Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1971-03-01 / 2. szám

egyéb megoldás híján <—> jogosulatlan egyenruhaviselés címén letartóztatták és Ottó másféléves börtönbüntetéssel fizetett tréfájáért.

A világtörténelem Ieggrandiózusabb áprilisi tréfájának szerzője azonban egy Theodore Hook nevű író és újságíró. Hook a maga idejében igen népszerű író volt, neve azonban mégsem írásai révén maradt fenn, hanem egy jól sikerült áprilisi tréfának köszönheti “halhatatlanságát , mert ez a tréfa biztosította számára Anglia uralkodójának kegyét és életfogytiglani állását.

1809 április elseje volt a nevezetes tréfa dátuma. A napóleoni háborúk kellős közepében Európa és a közli an gúlát egyáltalán nem volt alkalmas tréfacsinálásra. Hook mégis megnevettette a világot. A jókedvű írónak igen sok baja volt háziasszonyával, bizonyos nevezetű Mrs. Tottenhammel, aki gyakran zaklatta az írót hátralékos házbértartozásért. Mikor háziasszonya azután az alaposan felgyülemlett házbértartozás miatt kitette Mr Hook szűrét a lakásból, az író bosszút esküdött szállásadónője ellen. Fogadott barátaival, hogy Mrs. Tottenham csendes háza néhány napon belül London leghíresebb háza lesz. A fogadást meg is nyerte.

Hook alapos körültekintéssel látott munkához. Napokon keresztül mást sem tett, mint leveleket írt. Száz és száz kereskedőnek adott fel megrendeléseket azzal a megbízással, hogy azokat április 1-én déli tizenkét órakor szállítsák Mrs. Tottenham lakására. A bolondok napján azután megindult az áradat a csendes utcácska felé, kocsiszámra érkezett a szén, liszt, burgonya, százszámra hozták a könyveket, szobadíszeket, tortákat, pástétomokat, jeget .ruhát, bölcsőt, fehérneműt, mindazt, amit a hatalmas metropolis kereskedői nyújtani tudtak.

A szűk utcácskában rövidesen tolongás támadt és nemsokára veszekedés zaja verte fel a környéket. A rivális kereskedők hajba kaptak azon, hogy ki a megrendelő és kinek szól a megrendelés. Rövidesen megjelent a tolongó tömegben a lordmayor is, a Szent Pál székesegyház lelkipásztorának társaságában, de megjelent a Bank of England kormányzója és a East India Company elnöke. Megjelent az angol birodalom legfőbb bírája, továbbá a canterbury érsek, Anglia prímása és azonkívül nem kisebb személyiség, mint a yorki herceg, az angol hadsereg parancsnoka.

Később maga Hook írta meg ennek az érdekes áprilisi tréfának történetét. Ebből az önleleplező vallomásból derült ki azután, hogy az író többek között levelet intézett az egyház legfőbb urához, bejelentve, hogy egy haldokló nagy vagyont akár hagyni a katedrálisra. Ugyanilyen értelmű levelet kapott az Angol Bank, továbbá a kincstári kancellár. A levelek hangja, fogalmazása olyan volt, hogy a legnagyobb angol méltóságok szó nélkül engedelmeskedtek a felhívásnak, amely az illetők vallásos és hazafias érzelmére hivatkozott. Érdemes följegyezni, hogy a yorki herceg a néptömeg miatt nem tudott a házhoz jutni és katonai kísérete kivont karddal vágott utat az áprilisi tréfa színhelyéhez.

A jól sikerült tréfának szinte percek alatt terjedt híre a városban és a néptömeg nőttön nőtt. A kereskedőkön és a bámész tömegeken kívül egyremásra jöttek orvosok, akiket haldoklóhoz rendelt a tréfa szerzője, fodrászok, szabók és mindenféle rendűrangú emberek. Hook és társai egyik közeli ablakból figyelték a jól sikerült tréfát. A tömeg azonban i— hiszen a tömeghangulat kiszámíthatatlan — éktelen haragra gerjedt, törni-zúzni kezdett mindent, ami a kezeügyébe került. Összetörték Mrs. Tottenham lakásának bútorait, a pálinkás-, sörös- és boroshordókat kidobálták az utcára. Az utcán szétfolyó szeszbe valaki gyufát vetett, úgyhogy az lángra lobbant és a kivonuló tűzoltóknak órákig tartó munkájukba került a tűz elfojtása. Erről a jelenetről hetekig cikkeztek a lapok, a rendőrség nyomozást indított, a tettest azonban nem sikerült kézrekeríteni.

Később, amikor Hook önvallomásában leleplezte magát, a király is jót nevetett a tréfán, sőt kijelentette, hogy Hook számára életfogytiglani állást kell szerezni. Hook kihallgatáson jelent meg a királynál és a tréfa igazi csattanója ezután következett: a nagy tréfacsinálót kinevezték Mauritius sziget főszámvevőjévé. Az írónak kellett volna rendben tartania a kis sziget pénzügyeit, de sohasem tudta rászánni magát arra, hogy átkeljen az óceánon. Hivatali címét és ezzel járó javadalmazását azonban élete végéig megtartotta.

Amint látjuk, az áprilisi tréfák minden korban kísértettek. A példák azt mutatják, hogy az igazán jól sikerült tréfa sohasem sodorta bajba szerzőjét, még akkor sem, ha az nagyurak orra alá törte a borsot. Az emberekben erős a vágy, hogy nevessenek és inkább sajátmagukat is kinevetik, semhogy nevetségessé váljanak.

Th. Roosevelt, az Egyesült Államok elnökének 1910- ben a magyar képviselőházban mondott beszédéből:

“Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért. Amikor Amerika még Európa méhében volt. Magyarország volt az a tényező, amely meggátolta a barbarizmus terjedését és amely civilizált világ biztonságát őrizte. Az önök őseié az érdem, hogy azokat a támadásokat visszaverték, amelyek a nyugati kultúra ellen a barbarizmus világából intéztettek, mert az önök őseinek teste állította meg a barbarizmus terjedését. Washington népe a nagy nyugati félteke nagy városaiban ina is csodálattal adózik az önök nagy, bátor, nemes királyai, Erdély, a Duna két partján küzdött dicső harcosai és azon számos győzelmes csata iránt, amelyeket ők vívtak meg. Nincs illusztrisabb történelem, mint a magyar nemzet történelme. Én ismerem ezt a történelmet és nem tartanám magam művelt embernek, hogyha nem ismerném .

“Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védője . (II. Pius pápa 1456-ban)

15