Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-03-01 / 3. szám
MEGLEPŐ FELFEDEZÉSEK AZ ÖSTÖRTÉNELEM TERÉN EGY NAGY TUDÓS LEVELE SZERKESZTŐNKHÖZ Ocsu Balambér : HUMOR HELYETT *) Kedves Kárpát, kedves Főszerkesztőség: Csudálatos az emberi nemnek vaksága és öncsalása. Napfényes délidőn sem akar látni. Hiába költögetik annyi sok nagy nyelvész-próféták a magyar emigrációt is, hiába bizonyítják napnál fényesebben és minden bölcsészetnél ragyogóbb logikával, hogy a magyarság azonos a sumér-etruszk-föniciai-mája (magya)- és egyéb ősi, MÍ7-országbeli néppel, hiába hirdetik nyelvünknek minden más nyelvnél ősibb voltát: kimutatva hogy Ádám és Éva is magyarok (Ádám, fordítva: Mádá = Mája = Mágya = Magyar) : emigrációnk vakon rohan a vesztibe. Holott mily politikai egység, mily elsöprő erő támadna, ha mind közösen elfogadnánk és tisztelnénk egymásban, hogy mi vagyunk a legősibb mája = etruszk — sumér = mór (maur = magyur — magyar) = matyó = makedón stb. stb. egyetlen nagy nép fiai. Kitanulván ezen mája-sumér nyelvészetet legjobb szakembereinktől, immár én is föl merészlek lépni meglepő felfedezéseimmel... Idézem a régi Horvát Istvánt, az utolsó szittyamagyart: “Ti éjjel-nappal Bibliát forgató magyar véreim (ezt írta ő anno-dacumál 1830 tájban), szóval ti magyar-véreim, nem vettétek észre, hogy pözsög a Biblia a magyar nevektől?” S kimutatja döntő érvekkel, miszerint Dárius király Dareios (görögösen) = Tarajos (magyarosan), hogy Ádám = “adám” (“az almát adám” — mondá Éva — “és ő évé” = innen Éva), stb. stb. Nem akarom e közismert, de sajna, oly feledett tényeket idézni, csak fölháborodva utalok rá, hogy finnugrász áltudósaink mennyire elvakíták fajtánkat. Nem csoda, kiváló sumérológusainktól megtudtam már, hogy a finnugrász Szinnyei == Singer (vagy micsoda), Hunfalvy == Hunfalver, Gombócz = Gombitzer, Setälä (ez ugyan finn, de mégis) = Seethaler (alkalmasint), mind svábokbul gyütt álszittyák... Hatásuk alatt nyög még az emigrációs magyarság is. Sőt még nagy Sumérológusaink se jöttek rá, mily világhódító nagy népek a mi rokonaink. Eltörpül mellettük a sumér, mája, méd, párthus (= pártos), Jazig (== jász), Mór-maur (= magyur = magyar-Ur) stb__ Én, beható áldozatos tanulmányokkal, egy élet munkájával kiderítém, fölgöngyöltem és kielemeztem az ősi Án-Gli-Ush nép nyelvét s most itt bebizonyítom, kö*) E rovat közleményeiért nem vállal felelősséget a Szerk. — Ocsu Balambér közli velünk, hogy teljes tisztelettel van a komoly sumérologusok iránt, de ő is szerepelni akar, nem fér beléje a felfedezése. vetve nagy sumérszakértőink módszerét, hogy az An- Gli-Ush nem hogy rokon, nem hogy hasonló, hanem hogy AZONOS a magyarral. Már pedig ez több mint holmi halzsiros vagy vad-ázsiai atyafiság, több még a sumérkodásnál is, mert ebből ránk igazi gyakorlati haszon háramolhat... Mármint hogyha hallgat a magyarság nagy Tudósára, Prófétájára és Úttörőjére. Rám.... Népünk nem keletről jött Árpáddal (hiszen e név is, csak úgy magunk közt: Áré + pátsz = “vannak fazekai”, fazék = vassisak); nem is délről a sumérokkal (hiszen ez a sumér név is Án-Gli-Ush szó: shu = csizma, mere = csupa, merő, t.i. az egész nép csizmás volt, ez is jele, hogy nem lehetett ázsiai, mert akkor bocskoros lett volna). Nem, uraim, őseink nyugatról nyomultak be a kárpáti szép hazába, csak krónikás barátok ferdítették el a nyugatot keletre, nyilván bibliai hatásra. Köteteket írhatnék nagy történészi kutatásaimról, de ezt önök, uraim, úgysem értenék meg. így csak röviden egy kicsike szószedetet adhatok ezerszámra, sőt százezerszámra fölgyült szóanyagomból, az AZONOS szavakból. Mert, uraim, Án-Gli-Ush = Hán- Gri-U = Hun-Gri-Ánush vagyis Magyar. Quod erat demonstrandum... Megjegyzem: maradi ellenfeleim, a levitézlett germán-szláv bérencek nem tudnak ekkora szóegyeztetés tömeget fölhalmozni, mint én. Eltörpül mellettem minden eddigi kutató! Az egész Webster szótár mellettem bizonyít. Ezért akarták elrabolni a halzsir-szagú bérencek ládaszámra fölgyült kutatásaim anyagát. Merényletük ellen biztosítva magam, kabátom alatt sodronyinget hordok, ha kilépek házamból ... De ez az én dolgom az én tragédiám ... Lássuk az anyagot. (M = magyar, A = Án-Gli-Ush). I. SZÁMJEGYEK: M.: egy: A.: edzs (írva: edge; ennek utána elhanyagoljuk, hogy írva vagy kiejtve idézzük-e a szót az Á.-ból, ez a kettő u.i. szörnyen keveredik) : egy kis jelentésváltozással “egyetlen vonás” rovásáról van szó, tehát ősi maradvány), majd: “egyetlen vágás” — “élesség” — “penge” Quod erat demonstrandum (phü, de nehéz volt). M.: kettő, két: A.: Kát (cut) v.i. “két vágás” rovásban, számokat róva kell gondolni (ez már gyerekjáték volt, az egy = edge után). M.: három: A.: harrow “3 rovás” v.i. “3 sáv”, az ősi A.-ban “3 boronasáv”, tehát “borona”. Úgy olvasom, hogy némi finnugrászok a három szót a vogul khurommal egyeztetnék. Ha van ilyen vogul szó (amit kötve hiszek, mert csak sváb-zsidó stb. álnyelvészek 25
