Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1971-06-01 / 3. szám
Somogyi Ferenc dr.: ZRÍNYI KÜLDETÉSE ÉS PÉLDÁJA Nem hiába mondták a régiek, hogy a történelem az élet mestere. Valóban, mindig találunk benne útmutató példát, eligazító tanítást. Magyarország trianoni feldarabolásának ötvenedik és orosz megszállásának huszonötödik évfordulóján is eszünkbe juttatja az ország területi egységéért és felszabadításáért küzdő Zrínyi Miklós grófot, aki történetesen 350 évvel ezelőtt, 1620. május 1-én született a zágrábmegyei Ozaly várában. A korszak, amelyben élt, sok tekintetben hasonló volt a mi korunkhoz. A magyarság három részre osztottan küzdött életbenmaradásáért. Jövője szinte kilátástalannak tűnt. Európa nem sokat törődött a kereszténység hősi védelmében — immár évszázadok óta vérző vitézével. Az Üvilág megszerzése, a hitújítás következményeinek leküzdése kötötte le minden figyelmét és erejét. A katolikus újjászületés eszmeáramlata már győzött, de még nem uralkodott. KORSZAKÁNAK GYERMEKE Zrínyi Miklós gróf a katolikus újjászületés korszakának hűséges gyermeke. Atyját a nagy Pázmány Péter bíboros térítette vissza a törökök elől Horvátországból Magyarországra menekülő Zrínyiek ősrégi katolikus hitére. S amikor hat éves korában árván marad, Pázmány lesz a gyámja, aki különös gondot fordít neveltetésére. Nemcsak arra ügyel, hogy előbb Grácban, később Nagyszombatban kitűnő jezsuita iskolázást kapjon, hanem Rómába is elküldi. Csak természetes tehát, hogy Zrínyi Miklós gróf öntudatos katolikussá lesz. A másvallásúakkal szemben azonban türelmes marad. A protestánsok vallás-szabadságát a legteljesebb mértékig tiszteletben tartja. Műveltsége — jezsuita iskolázottságának megfelelően >— jellegzetes módon barokk. Ez a barokk műveltsége különösképpen kibontakozik és megerősödik akkor, amikor gyámja jóvoltából Itáliában, a barokk műveltség és művészet szülőföldjén s az újjászülető katolikus kereszténység fővárosában, Rómában jár, ahol Machiavelli politikai elveinek gyakorlati alkalmazásán kívül a korai barokk költészet behatóbb tanulmányozására is alkalma nyílik. Ennek során ragadja meg Torquato Tasso híres hősi eposza, a “Gerusalemme Conquistata”, amelyből 1593- ban egy nap alatt 2000 példány kelt el. Zrínyi elragadtatásának ugyanaz az oka, mint ami az eposz sikerének titka volt. Tasso akkor írta, amikor a spanyol és velencei hajóhad fényes tengeri győzelmét aratta Lepantónál 1571 -ben a török felett, noha befejezni “La Gerusalemme Liberata” címmel csak 1574-ben tudta, kiadását pedig az előzetes bírálatok miatt kénytelen volt elodázni. A közbejött események miatt — a bírálatok figyelembevételével történt átdolgozás után — a kiadásra csak 19 évvel később kerülhetett sor. Tasso pártfogója ekkor már Cinzio Aldobrandini bíboros, VW. Kelemen pápa unokaöccse volt. Eposzának új címmel (Gerusalemme Conquistata) kiadott átdolgozását neki ajánlotta. Ez a körülmény s az eposz páratlan sikere arra késztette a pápát, hogy Torquato Tassot koszorús költővé avatása céljából Rómába idézze. Szándékát azonban a költő megbetegedése és halála (1595-ben) meghiúsította. Zrínyi Miklós gróf valószínűleg mindezt jól tudta már Rómába érkezése előtt is, ott azonban kétségtelenül újabb részleteket hallhatott a nagy költő tevékenységéről és hatásáról, amelyet négy évtized megszépítő és felnagyító távlata is fokozott. Azt sem szabad elfelednünk, hogy a Zrínyiek ősrégi családi hagyománya, a török félhold ellen való küzdelem folytatásának kötelességérzete: megújult erővel élt a szigetvári hős dédunokájának lelkében. Tasso eposzának tárgya és a Zrínyiek, meg a magyarok álma tökéletesen azonos volt: a kereszténység szabadsága, a szent föld és a szent város felszabadítása. Zrínyi és minden magyar számára ez jelképesen: az egész Magyarország területi épségének, egységének és szabadságának tökéletes helyreállítását, elsősorban ős-Buda várának visszavételét jelentette. HIVATÁSÁNAK FELISMERÉSE Az ifjú Zrínyinek talán már ez is elég lett volna ahhoz az elhatározáshoz, hogy Torquato Tasso példájára hősi eposzt írjon, amelyben az egyetemes kereszténység vágyát, a magyarság nemzeti álmát és családjának legszentebb hagyományát egybefonja s amellyel magyar és horvát véreit a Iepantói tengeri ütközethez hasonló újabb győzelem kivívására lelkesítse. Pázmány Péter bíboros gyámfiát azonban Rómában majdnem Tassoéhoz hasonló kitüntetés érte. VW. Orbán pápa külön kihallgatáson fogadta és annak folyamán saját költeményeinek pompás kötetét nyújtotta át neki ajándékul. A nagyszerű pillanat és a fenséges gesztus, a költő-pápa kötetének szertartásos ünnepélyességei történt átadása nemcsak igazán barokk jellegű, de a fiatal Zrínyi Miklós gróf hivatásának felismerésére és vállalására nézve valóban és végérvényesen 7
