Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-03-01 / 3. szám
hant a kertbe, neki a társaságnak és bömbölve kiutasította őket. Azok dermedten figyelték az orditozót, de nem válaszolták. Nem is válaszolhattak. Egyszerűen azért nem, mert a siketnéma intézetek lakói általában nem szoktak diskurálni. Még akkor sem, ha Zubovits Fedornak kellene felelni. Nekik ugyan kiabálhatott a kapitány ... Fedor kétségbeesésében jelbeszéddel próbálta megmagyarázni hivatlan vendégeinek, hogy távozzanak, az ő kertje nem sétatér.. . Úgy látszik, hogy Fedor nem jól értette a süketnéma jeleket, mert a társaság szívélyes mosollyal bevonult a villába, ott elhelyezkedtek az ebédlőben, körülülték az asztalt és várták az uzsonnát. Azt hitték, hogy Zubovits Fedor meghívta őket délutáni traktára. Mit tehetett a kapitány? Dusán megvendégelte a Siketnéma Intézet bennlakóit, akik azzal az érzéssel távoztak, hogy vendégszeretőbb és szívélyesebb házigazdájuk még soha nem volt, mint Zubovits Fedor ... KÉT LEVÉLBORITÉK Sehogysem Ízlett a váci élet. Fedorunkat fojtogatta a városi környezet, a szabadba vágyott, fák, virágok és mezők illata csiklandozta az orrát. .. Meghallotta, hogy Schuster Konstantin, a váci püspök bérbeadja a nógrádverőcei Migazzi-kastélyt. Gálába vágta magát és kihallgatásra jelentkezett a püspöknél. A főpap kegyesen fogadta a vitéz kapitányt, aki rögtön rátért a lényegre: szeretné kibérelni a kastélyt, mert utálja Vácot és vidékiesebb környezetbe vágyik. A főpap himezett-hámozott; az éleseszü Fedor rögtön rádöbbent arra, hogy a püspök azért húzódozik, mert attól tart, hogy Zubovits nem lesz pontos bérfizető. — Ettől ugyan ne tessék félni... Van pénzem ... Schuster Konstantin arcán mosoly hullámzott végig. ■— Fiacskám, én csak azt hallom ... Tudja, ilyen kis városban mindent tudnak ... A fűszeres panaszkodik ... A hentesnek is tartozik ... Zubovits előrántotta a kardját, a szeme véres lett a méregtől. — Rohanok és lekaszabolom a nyomorultakat, akik rossz híremet költik ... A jóságos püspök alig tudta visszarántani Zubovitsot attól, hogy kivont karddal rohanjon végig a váci utcákon, a fűszeres és a hentes legyilkolására. Abban maradtak, hogy majd meglátják ... A püspök ur még alszik egyet a dologra, aztán válaszol. Zubovits hazatért, dult-fult, törte a fejét, mit tegyen?! Az igazság az volt, hogy hamarabb hagyta kihúzatni három ép fogát, mintsem fizessen. Azt a vagyont, amelyet a barcolai vár eladásáért kapott, utolsó fillérig, mint takarékbetétet, elhelyezte az Osztrák-Magyar Banknál. Az Osztrák-Magyar Bank fizette Európában a legszerényebb kamatot. Egy százalékkal adott kisebb kamatot, mint a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank általában nem is tudták, hogy az Osztrák-Magyar Bank elfogad bankbetétet. Oda csak az helyezte el a pénzét, aki tökéletes biztonságban akarta tudni a vagyonát. Fedor ehhez a tőkéhez soha nem nyúlt. Abból a pénzből élt, amit mint opciós összeget kapott a szárazföldi torpedó találmányáért és a szűkös nyugdíjból, amely a hónap elsején postán érkezett. Ugylátszik, fényes ötlet juthatott az eszébe, mert felvillant 3Z arca és rohant ki a pályaudvarra. Éppen jókor érkezett. A pesti gyorsra felugrott... Elrohant az Osztrák-Magyar Bank budapesti intézetéhez és felvett kétszázezer koronát. Akkor bement a kávéházba, leült és levelet irt valamely bécsi ismerősének. A szivarosgyerektől két egyforma levélboritékot rendelt. Az egyikbe elhelyezte a kétszázezer koronát, a másikba beletette a levelet. Aztán felállt és elindult a főposta felé. A főposta épülete mellett már akkor is ott állott az a hatalmas levelesláda, amely még most is ott van. Bedobta a kétszázezer koronát tartalmazó borítékot a levelesládába, majd futólépésben megindult fel, a főposta épületébe. Mire felért a második emeletre, lihegett. — Hol itt az igazgató? Hol itt az az ember, akivel beszélni lehet — mennydörgött. Valaki csillapítani próbálta, mire stentori hangján intette le az illetőt: — Hallgasson ... Tudja ki vagyok én? Zu-bovits ... — minden szótagot magasabban hangon ejtett ki, — Zubovits Fedor vagyok. A posta vezetőjével akarok beszélni. Odavezették az illetékes igazgatóhoz. Fedor remekül megjátszotta a remegő, izgatott embert. — Igazgató ur, szörnyű kalamitás történt velem. — Ugyan micsoda? — Két egyforma levélboritékom volt, az egyikben egy levelem, amit Bécsbe akartam feladni, a másikban kétszázezer koronám ... Képzelje, mi történt velem ... Idejövök a főpostához, bedobom a ládába a levelemet és csak később veszem észre, hogy a pénzesboritékot dobtam be ... Kérem, azonnal küldjön le valakit, hogy kiszedhessék a pénzesboritékot a ládából. Az igazgató urnák imponált Zubovits Fedor hírneve, na meg a kétszázezer korona sem kutya, lekisérte a kapitányt és az altisztet a levelesládához. Természetesen, rögtön megtalálták a borítékot, Fedor tökéletesen megjátszott izgatottsággal feltépte és keblére szorította a kétszázezer koronát. Kiszedett a zsebéből egy koronát és átnyújtotta az altisztnek. Úgy érezte, hogy most igazán gavallér ... — Ez a magáé fiam ... Elbúcsúzott az igazgatótól és egy óra múlva meg-1?
