Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-01-01 / 1. szám
ezeken felül Budapest az egész Kárpátmedencét kitöltő, történelmi Magyarországnak a természetes fővárosa — ha ma politikailag nem is, de földrajzilag, gazdaságilag és közlekedéspolitikailag minden kétséget kizárólag, s minden mesterkedés ellenére is az fog maradni a jövőben is. Ugyanis ma is a Kárpátmedence legnépesebb városa —■ kétmilliót meghaladó lakosságával, s nincs a Kárpátok határain belül másik város, «amely csak meg is közelítené. A mesterségesen feltöltött Pozsony, a mai Szlovákia fővárosa is csak 300.000 lakosú; Erdély fővárosa, Kolozsvár pedig alig haladja meg a 200.000-et. A legközelebbi világvároso«k közül pedig: Bécs (1.675.000), Prága (1.000.000), Bukarest (1.250.000) és Belgrád (500.000) — mind kívül esnek a Kárpátmedence területén és egyik sem éri el Budapestet. A budai Várnegyed az első világháború előtti barokk-alakjában maradt meg emlékezetünkben, ezek a pár százados barokk építmények eltakarták előlünk a régebbi korok városképeit; a második világháborúban azonban, a rombolások következményeképp előkerültek a régi gótikus és renaissanceépületrészek, az eredeti középkori bástyák és falak. Tudjuk, hogy Budát általában mindig sokkal jobban megviselték a háborúk, mint testvér zárosát, Pestet. Sokat szenvedett a budai Vár a török háborúk idején, a felszabadításkor (1686), majd a magyar szabadságharcban (1848-1849) és a második világháború kéthónapos ostroma idején. A legutolsó rombolás mértékeit szavakkal nehéz érzékeltetni: az egész Várban nem maradt épen egyetlen ház sem, a királyi palota merő romhalmaz volt, kiégett falai közt emeletmagasságig ért a törmelék; romokban feküdt a Szent György-tér majdnem valamennyi épülete, a Szent Háromság-tér környéke és a Kapisztrán-tér. Romokban volt a miniszter elnökség palotája, az összes budai minisztérium, József királyi herceg palotája, a budai városháza, a várszínház, a térparancsnokság és a helyőrségi templom. Súlyosan sérült állapotban volt a Mátyás-templom, az Országos Levéltár, az angol követség, a hercegprímás és a pápai nuncius palotája, valamint a kisebb főúri paloták egész sora. A Szent György-térrc! kisvasút vitte le a törmeléket a Vérmező feltöltésére . . . A romeltakarítási munkák során előkerültek a régebbi korok építészeti emlékei: a középkori eredeti várfalak, a védőbástyák és a kaputornyok. Kiástak egy Mátyás-korbeli várkápolnát, egy hárompilléres tanácstermet, a Nagy Lajos alatt épített István-torony alapjait, egy egész szobasort az eredeti csúcsíves kőkeretes ajtókkal, a középkori erődrendszert és a fellegvárnak mintegy 40 méternyi homlokfalát. Mindezek a maradványok részint konzerválva, részint pedig eredeti alakjukban helyreállítva már megszemlélhetők és táj képileg is szépen beleilleszkednek a várpalota együttesébe. A palota teljes helyreállítása után, a kertmüvészet minden eszközét felhasználva, a régi királyi várkert valóságos szabadtéri muzeum lesz és idézni fogja a középkori vár teljes hangulatát. A királyi palotának a helyreállítását, az anyagi eszközök hiánya mellett, sokáig az is késleltette, hogy nem volt eldöntve a felhasználás kérdése, ami egyébként az egész Várnegyedre is érvényes. Két terv volt előtérben: az egyik szerint a Vámegyed ismét kormányzási-hivatali városrész lett volna, a másik szerint pedig tudományos és iskolanegyed, idetelepitvén az egyetemek egyik részét a diákotthonokkal. Mivel azonban ez túl nagy átalakítást követelt volna meg magában a királyi A budavári Mátyás-templom a renoválás után. 3
