Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1970-03-01 / 3. szám

állítják), akkor ez csakis a magyarból való késői jövevény lehet a vogulban, így mitsem bizonyít. Ugyanez áll minden más esetleges finnugor szóra is, amit álnyelvészek fölhozhatnak bármily cikkembeli adat ellen. Ha ugyan mernek meg is nyikkanni ezek után, mikor mi a próféták rájuk olvastuk, hogy sarlatánok, sőt hazaárulók, sőt beteg futóbolondok ... Elsöpörvén őket, tehát folytathatom:

M.: négy: A.: neg (nag) “négylábú lovacska” (meglepő jó egyezés)...

M.: öt, ötös: A.: ötter (utter) “teljes, végleges”, v.i. a félkézen lévő ujjak teljes száma. Meglepő egyezés!!

M.: hat: A.: hat. Ennél pontosabb egyezés nem is lehet, ugye? Jelentésfejlődés “négyszög, alsó lapja két oldalt meghosszabbítva”, vagyis 4-f-2. így: “egy kalapalakú jel” (mert szögletes rovással kell gondolni), nyilván a hatos ősi rovásjele, innen: “kalap”. Ősi voltát bizonyítja a rovás.

M.: hét: A.: ét (eight). Mivel az ősi A. nép üzleti szellemű volt, egy kis kamatot vetett rá, így lett jelentése “nyolc”.

M.: nyolc: A.: nyu-onsz (new once), mivel régen hétig számoltak (vö. a hét napjával), hét után újra kezdték: “új egyes” (egyszer = egyes kb. azonos). M.: kilenc: A.: kil-once (keel-once) “hajógerendaegyes” v.i. erősebb, több mint a new-once.

M.: tizen (tizen vannak) A.: ten. A magyar Z eltűnik sokszor, pl. vezér = Veér (hires vezéri család neve), íizet-íiet-siet (a régi hosszú s-et és if-et összekeverve, lásd föveg = söveg; “aki fizet, az nem siet” elv alapján, ellentétes jelentésfejlődéssel). Szóval a tizen-tien-ten kifogástalan fejlődés. De voltaképp minek is magyarázni ilyen hangtani törvényeket, mintha maradi finnugrász álnyelvész lennék ... Hasonlít. Punktum. Lehet, hogy egy másból jött. Tehát egymásból jött. És kész.

íme: Az összes számnevek elsodró bizonyíték. Méghozzá ősi rovás-eljárással, ami csak növeli hitelességét ...

II. ÁLLATNEVEK

(csak egy kis szemelvényt adok az ezres tömegből, kézirataimból):

M.: juh: A.: juh (ewe) “anyajuh”, lásd a Nóékorabeli ékiratos cseréptáblákon, Webster Nóé föl vésésében. Újra kiadta a cserepeket Webster-Mirriam. Bármely üzletben kaphatók. Megdöbbentő, hogy emigrációnk nem hökkent föl erre a lélegzetállító azonosságra: M.: juh = A.: juh.

M.: puli: A.: pupi (puppy’ “kiskutya”, v.i. kistermetű puli.

M.: kutya: A.: Kuti (cootie) “egészen kicsi kutya” “vagy más egészen kicsi állat”.

eb: ebed (bed) “ágyban”, Nóé följegyzései szerint,

mert aki állandóan ágyban hever, az lusta kutya, tehát eb.

ló: low. Tudatlan finnugristák azt hinnék, hogy az “alacsony” jelentésű lóra gondolok. De mindenki tudja, hogy a ló nem alacsony, mert akkor szamár a neve: ilyen egyeztetési hibát mi nem követünk el. Nézzük csak Noét: és ime ott van LOW = “bőgés”. Ebből nyilvánvaló, hogy a lónak ősmagyar jelentése tehén volt.- macska — kis macs (much), v.i. igazában a kiscicákat jelzi mert mint kutatásaim megállapították, ebből az állatfajból egyszerre SOK születik, így minden érthető. Macs- sok.

Nem sorolok föl olyan könnyű eseteket, mint hal (fish) = hake (csuka).

moly — moth, bogár (népien: bugár) — bug, bivaly — buffalo, bika — bicker (“veszekedő”, mert az), tulok — bullock, barom — farrow (“malac” és “meddő tehén”, tehát különféle barom), madár — mallard “vadkacsa” és madge “szarka”, vipera — viper (álnyelvészek szerint a magyar vipera szó latinból jött volna, de ez hazaárulás!), gida — kid, szarka — stork-ka (“kis gólya”, mert olyan színezetű), ökör — oksz, bagoly — pug-owl (“pisze bagoly”, mert pisze), stb. stb.

III. TESTRÉSZEK:

bél — bauél, belli (bowel, belly): Itt megáll az ember esze; mert ez igazán egyezik. Lásd a Nóé-korabeli szótárt!!

száj — say, v.i. “beszélő” szerv, ahogy mond = mouth ugyanaz megfordítva és foot = futó szerv.

fül — fii (feel) “érző” = “halló” szerv.

orr — orb “teke, szemgolyó” Nóé korában, később lejjebb csúszott az értelme. Különben némely orr csakugyan tekealakú, főleg őseink tömpe mongolos orra. Vagyis óppardon, semmi közük a mongolokhoz... De azért kézzellátható, hogy az archeológia és ős-antropológia is megerősíti kutatásaimat.

szem — szém (same) “azonos; két egyforma valami”, tehát “szempár”.

Sog — fog... Nem hittem a szememnek és újra megnéztem. “Fog”, igen. így áll nyomtatva Noénál: “fog”. Elképesztő. Jelentése: “köd, elsötétít”, innen aztán: “nem igen látszó”. (Mert az ember többnyire ráhúzza ajkai bőrét).

nyelv — yell, yelp, “kiált, kiáltó, csaholó” stb. igecsaládhoz tartozik. Kétségtelen összefüggés.

bajusz — báj-uz (bye-ooze) “mellékes kiáradás”, kétségtelenül a bajuszra illik.

szakáll — szaki (socle) “talapzat, alsórész” (az arcon). Némely ánglialógus majd a szók-all (soak all) “mindent beáztat” megoldásra fog gondolni. Vesd össze a régi közmondással: “Magyar ember kétszer iszik” = bajuszos, másodszor a bajuszáról szopja be az italt. Bajusz, szakáll pedig egyre megy.

26