Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1970-01-01 / 1. szám

ILLYÉS GYULA:

EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL

Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában, kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van,

nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében,

nemcsak a biró hűvös Ítéletében: bűnös! ott zsarnokság van, nemcsak a katonásan

pattogtatott “vigyázz!”-ban, “tüz!”-ben, a dobolásban, s abban, ahogy a hullát gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon félignyilt ajtón ijedten

besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan pissztjelző ujjban, ott zsarnokság van, nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban s e rácsban már szótlan vergődő jajsikolyban, a csöndet

növelő néma könnyek

zuhatagában,

kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van, nemcsak a talpraálltan harsogott éljenekben, hurráhkban, énekekben,

hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, nemcsak az ernyedetlen tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában, épp oly hazug-harsányan zengő szoborkövekben, színekben, képteremben,

külön minden keretben, már az ecsetben; nemcsak az éjben halkan sikló gépkocsizajban,

s abban,

megállt a kapualjban;

hol zsarnokság van, ott van jelen valóan mindenekben, ahogy rég Istened sem;

ott zsarnokság van, az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál jobban butitó szólamokban;

az ott van a bucsucsókban, ahogy igy szól a hitves: mikor jösz haza, kedves;

az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban, a hirtelen puhábban szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban,

s nem érzed már, mi élni, nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szó-mámorban, mint légy a borban,

mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi-ágyban, előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled, mi egyszer már övé lett; vele hevertél, ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban, az van az orrban, szájban, hidegben és homályban, szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak s bedől a dögszag, mintha a házban valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz, ő, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független,

fönt a tejut is már más: határsáv, hol fény pásztáz, aknamező; a csillag: kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor: egyetlen mukatábor; mert zsarnokság szól lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónói, a prédikációból, templom, parlament, kinpad megannyi színpad,

hunyod-nyitod a pillád, mind az tekint rád; mint a betegség, veled megy, mint az emlék;

7