Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1971-03-01 / 2. szám
T. Dombrády Dóra: HOGYAN DOLGOZZUNK A HAZÁNKÉRT? A trianoni megemlékezések sora megkezdődött a mi városunkban is és elhangzanak beszédek, melyekben felelevenítik az 50 év előtti trianoni határozatokat és annak következményeit. Trianonban minden vita nélkül el kellett fogadjuk az igazságtalan rendelkezéseket, alá kellett írni a békeszerződést, melynek minden sorát a gyűlölet sugalta. A trianoni szerződéssel Magyarország 282.870 négy zetkilométer területéből 190.037 kilométert vettek el. Ezzel a terület-csonki tással 18,264,533 lakosából az ország 10,284,290 főt veszített el. Még ezzel sem elégedtek meg hanem jóvátételre kötelezték Magyarországot, hogy ezzel is gyengítsék gazdaságilag és különféle előírásokkal, kor látozásokkal minden tekintetben megkötötték a kezét. Az eltelt ötven év alatt jelentek meg idegen nyelvű könyvek is, melyekben nagy államférfiak beismerték tévedésüket. Ezeket az államférfiakat annak idején hazug propagandával vezették félre. Rájöttek arra, hogy igazságtalanul osztották fel országunkat. Már akkor is voltai a Népszövetségben olyan képviselők, akik Apponyi kérése mellett szavaztak, hogy rendeljék el az elcsatolt területe ken a népszavazást, de a csehek, románok, szerbek na gyobb propagandával dolgoztak, és ezért a képviselői józansága és igazságérzése nem lehetett döntősúlyú. Apponyi Albert gróf kitűnő politikusunk a trianoni békék onferencián szomorúan mondta: "Ne bánjatok ez zel a néppel úgy, mint egy nyájjal", majd megrázó szavakkal ecsetelte Magyarország rettentő helyzetét. Wilson 14 pontjában ugyan a népek önrendelkezési joga is benne volt, de alkalmazására hiába vártak az elcsatolt területek magyarjai, mert a kapzsi szomszédok különböző vádakat emeltek ellenünk. Azzal is vádoltak, hogy mi elnyomjuk a kisebbséget. Csak az a szomorú, hogy rólunk ezt elhitték, de azt, hogy betartották-e a kisebbségekkel a jogokat, a megajándékozott országok, azt nem firtatja senki. A második világháború is csak részbe és rövid időn hozta meg a felszabadulást és határaink visszaállítását. Tőlünk várják a segítséget a kettős járom alatt szenvedő véreink! Nem a világot kell okolni, nem az egyszerű embereket, vagy egyes országokat szidni és a gyűlöletnek, a haragnak jeleit adni, úton-útfélen, hanem józan ésszel, emelkedett lélekkel, soha meg nem alkuvóan, erős akarattal kell dolgoznunk Hazánk felszabadításán. Nem forró fejjel, öklöt rázogatva, hanem nyugodt gondolkozással tárgyaljuk meg az eseményeket. Mi csak kis pont vagyunk a nagyvilágban, kis nemzet töredéke, melynek népe 1956-ban megmutatta, hogy nem bírja a szol gaságot, igazságra, szabadságra vágyik. Bátor elszántság gal egy nemzet kért igazságot ezeréves jogán. Ez a kicsi nép nem félt az erős, nagy rabtartótól s mig a nyugati hatalmak a békéért évek óta minden engedékenységre készek voltak vele szemben, addig a mi népünk nagy hősiességével egyedül felvette a harcot. A világ felfigyelt ránk, magyarokra, és felénk fordult erkölcsileg. Ha még nem is történt semmi pozitívum a mi érdekünkben, de napirenden tartják a magyar ügyet. A mi nemzetünk húzta le a fátylat a világ szeméről és mutatta meg a kommunizmus igazi arcát. Az is igaz, hogyha Budapest utcáin olaj folyt volna és nem drága magyar vér, akkor hamarább történt volna a sorsunk elintézése is. Első dolgunk, hogy magánéletünk jellemes, és példaadó legyen, ami alkalmas arra, hogy értünk mindent meg is tegyenek, mert a magyar értékes faj. A második teendőnk az, amit mindig hangoztatok, hogy külföldi barátokat szerezzünk. Ismertesük meg velük Hazánk történelmét, földrajzát, irodalmát, művészetét, zenéjét, mert egyes országokban igen keveset tudnak rólunk és sokszor félre ismernek. Barátokat pedig csak úgy szerezhetünk, ha nem bíráljuk őket, hanem próbáljuk megnyerni magunk számára az államfőket, politikusokat, és az egyes országok polgárait. Ajándékozzuk meg a nyilvános könyvtárakat, egyes személyeket Hazánkról írt idegen nyelvű könyvekkel, jó lemezekkel. Végül pedig próbáljunk együtt dolgozni és ne engedjük a közénk befu rakodott elemeket, akik csak széthúzást keltenek közöttünk. A külföld, amely mindig rajtunk tartja a szemét, lássa az egységes magyar érdekekért való munkánkat és a meg nem alkuvást, a szabad magyar hazánkba vetett hitünket. Nem jó magyar az, aki ma nem egyet akar, aki ma is marakodik, aki más értékes munkáját kritizálja, aki a nemes ügyért dolgozókat kővel hajigálja és azon fáradozik, hogy elkedvetlenítse őket. Álljon az ifjúság azok mellé, akik ma ki mernek állni keresztény hittel és becsülettel a magyar ügyért, segítse, támogassa munkájukat. Trianon szomorú évfordulóján, soha nem csökkenő reménnyel dolgozzunk együtt és higyjünk a szebb magyar jövendőben, mely el kell hogy jöjjön. 47
