Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1971-03-01 / 2. szám

A KONOK ÉS JÁSZOK FÖLDJÉN: SZOLNOK VARMEGYÉBEN Debrecenből Kaba-Püspökladányon át érkezünk Jász- Nagykún-Szolnok vármegye első városába, Karcagra. A hatvanezer holdas határt művelő jómódú kunok városa a régi kún kapitányság székhelye volt. A kún és jász kapi­tányságok kiváltságos területéből. 1897-ben alakították a Tisza mindkét partján elterülő vármegyét, mely nyugat felé benyúlik Heves és Pest vármegyékig. A kunok a 11. században sokszor beszáguldottak kelet felől Magyarországra. Dúltak, raboltak, zsákmányoltak, azután eltűntek, ahogy jöttek, szélsebes nyargalással. Szent László több ütközetben megverte őket. A tatárok elől menekülve, a kún nép asszonyostul, barmostul Ma­gyarországra kért bebocsájtást. IV. Béla szívesen fogadta őket, de a magyar uraknak és a népnek nem tetszettek a törvényt, rendet nem ismerő pogány kúnok. Azzal is gyanúsították őket, hogy a tatárok szövetségesei. Egy összezördülésnél megölték a kúnok vezérét, a kún királyt. Erre a kúnok pusztítva, rabolva, kivonultak a Balkánra. Nagy segítség lett volna a harcias, vitéz nép a tatárok ellen. IV. Béla a tatárok által elpusztított, néptelenné vált országba befogadta a kúnokat s azokat ott telepítette le, ahol ma is élnek. A kúnok megkeresztelkedtek, teljesen magyarrá váltak a velük együtt települt jászokkal együtt. A kúnt, a jászt ma is fel lehet ismerni nemcsak szép nép­viseletéről, hanem külső megjelenéséről, testalkatáról, arc­vonásaiból is. Vallásos, szorgalmas nép, jó munkás, jó gazda, jó katona és szeret tanulni, szereti ha képezik a gazdasági munka terén is. IV. László király, akinek sok baja volt a magyar urak­kal, a kúnokban látta támaszát. A féktelen vérmérsék­letű Árpád-vér sokat mulatott kúnjai között. 1287-ben maga is lóra ült, mikor Habsburg Rudolf segítségét kérte II. Ottokár cseh király ellen és főképpen kún lovasokból álló, 30—40 ezer főt számláló seregével győzelemre segí­tette Rudolfot. így indította el a magyar győzelem a Habsburgok hatalmát. Térjünk vissza oda, ahol mindezek eszünkbe jutottak, a 23 ezer lakosú Karcagra, a Nagykúnságba. Elénk tá­rul a Tiszántúl termékeny síksága, ahol a szikes föld is termővé lett. Hatalmas elárasztott területeken folyik itt a rizstermelés. A népes nagykún városok és községek határában kitűnő gabona, kukorica terem. A Karcag- Szolnok útvonaltól északra Abádszalók, a húszezer lako­sú Kisújszállás, Tiszarogg, Kúnhegyes népes települések. Karcag-Törökszentmiklós között látogatott gyógyfürdő Berek. Hunyadfalva mellett van Kolop, ahol a pöstyéni­­vel versenyző gyógyiszapot “bányásznak”. Tégla alakba vágva, szárítva küldik neves fürdőhelyekre és klinikáknak. A híres kolopi iszapot annak köszönhetjük, hogy egyszer egy öreg, beteges parasztot bosszúból egy elhagyott kútba dobott ellensége. Az öreg ember mellig iszapba merülve várta szabadítóját. Másfél napig üdült a kútban, míg kimentették. Hamarosan észrevette, hogy évtizedek óta kínzó köszvénye elmúlt. Híre ment a dolognak és felfe­dezték a kolopi iszapot, amely aranyat ér. A nagykúnság városaiban több mezőgazdasági iparte­lepet találunk. Híres a Martfü-i, volt Bata-cipőgyár, amely nagyüzem. Törökszentmiklósról fővasútvonalon, vagy a kitűnő betonúton futhatunk be, át a nagy Tisza- hídon a megye székhelyére, Szolnokra. A város félhold alakban öleli körül a Tisza jobbpartját. Már a rómaiak idejében forgalmas átkelőhely volt Pan­nonia és Dácia-Erdély között. A honfoglalás után évszá­zadokon át itt volt a magyar királyi sóbányák — Mára­­maros és Erdély — lerakodó helye. Innen fuvarozták a tutajjal érkező rengeteg sót szét az országba. A fuvarosok utódaiból vasutasok és hajósok lettek. Szolnok “vasutas­város”, sok vasutas család lakik itt és több vasúti ipar­üzeme van. Szolnok vára sokáig ellenállt a töröknek, végül elesett és majd 130 évig ült benne, innen sanyargatta a kún és jász népet. Szolnok szűk, görbeutcás régi városrésze, a Tabán, azt mondj ák, már a török időkben is állt. 1849-ben Damjanich tábornok vörössipkás honvédéi hősi lendülettel keltek itt át a Tiszán, megverték az oszt­rák túlerőt és utat nyitottak Görgeynek Buda felé. Dam­­janichot a hálás város képviselőjévé választotta. A győ­zelem emlékét szép carrarai márvány-emlékmű hirdeti a Művésztelep parkjában. A Művésztelep 1902-ben alakult és sok neves magyar festő, szobrász tartózkodott itt mindig. A szolnoki mú­zeum képtára és szoborgyűjteménye sok ajándékot kapott tőlük. A város sokat szenvedett a Tisza árvizeitől. A szabá­lyozás óta is áttörte néhányszor a hatalmas gátakat a Tisza. Szolnok jelentős kikötőhely, innen hajózható a Tisza. 1919-ben az előtörő román csapatokkal vívott itt a ma­gyar katonaság ütközetet. 1944 telén az oroszokat próbál­ták feltartóztatni a honvédek. A város sokat szenvedett a harcok alatt. Szolnok jelentős ipari üzemei a MÁV-műhelyek mellett a vegyészeti gyár, a cukorgyár és a nagy malmok. Újab­ban nagyjelentőségű lett a celluloze-gyár, mely az elsza­kított területek fenyőerdeinek cellulozeját pótolja. A vá­ros műemlékei a kármelita barokk-templom és rendház, a Zagyva hídnál álló Mária-szobor, az eklektikus stílus­ban épült árkádos Megyeháza és a klasszicizáló stilusu Városháza. A szolnokiak a forró nyári napokban a Tisza túlpartján levő pompás partfürdőn üdülnek. A Móricli­­getben vannak a sportpályák és van “Városliget” is ahol szórakozhat felnőtt és gyermek. 1928-ban mélyfúrásból gyógyvíz és földgáz tört elő. Földgázzal világítják a gyógyfürdőt, a színházat és egyéb épületeket. Szolnoktól nyugatra a Duna-Tisza közén van a Jász­ság. Termékeny földjét, mely búzát, kukoricát, szőlőt, gyü­mölcsöt bőven terem, a szorgalmas jász műveli. A Tisza mentén hatalmas rízsföldeket láthatunk, míg Jászdózsa, Pusztamonostor-Jászfényszaru gazdái igen nagy tömeg­49

Next

/
Thumbnails
Contents