESTE, TŰZ MELLETT A ház jó helyen volt a kisvárosban. Kis mellékucca, sikátor, olyan keskeny, hogy gyalogember a két könyökét be kellett húzza, hogy legalább az egyik meszes ne legyen, de a piachoz két lépés, a templomnak itt a hátsó kerítése, szóval úgy lehet tekinteni, hogy a város szívé ben van. És ha két szomszéd is meg tudott itt élni születésétől kezdve, ők mért ne tudnának. A kis háznak volt egy kis kertje is. Nagyon kicsi, de igen jó föld van benne. Mindent megterem. És a templom fala megvédi az északi szelektől, tavasszal itt van legkorábban virág, szóval egy kis paradicsom és a legnagyobb érdeme az, hogy ide ugyan senki sem Iát be, csak a madár. Ide házasodtak össze Mánkay úr és Polnisch Verőn néni. Ennél furcsább pár ritkán került össze. Mánkay úr valaha földbirtokos családból származott, aztán hivatalnok is volt s fényképész, amit még a maga passziójára tanult meg s az idők változása folytán sokáig abból éldegélt. Polnisch Verőn özvegy volt, de az első férjével olyan rövid ideig élt együtt, hogy nem volt ideje még a nevéhez sem szokni s voltakép vénkiasszony maradt. Valah ogy összekomendáltók őket s Mánkay úr vizitelt. Az első negyedórában a legpontosabban megtárgyalták,-— Ez a föld itt a miénk. Rákóczi földje. És egyszer majd lemegyünk ezen az utón. De csak akkor, majd ha előttünk lesz a zászló. Aztán hátrafordult és Lengyelország felé mutatott: — És a zászlónak onnét kell jönni.. . S azt is hallották jámbor emberek, amikor a kisfiú megkérdezte: — És biztosan jön az a zászló? — Biztosan. Lehet, hogy sem én, sem anyád, sem te nem éred meg, de akkor is várnia kell azoknak, akik utánad élnek. Mert a zászló eljön! * Áll-e a ház még a Beszkid útja mellett, nem tudom. De Rákóczi útját őrzik ma is. Tán magyarul sem tudnak, akik őrzik, de várják Rákóczit. Talán nem is Rákóczit, csak a zászlaját. És a tél még egyre tart. Hanem a tavaszt azért várni kell. Mert a fenyőfák még most is zöldek. (Vége) hogy kinek-kinek mi a vagyona s mi a jövedelme. De olyan ellenségesen, hogy mind a kettő rettegett attól, hogy kárára ne legyen a másiknak. Ahogy így szembe néztek, mind a ketten horgasorrúak voltak, mind a ketten a hatvan éven felül, olyanok voltak, mintha tükörképe lettek volna egymásnak. Örömteíenek, ridegek és kemények. r—' Kérem, nagysád, nekem az volna az ajánlatom, hogy korrekt alapon lehetne egyesíteni a dolgot. Eladó most a Templom-sikátorban a Malvecky-ház, azt megvennők közös erővel. Én az egészet nem tudom megvenni s nem is akarom az utolsó filléremet is befektetni, nagysád vállalná a vételár felét, az illetek felet, az átíratás felét, szóval korrektül. Elvem az, hogy minden tételen pontosan osztozni. Én nem kívánok nagysádtól később sem egyetlen fillérrel sem többet vagy kevesebbet, mint ami énrám esik. Kérem, az ebéden is osztozunk. Ha veszünk egy kiló cseresnyét, mindenki annyit fizet belőle, amit fogyaszt. Polnisch Verőn elgondolkodott s csak annyit mondott: — Igazságosnak találom. Ezen ez alapon megértették egymást s most már harmadik éve tart a házasság. Háztartási naplójukat jó lett volna megszerezni. Mindennap minden fillért bevezettek s minden tételt kétfelé osztottak. Néha akadt némi gyanú. Különösen Verőn néni gyak ran feltételezett olyanféle aljasságot Mánkayról, hogy nem igazságos a cseresnye-ügyben. Nyeli. Lenyeli. . . Megfigyelte a száját, sokkal tovább mozog, mint az ember szükségesnek véli egy szemhez . .. s csak egy szem magot köp ki . . . Már egyéb tételben könnyebben meg lehet osztozni, mert a vajat két pontosan egyenlő darabra mérik szét s ehhez olyan finom mérlegük van, amilyet Mánkay fényképészkorában használt a vegyszerek leméréséhez. Kenyeret, sót, ecetet, amit a vereshagymára szoktak használni, cukrot, mindent pontosan kétfelé mérnek s hogy semmi félreértés ne lehessen, a szobában két fiókos szekrény van és mindenikük külön tartja s kulccsal zárja be a holmiját. Csak egy dolgon nem lehet megegyezni, a petróleumon. Próbálták már mindenféleképpen. Volt úgy, hogy az egyik litert Mánkay vette, a következőt Verőn mama. Az egyik liter felényi ideig tartott, mint a másik. Próbálták úgy is, hogy mind a kettejüknek volt petróleumja s minden este csak egy estérevalót öntöttek a lámpába. De minden este haraggal feküdtek le, mert valami igazságlalanság történt. Kivétel nélkül mindennap izgalom tört ki amiatt, mert a lámpa hamarabb aludt el öt perccel, mint tegnap este. Pedig ez nagy tétel volt, mert mind a kettőjüknek ugyanaz az egy szenvedélye volt, az olvasás. A kölcsönkönyvtárdíjakon is pontosan osztoztak. Ez sem volt azért eléggé tiszta dolog, mert minduntalan voltak könyvek, amit az egyik vagy a másik már olvasott. Igen ám, de azért most is akarta olvasni, csakhogy az, aki először olvasta, tovább olvasta. Az pedig, aki már ismerte, nem 30
