Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Jolánka közelebb húzta az asztal alatt levő papir-kosarat, s a szerelmes levelek sokaságát belesöpörte. ¥ Október volt. A fák aranysárgán ácsorogtak a nedves járdaszélen, s mig Jolánka az autóbuszra várt, Arany János “Őszikék”-jét védelmezőén árva szivéhez szorította. FELBONTOTTÁK III. BÉLA KIRÁLY SÍRJÁT Biborszm bársonyon királyi ékszerek nyugszanak. Két bizánci keresztekkel díszes ezüstből készült halotti korona. Ezüst jogar és ezüst kard. Egy aranyozott feszület. Egy zománcos, aranylemezes ékes mellkereszt. Ezüst karperec. Két sarkantyú. Két ékköves aranygyűrű. Az egyiken arab felirat, teteje felnyitható, úgynevezett méreggyürü. A másik kövében finom müvü, lantoló szirén látható. Üvegszelencében aranyszálból fátyol és csipkefoszlányok. Ez az, amit a 770 éve halott III. Béla király és első felesége, a bizánci hercegnő, Antiochiai Anna felnyitott sirjából láthatunk.” így számolt be a budapesti rádió munkatársa arról a sajtóértekezletről, melyet a Nemzeti Múzeumban rendeztek, hogy tájékoztassák a közönséget, miért kellett III. Béla király és felesége sírját újból felbontani. A királysírt 1848-ban találták meg Székesfehérvárott, a két csontvázat a budavári koronázó főtemplomban temették el, az ékszereket a Nemzeti Muzeum őrizetére bízták. 1883-ban a királyi tetemek tanulmányozását megengedték dr. Török Aurél egyetemi tanárnak, 1897-ben I. Ferenc József elrendelte újra temetésüket és a következő évben a Nemzeti Múzeumból a királyi ékszereket is átvitték a koronázó főtemplomba. Most január végén a Nemzeti Muzeum főigazgatója, dr. Fülep Ferenc, továbbá orvosok, antropológusok és muzeológusok jelenlétében ismét felnyitották a két sirt. ‘‘Felmerült ugyanis a jogos aggodalom, hogy a háború zűrzavarában esetleg ellopták, vagy megsérültek a királyi kincsek és a csontvázak is az enyészet martalékává lettek.” III. Béla király és a királynő földi maradványait a legkorszerűbb antropológiai és palopatológiai vizsgálatoknak vetették alá, melyről dr. Regölyi-Mérei Gyula kandidátus a következőket mondotta: “Fluorescencia és más vizsgálatok is bizonyítják, hogy valóban a XII. századból származó és összetartozó csontokról Kék Vera: BÉKE Halk, ködbeburkolt téli délelőtt. Béke. Most rövid pihenőt tart meghurcolt lelke & mának. Vasárnap van, harangok kongnak, szelíd zenét árasztva szerteszét hajszolt, ibomolt, bolondos sziveinkbe. Mire megjön az este, talán halál sikolya jaj dúl a mennyei csendbe. Még béke van, haliga! még lelkembe zsong a harang dallama. Még messze az este, és addig a ibékd fürössze fehérre, melegre, szelídre a vérem. J van szó. A testmagasság 189-190 centiméter. A mutatóujj alapperecé összecsontosodott, mégpedig ahogy most meg tudjuk állapítani, törés következtében, a két középcsonttal. Ezt a mozgási zavart a középkori krónikák is említik. A király csigolyáin úgynevezett smor-féle sérv csontnyomait találtuk, ezt a nehézpáncél viselése okozta, minden valószínűség szerint.” A csontvázak konzerválásáról dr. Fülep Ferenc főigazgató nyilatkozott: “A British Museumtól kapott konzerváló anyaggal csak az egyik koponyát itattuk át, a király koponyáját, ezenkívül a két csontváznak csak a jobb felét. A konzerválásnál az volt a fő szempont, hogy egyrészt megpróbáljuk további évszázadokra is megmenteni, tartósítani ezeket a csontokat, másrészt pedig ne zárjuk ki későbbi vizsgálatok lehetőségét sem. 17
