Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1970-01-01 / 1. szám

vonat kereke, hallod, ő les, hiába futnál, hol zsarnokság van,

rab vagy, rab vagy, erre kattog; fogoly vagy s egyben foglár; mindenki szem a láncban;

hegyen és tenger mellett dohányod zamatéba, belőled bűzlik, árad,

be ezt lehelled; ruháid anyagába, magad is zsarnokság vagy;

cikkáz a villám, az van beivódik, evődik vakondként napsütésben,

minden váratlan velődig; így járunk vaksötétben,

zörejben, fényben, eszmélnél, de eszme s feszengünk kamarában,

a sziv-hökkenésben; csak övé jut eszedbe, akár a Szaharában;

a nyugalomban, néznél, de csak azt látod, mert, ahol zsarnokság van,

e bilincs-unalomban, mit ő eléd varázsolt, minden hiaban,

a zápor zuhogásban, s már körbe lángol a da^ 's> az ^Уеп hü

az égigérő rácsban; erdőtűz gyufaszálból, akármilyen mü,

a cellafal-fehéren mert mikor ledobtad, mert 0tt a11,

bezáró hóesésben; el nem tiportad; ®leve slrodnal>

az néz rád s jgy rád is ő vigyáz már, ° mondja meg, ki voltál,

kutyád szemén át, gyárban, mezőn, a háznál; porod 1S nekl SZ°lgá ’

s mert minden célban ott van, hus> kenyér mi> (1950)

ott van a holnapodban, . . , . ,- , ^ mi szeretni, kívánni,

gondolatodban, __________

minden mozdulatodban; 1-arcd kitárni,

mint viz a medret bilincseit a szolga (A fent vers az Irodalmi Újság

követed és teremted; maga igy gyártja és hordja; ,

kémlelődsz ki e körből? ha eszel, őt növeszted, 1956‘ november 2-i szamában

Ő néz rád a tükörből, gyermeked neki nemzed, jelent meg először.)

Meskó Lajos:

MAGYAR HELYNEVEK

(Folytatás)

Vele egyjelentésíi a LEiS mint gyepü-őrhely neve : Erdély közepén számos ilyen Les név van, hegynévül is: a mai Cibles magyarosabb régibb alakban Széples, vagyis “Szép Kilátóhegy.” Kolozsvár neve, latinosán, szintén a gyeptirendszerből, ősmagyar névadásból ered. Ahogy a gyepű kitolódott, egyre kijebb várhatók ilyen gyepű kilátó nevek, s a Loíuru о-ja csakugyan későbbi magyar hangalakra vall, úgy 1200-1300 tájára. Hogy mindez nem merő képzelgés, azt bizonyítja, mogy magában a Vöröstoronyi-szorosban volt egy őrvár Laíorvár néven. És ime, itt vagyunk a végvári vitézek korából oly ismert latorvár közszónál, amelyet némelyek próbáltak a mai “gazember” jelentésű lator szóból eredeztetni, igen erőltettem Latorvár, latorkert a törökkorban (Takáts Sándor piarista történésznek, a hódoltságkori Magyarország

egyik legjobb ismerőjének adatai szerint) a vár legkülsőbb részét jelentette (kert — kerítés), mintegy előre tolt őrhelyét. Ha magyarázatunk helytáll, a lator ezekben — “kilátó hegy”, “őrhely”. A latorvárat hívták tarisznyavárnak is (a kihelyezett őrszemet ugyanis a fővárból váltogatták és egy tarisznyára való élelmet vitt magával), hívták górénak is, és alkalmasint ez a mai góré szó eredeti értelme. (Szerintünk összefügghet a mai török korú “őriz” tővel, esetleg a kur “fölüt, fölhúz”, pl. sátrat, igével; de az oszmán k- helyén levő g- kun jellegű, o:ó egytagú nyúlás szabályos, a második szótag -é-jében viszont a töröké; ev “ház” szó rejtőzhet.) Dehát ez kitérés a latorvár magyarázatából, s legföljebb azért említhető itt, hogy a góré — laíorvár régi egyértelműség egyazon eredetét is sejtessük góré “őrház”, lator “kilátó, őrző hegy”. (Különben a latorvár más neve vigyázóház is volt, lásd Takáts Sándor értekezéseit). A mondottak

8