Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1970-05-01 / 1. szám
George Orwell: ÁLLATFARM A közlést engedélyezte a Heat and Co. Ltd. London. X Évek teltek. Évszakok váltakoztak, á rövidebb életű állatok kimúltak. Jött idő, amikor már senki sem emlékezett a Forradalom előtti napokra, kivéve Lóherét, Benjámint, Mózest a hollót és néhány disznót. Muriel elpusztult és Bodri, Kapard ki, Fogd meg is. Jones is meghalt egy alkohol-elvonó otthonban, valahol az ország másik részén. Gömböcöt elfeledték, Vasgyúrót is, kivéve azokat, akik ismerték őt. Lóhere egy megöregedett paci lett: zsémbés, nyakas, reumás szemű. Két éve, hogy nyugdíj-jogosult lett, de egyetlen állatot se nyugdíjaztak. Az a terv, hogy a kiöregedett állatoknak a legelő csücskéből egy kis pihenő helyet szakítanak ki, kútba esett. Napóleonból egy megért, ráncos zacskójú kan lett. Visító úgy meghízott, hogy nem látott a kövérségtől. Csak Benjámin nem változott, bár egy kicsit lisztes lett hosszú feje s Vasgyúró halála óta, szinte búskomorrá vált. Az állatok létszáma megnövedekett, noha a tavalyihoz viszonyítva nem is volt olyan nagy. A legtöbb állat számára a Forradalom csak homályos tradició volt: szavak. Akik meg más farmokról jöttek, hírét se hallották a Forradalomnak ideérkezésük előtt. Lóherén kívül három ló élt még a farmon. Nagyszerű, erős állatok voltak, jó munkások, kitűnő elvtársak, de igen ostobák. Az ÁBC megtanulásában nem jutottak túl a bén. Mindent bevettek, amit a Forradalomról beadtak valamivel éjfél után indult vissza, New Yorlc felé, va sárnap hajnalban ... Néhányan társaságunkból ott maradtak még egy napra, mi azonban úgy láttuk, bogy végkimerülés ellen az egyetlen menekvés csak az lebet, ba végignyúlunk a hatalmas gép kevésbbé hatalmas ülésén és akár hiszik, akár nem, még sikerült kb. négy órát aludnom is, mielőtt hajnali 3 órakor felgyűltek a lámpák a gépben s a stewardessek elkezdték feltálalni a reggelit. Most már tudom azonban, hogy a korai tálalás oka az volt, hogy a reggeli elfogyasztása után olyan mokány viharba kerültünk, hogy egyeseknél feleslegesnek bizo nyúlt a reggeli elfogyasztása. Reggel hat után valamivel szépen leszálltunk Kennedy repülőtéren és ezzel sikerrel véget is ért nevezetes weekendem, Izland szigetén .,. Soproni Bálint nekik, az Animalizmust is, kiváltképpen, ha Lóherétől hallották, kihez gyermeki szeretettel ragaszkodtak. Az azonban bizonytalan volt, hogy az animalizmust megértették-e?! A Farm fejlődőképesebb volt most és jobban megszervezett s mi több két darab legelőt is vettek Pilkingtontól. A szélmalmot is befejezték s vettek egy cséplőgépet elevátorral együtt s különféle újabb épületeket építettek. Whymper is vett magának egy homokfutót. A szélmalmot természetesen nem használhatták elektromos erő előállítására. Kukoricát daráltak benne, ami elég szép hasznot hajtott. Most egy másik szélmalom felépítésén fáradoztak, amibe majd dinamót vesznek. De mindazokról a fényűző dolgokról, melyekről Gömböc álmodozott valamikor, mint pl. villany világítás, hideg és meleg víz, heti három napos munka — nem esett többé szó. Az ilyen ideákat Napóleon alkotmányellenesnek minősítette. A legnagyobb boldogság — szokta mondogatni — a kemény munkában s a mértékletes életben van! Úgy látszott, hogy a farm egyre gazdagabb lesz, anélkül, hogy az állatok saját maguk gazdagodnának — természetesen nem beszélve a disznókról, meg a kutyákról. Lehet, hogy éppen azért nem gazdagodhattak a többiek, mert túl sok volt a disznó, kutya. Hogy ezek a teremtmények egy fűszálat se tettek volna odább, azt éppen nem lehetett mondani, mert hiszen dolgoztak a maguk módja szerint. Ott volt például Visító, ki soha el nem fáradt a magyarázgatásban, a munkák felülvizsgálásában és farm organizálásában. Munkájának zömét azok a tudatlan állatok meg se tudták volna érteni, nemhogy elvégezni! Például, Visító egyszer arról beszélt az állatoknak, hogy a disznóknak mennyit kell bajlódniok a “regisztrálással”, “riportokkal”, “széljegyzetekkel” és “memorandumokkal”. Ezek persze egy hosszú papirosra jegyeztettek fel, s mikor egy-egy ilyen ív tele lett, akkor eltüzelték. Ezek az ívek a farm jólétének szempontjából a legfontosabbak, — mondotta még Visító. De mégis! Se a disznók, se a kutyák nem járultak hozzá az élelmiszer szükséglet növeléséhez fizikai munkával, holott annyian voltak és mind kitűnő étvágynak örvendett! A többi állat élete nehéz volt, mint mindig. Általában mindig éhesek voltak, szalmán aludtak, vályúból ittak és dolgoztak a földeken: télen a hideg kínozta őket, nyáron a légy. Néha az öregebbek összedugták a fejüket és azt próbálták eldönteni, hogy a Forradalom előtt, Jones előzetése idejében vajon jobb volt-e, vagy rosszabb, mint most. Nem emlékeztek, persze. Semmire sem emlékeztek, amivel össze tudták volna hasonlítani a régi és mostani életformájukat, semmire se támaszkodhattak, kivéve Visító számoszlopait, melyek külön24
