Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1971-03-01 / 2. szám

AZ ELHAGYOTT ASSZONY

Irta: Ursula Parrott

Ellen és Bryan Crawford együtt ültek a banálisán be rendezett, kis nappali szobában. Ellen divatosszínű, újszabású szvettert kötött magának. Bryan a számolókönyve fölé hajolt. Ellen nem is értette: miért látszik olyan fáradtnak a férje, amikor a kényelmes irodájában dolgozik egész héten, míg ő a háztartást vezeti és felneveli egyetlen kislányukat, Brendát. Ellen úgy élt, mint a többi középosztálybeli newyorki fiatalasszony, akinek egy, vagy legfeljebb két gyermeke van. Az ételüket már félig készen veszik, gépek végzik el a házimunkát, takarítónő és mosónő jár be hozzájuk. Meleg víz és légfűtés teszi kényelmessé az életüket. Hetenként egyszer szépségápolási sza Iónba járnak, bridzseznek a barátnőikkel. Moziba járnak a férjükkel. Szépen öltözködnek. Ha a férj felpanaszolja, hogy túlsókat költenek, szemrehányóan mondják: Ha

visszagondolok, hogy mit szenvedtem éretted és a gyermekeidért." Ám ez volt az egyetlen alkalom, amikor ezel< a fiatalasszonyok elismerték, hogy a gyermek a férjüké is. Mert hogyha a férj bármilyen irányban pedagógiai ag godalmát hangoztatja, azonnal visszavágják neki: "Kérem, ne avatkozzék bele, hogy miképpen nevelem fel a gyermekemet.”

Bryan fölnézett a könyvéből, arca derült volt. Ellen visszagondolt a mai délutánra, amikor Guy hevesen udvarolt neki. Bryannak inkább bosszúsnak kellene lennie. Úgy látszik, a férj már elrabolhatatlan tulajdonának tekinti a feleségét. Jó lecke lesz, ha Ellen megmutatja neki, hogy ...

— Kitűnő ideám támadt, Ellen. Ezen a nyáron még nem vettem ki a szabadságomat.

— Eleget szenvedtem a melegtől — mondotta elégedetlenül Ellen.

— Tudom. Az irodában most már befejeződött a túlfokozott munka. Kétheti szabadságot vehetnék. Társas hajóutazás indul Dél-Amerikába, igen olcsó nyári áron. A hajó kiköt a legérdekesebb városokban. Megnézhetnők Costa Ricát, Venezuelát, Columbiát. Tudod, Ellen, van egy város Columbiában, egy bástyafallal körülvett város a dombtetőn, ebben a városban szerettem volna élni. Otl kifuthatnám a formámat, nagyobb karriert csinálhatnék, mint itt, ebben a taposómalomban.

—- Csak nem képzeled, hogy Dél-Amerikában élnék veled? —' csattant fel Ellen. — Ahol nem lennének ba rátnőim, a meleg tönkretenné arcbőrömet. Az embereb ott nem is beszélnek rendesen angolul.

^ Legalább gyere és nézd meg az én városomat. Brenda megismerné a kikötőt, ahol a hajdani konkvisztádorok hajói horgonyoztak. Mahagónifák lombosodnak. Óriási banánültetvények virulnak. A jázmin illata elárasztja a tereket.

— És honnan veszed a pénzt erre a kiruccanásra?

— Életbiztosítást kötöttem. Kölcsönt vehetnék fel rá.

— Brenda elég banánt láthat a sarki gyümölcsárusnál — felelte élesen Ellen. — A konkvisztádorokról olvashat a történelemkönyvben. A jázmin illatát beszívhatja a parfőmös üvegemből. Ha pénzt akarsz felvenni az életbiztosításodra, végy nekem télire egy cobolybundát, a szilkabátom mér úgyis lehetetlen és kopott.

Ellen barátnőinek díszes bundáira gondolt és arra, hogy mennyire tetszenék Guynek az új cobolybundában. Bryan szó nélkül bezárta számolókönyvét. Pár nap múltán átadta a bundára való pénzt Ellennek.

Néhány hónappal később nagy változás állott be a Crawford-házaspár életében. Ellen távoli nagybátyja meghalt. Egész vagyonát, kétszázezer dollárt Ellenre hagyta Ha Ellen eddig is zsarnokoskodott a férje fölött, most teljesen magához ragadta az uralmat. Fényűzően berendezett házat keresett. A dúsgazdag amerikaiak léha és pazarló életéről ábrándozott. Bryan európai útról beszélt. Hangversenyekről és premierekről, kitűnő könyvekről, irodalmi és történelmi, kurzusokról, amelyeket Ellen most végighallgathatna. De Ellen lenéző mosollyal válaszolta, hogy végre olyan életmódot akar folytatni, amely meg felel az ízlésének. Túl akarja szárnyalni a barátnőit.

Ellen, amióta gazdag lett, sokszor gondolta, hogy a vállalkozó, ambiciózus Guy, aki előtt nagy politikai karrier áll, jobban illett volna hozzá, mint az álmodozó, élhetetlen Bryan.

Egy februári reggelen Ellen magára öltötte strucctollal szegett eperszínű pongyoláját és nagykegyesen lejött a hivatalába siető Bryanhoz.-- Milyen szép ez az élénkszínű pongyola — mondotta Bryan.

^ Kövérnek látszom benne —• szólt elégedetlenül Ellen. i-~ Nem gondolod, hogy kellő diéta mellett lefogyhatnék?

Bryan szokatlanul komolyan válaszolt:

— Ellen, te mindenre képes vagy, ha igazán akarod.

Hosszasan nézte az asszonyt.

— Nos, Bryan, nem most látsz először — nevetett kissé gúnyosan Ellen.

~ Igen, sietnem kell, elmulasztom a vonatot *— mondta a férfi, de mintha a gondolatai egészen másutt jártak vol na. Lehajolt és megcsókolta az asszonyt. Ez a csók egészen más volt, mint a munkába siető férj megszokott reggeli csókja. Bryan kisietett a szobából, vissza sem nézett Ellenre. Az asszony arra gondolt, hogy új télika. bátot is vehetett volna a férjének, a régi már nagyon kopott.

16