Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1971-03-01 / 2. szám

ben termelik a meghonosodott amerikai mogyorót. Jász­­fényszaru egyébként virágzó konyhakertészeteiről is ne­vezetes. A sajtkedvelők innen kapják a Pálpusztai sajtot. Itt még sok juhnyáj legel. Jánoshida környéke a legfőbb avar-sírlelőhely. A faluban romjaiban is emlékezetes lát­nivaló a 13. századból származó gótikus templom. A Jászság központja "Biriny”, így nevezik a jászok a szép Jászberényt, amely már a középkorban város volt. 30 ezer lakosa van. Múzeumában őrzik a régi elefánt­csontkürtöt, amelyről azt meséli a hagyomány, hogy az augsburgi vereség után Lehel vezér fújta el rajta utolsó dalát, majd a német Konrádot sújtotta kürtjével fejbe. A kürtön valóban van egy csorbulás ... A Zagyva a városban egy virágos, szép szigetet ölel körül, ez a herényiek kedves Margit-szigetje. A város büszkén emlegeti szülöttét, Déryné ifjasszonyt, a neves színésznőt, Széppataky Rózát. Vágó Pál neves festőmű­vészünk, Párizsból hazatérve, itt élt halálig, sok szép képen örökítve meg szeretett jászait. A jász nép, mint a kún, mélyen vallásos. A török idők­ben is kitartott hite mellett. Minden áldozatot meghozotl vallása gyakorlásáért, templomai fenntartásáért. Bizonyí­tékul álljon itt egy megmaradt okmány, a hatvani kádi, a török bíró magyar iródiákkal magyarul íratott levele. Ki tudja, mennyi áldozat, ajándék, megvesztegetés előzte meg ezt a levelet, de a herényiek mégis tatarozták temp­lomukat. íme a levél: “Ami alább írva van, megerősítem. Az emberek legsze­­gényebbike (bocsásson meg néki 'AllahJ) Achmed ben Musztafa hatvani kádi. Ezen igazbeszédü levélnek oka, hogy a Jászberényben lakó gaz keresztények és alávaló istentelenek (átkozza őket Allah a sújtó király az Ítélet napjáig szüntelen!) az igazságos törvényszék és törvényes gyűlés előtt (áldja szerzőjét Allah!) megjelenvén engedelmet kértek, hogy a város keresztény köznépe és istentelen csoportja hiába­való szokása és balga imádása helyének, "‘Nagy Boldog asszony’’ nevű szerencsétlen templomának haszontalan fedelét és roskadozó falát kijavíthassa, hogy összegyüle kéz hessék csalással, nyakasságal és kárhozattal teljes szer­tartása idején. A próféta törvényszéke hivatalnokot küldött ki, szerez­zen tudomást a dolog mibenlétéről. A nevezett templo­mot jól megvizsgálta s a keresztények gaz vallomását (száradjon rajtuk a tűz és vasbüntetés!) előbbi rút állí­tásukkal egyezőnek találta Ennélfogva a vizsgáló szilárd beszédére, a fennírt egyház ki- és bedült részinek alapnál kezdődő újraépítését a törvényszék megengedi. . . Kelt /030 (1623.j. Tanuk: Mohamed szpáhi, Szinán aga, Ibrahim szpáhi és többen.” Mindebből okulhatnának a mai elnyomók. De a török istenhívő volt. Ezért volt benne íme emberség is. A török kiverése után a jász-kún vidéken nem volt szükség idegen telepítésre. Régi Írás mondja: "Szapora a jász és a kún mint a tenger fövenye ”. Hamarosan be is népesültek a kapitányságok. Búcsút mondunk a Duna-Tisza közének, még átme­gyünk a Tiszán, sok földet akarunk ott bejárni. A szolnoki hídról délkelet irányban haladó vasútvona­lon érünk be a fazekasok városába, Mezőtúrra, ahol már a 18. század elején 60 fazekas család forgatta a koron­got. Szép mázas korsóik, tálaik, tányérjaik a magyar nép­művészetét hirdetik ma is. Leghíresebb a Badár-család, mely nemzedékről nemzedékre folytatja iparát művészi te­hetséggel. Hátunk mögött hagytuk Kenderest, Magyarország né­hai kormányzójának, Horthy Miklósnak faluját. A Nagy­­kúnság keleti szélén Túrkeve és Dévaványa jómódú he­lyek. Színes népviseletét megőrizte a kún és jász nép. Tiszaföldvár a 28 ezer lakosú Mezőtúrtól nyugatra eső jómódú község. Mielőtt a Berettyó csatornát átlépve el­hagynánk a Kúnságot, megemlítjük, hogy nagykúnsági születésű Móricz Zsigmond neves magyar írónk, a derék kún és jász parasztnép büszkesége. A KÖRÖSÖK VIDÉKÉN Jász-Nagykún-Szolnok vármegyéből kelet felé átkelve a Berettyó folyócskán. Békés megyébe lépünk. Elénk tá­rul itt a Körös-vidék termékeny síksága, melynek keleti szélén az Alföldet és Erdélyt elválasztó Középhegység emelkedik. A hegyvidék sietve futó folyókat küld le az Alföldre. Északról dél felé haladva sorrendben az Ér, a hosszú szakaszon csatornázott Berettyó, a Királyhágó völ­gyében a Sebes-Körös, majd a Nagy-Bihar hegy oldalá­ból eredő Fekete-Körös, délen pedig az Erdélyi Érchegy­ségből jövő Fehér Körös sietnek alá, hogy több csatornát felvéve egyesüljenek és a Tiszába fussanak. Meleg éghajlatú, termékeny vidék kiheverte még a ta­tárjárás szörnyű pusztításait is. Az e vidékről indult Vata pogány lázadása leverése után megcsendesült nép buzgóan vallásos lett, az állattenyésztés mellett hamaro­san ekét engedett a földbe és évszázadokon át kitűnő búzát termelt, jó lovat nevelt. A török uralom végzetes lett a magyar lakosságra. Vi­rágzó falvak, városok váltak néptelen rommá. Mikor a törököt kiverték, az egész Békés megye területén összesen két élő magyart találtak a népszámlálók. Visszajöttek a török elől elbújdosott családok leszármazottjai, jöttek du­nántúli telepesek is, de a császári kormányzat szíveseb­ben telepített idegeneket. Hatalmas birtokokat kaptak ud­varhű urak, akik az 1514-ben lezajlott véres Dózsa féle parasztlázadás mindig kísértő híre miatt is, a magyaT birtokosokkal együtt szívesebben fogadták jobbágyul az alázatos románokat. Ezek lejutottak a síkföldre, elszapo­rodtak, ellepték Bihar és Arad vármegye peremvidékét. A Körös-vidék népe törhetetlen szorgalommal műveli földjét. Bácska és a Bánság elvesztése óta e vidék acélos búzája nagyban segít fenntartani a magyar búza és liszt jó hírnevét. Újabban mezőgazdaságilag sokat fejlődött e vidék. Ásott csatornák szelik át a régebben szikes terüle­teket is és egy-egy község határéban hatalmas víztükör ringatja a nyári napban a Víz színén érlelődő rizs-kalászo. 50

Next

/
Thumbnails
Contents