Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-01-01 / 1. szám
George Orwell: ÁLLATFARM vi. Ebben az esztendőben az állatok úgy dolgoztak, mint a rabszolgák. De boldogan dolgoztak. Nem sajnáltak se időt, se fáradságot, mert tudták, hogy maguknak dolgoznak s az unokáik unokáinak, nem pedig egy csordányi haszontalan, tolvaj népségnek. A tavaszi és nyári hónapokban heti hatvan órát fektettek munkába s augusztusban Napóleon bejelentette, hogy ezentúl vasárnap délután is dolgozniok kell. Ez a munka önkéntes, de aki ki vonja magát belőle, annak a fejadagját felére fogják csökkenteni. De minden erőfeszítés ellenére is jónéhány munkát félbe kellett hagyniok. A terméshozam valamivel gyengébb volt, mint az előző esztendőben és nagyobb darab répaföld is répa nélkül maradt, mert a tavaszi mélyszántást nem végezték el idejében. Ezek után nem volt nehéz kitalálni, hogy a téli hónapok nehezek lesznek. A szélmalom körül is nem várt nehézségek támadtak. A farmon volt ugyan egy kitűnő mészkő-bénya és elegendő homok, cement az építkezés megkezdéséhez, csak azt nem tudták, hogy mi módon tördelhetnék a kőkockákat kisebb részecskékre. Úgy látszoztt, hogy feszitő-vas és csákány nélkül lehetetlenség lesz a probléma megoldása, mert hiszeh nincs az az állat, aki két hátsó lábára állva dolgozni tudna. Csak néhány hetes hiábavaló próbálkozás után jutott az eszébe valakinek, hogy a nehézkedési erőt kellene felhasználniok. Óriási kőtömbök hevertek a bánya fenekén, miket nagyságuknál fogva meg sem tudtak moccantam. Az állatok tehát köteleket kerítettek köréjük s húzták tehenek, lovak, birkák — egyszóval mind, aki valamiképpen a kötélbe tudott csimpaszkodni — kritikus pillanatokban még a disznók is segítettek — húzták kinos lassúsággal föl a bánya szájához, ahonnan visszazuhantatták, hogy a mélyben darabokra törjön. Az igy széttördelt köveket már összehasonlíthatatlanul könnyebb volt a rendeltetési helyükre szállítani. A lovak kordéban hordták, a birkák tengergették, még Muriel és Benjámin is hozzászerszámozták magukat egy kiöregedett kordéhoz. A nyár végére elegendő menynyiségü kő halmozódott fel a dombocskán s nekikezdtek az építkezésnek a disznók irányításával. Bizony, bizony lassú és keserves volt a haladás. Gyakran egy teljes nap is ráment egy-egy sziklatömb felvonszolására a bánya szájához, s amikor átlökték a peremen, fütyült darabokra törni. Vasgyuró nélkül egy centimétert se jutottak volna előbbre, akinek olyan ereje volt egymagában, mint a többi állatoknak együttvéve. Amikor egy-egy súlyos sziklatömb csúszni kezdett visszafelé, s az állatok kétségbeesett ordításban törtek ki, reszketve az életükért, mindig vasgyuró volt az, aki nekifeszült a kötélnek s megállította a sziklát. Aki látta őt izzadva és inaszakadtan tusakodni a sziklával, centiről-centire, mig csak föl nem vonszolta a meredeken, mély csodálatot érzett Vasgyuró iránt. Fáni néha figyelmeztette őt, hogy még egyszer megszakad, de Vasgyuró rá se ügyelt. Két jelmondata: —“Még keményebben fogok dolgozni !” — s “Napóleonnak mindig igaza van” — minden problémájára megoldás volt. A kakassal újabb megállapodást kötött, miszerint a szokásos félóra helyett háromnegyed órával keltse fel előbb. Még szabadidejében se nyughatott, — ami bizony nem sok manapság — hanem egyedül elballagott a bányához, összegyűjtött egy rakás széttört követ, s odahuzozgatta a szélmalomhoz. Az állatok azonban mégse érezték magukat túlságosan rosszul, bármilyen nehezen dolgoztak is a nyár folyamán. S ha nem is kaptak több fejadagot, mint amennyit Jones idejében, de kevesebbet sem s minden nehézségen átsegítette őket az a tudat, hogy csak magukra dolgoznak s nem kell nekik eltartani öt eksztravagáns kétlábut is. És ezen kívül az állatok munkamódja sok tekintetben eredményesebb volt, mint az embereké. Rengeteg munkát spóroltak például a gyomlálásnál, amit ember soha úgy meg nem tud oldani, mint az állat. S miután nem volt többé tolvajló állat, a szántóföldek s s legelők közti sövénykerités feleslegessé vált. Mindezek ellenére a nyárutón több olyan előre nem látott hiány mutatkozott, amit mindnyájan megérezték. Kellett volna parafin olaj, szeg, zsinór, kutya-liszt, vas a lópatkókhoz, amit senki sem tudott előállítani a farmon Később persze különféle vetőmagvakra, műtrágyákra is szükség lenne, nem beszélve a szerszámokról és a szélmalom gépezetéről. Hogy ezeket milyen csoda folytán szerzik majd be, azt senki sem tudta elképzelni. Egy vasárnap délelőtt, amikor a heti munkamenet átvétele volt, Napóleon közölte velük, hogy egy szükséges újítást vezet be a farm életébe: A szomszédos farmokkal cserekereskedelmet folytat, természetesen nem nyerészkedési vágyból, hanem 18
