Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-04-01 / 4. szám
lálkozunk az ősi erdők utolsó mohikánjaival nemcsak a hegyes, de az alföldi vidéken is. A Kárpát-medence síkföldjének akác-fája, ugyanígy a fekete fenyő az Alföld fásítása során Amerikából hozott jövevények. A Duna-Tisza közének ritka törpenyárfa-ligetei az őslápok üzenetei és egyetlen alföldi fenyőnk, a boróka, áttelepült a hegyvidékről. Az alföldi és dombvidéki árvalányhaj a keleti pusztákról jött vendég. A Kárpát-medence nyövényvilágában sok az őshonos fajta, de megtaláljuk az Alpok, a Pireneusok és a szibériai szteppék egyes növényeit is. ÁLLATVILÁG A harmadkor az állatok paradicsoma is volt a Kárpátok medencéjében. Kainozoikum-nak nevezik ezt a kort a tudósok. Ebben az időben a Kárpát-medence fáin majmok ugrándoztak, az éjszakákat oroszlánordítás és tigrisek hangja verte fel. Elefántcsordák, gazellanyájak, zsiráfok, a mezőkön vadul száguldó háromujju ősló-ménesek tették a képet változatossá. Medvék cammogtak, farkasok ugattak. A rég elpusztult mamutok hulláját betakarta a föld ... Akkor 138 féle emlős élt e vidéken. Ma már csak 85 félét találnak az ősfajokból. Ezekről az állatokról csak a feltáruló állat-temetők és a barlangokban talált csontok mesélnek. Mikor a honfoglaló magyarok megérkeztek a Kárpátmedencébe, még sokáig vadászhattak bölényre és jávorszarvasra, őstulokra. Az utolsó bölény 1809-ben pusztult el a bécsi Schönbrunn vadaskertjében. Közönséges állat volt a foltok mellett a hód. 1865-ben lőtték az utolsót, Zimony mellett. A Kárpát-medence vadállat világa ma is gazdag. A vadászok évente sok-sokezer állatot ejtenek el. Még a ritkábbnak gondolt borzból is 1372 példányt ejtettek el 1936-ban. A hétféle menyétfajból évente átlagban 15.000 példányt. Nyúl, szarvas, őz, vaddisznó, még mindig igen sok van. 1936—37-ben Csonka Magyarországon 1,117,658 volt a bejelentetten elejtett vadnyulak száma! (Népélelmezés tekintetében jelentős mennyiség, 4470 hízott ökör súlyának felel meg!) MADÁRVILÁG A Kárpátok medencéjében 236 féle fészkelő madár él. Sok olyan madár látogat még el, amely már nem költ ott. (Daru, hattyú, tarvarjú, egyiptomi lúd, gödény, ásólúd, stb.) Vadgalamb fajta még 70 féle van. 37 vadlúd-faj, récék, gémek, szalonkák, csérek, kárakatona, gulipán, gólyatöcs, baka-madár a hazánk földjén ismert, vagy már csak itt-ott előforduló ritkább madarak Az énekes madarak száma igen nagy. Kőszáli és réti sas bőven van. Szakállas keselyű már csak az erdélyi Retyezát szikláin fészkel. Fürj, fogoly, fáván, a vadkacsával és vadlúddal a népélelmezésben is jelentős szerepet játszik. Egy kis képet adunk róluk: Évi átlagban Csonka-Magyarországon 760,000 foglyot, 34,350 fürjet, 30,000 vadludat, 60,000 vadkacsát ejtettek el. Tízezrekre megy az elejtett ragadozó madarak — héja, kánya, karvaly, ölyv, rétisas, sólyom stb. száma. Túzok már nem sok van. A nemes kócsagot az állam védi a Kis-Balatonban. Hogy az egyetlen repülő emlősről se feledkezzünk meg: 14 fajta denevér csapong hazánkban az éjszakák csendjében... HALAK, KÉTÉLTŰEK, HÜLLŐK Valamikor “nem fért a Tiszába a víz a haltól”. így is volt. Tündérvilág volt a gátak nélkül terjengő folyók vize a halaknak. Rakhatták az ikrát milliószám. Évszázadokon át elsőrendű népélelmezési tényező volt a sokféle hal. Hogy hány halfajta élt á magyar vizekben, azt már nem tudjuk. Soknak csak a nevét őrzi egy-egy kis falu. Ma 52 fajtát tartanak számon. Belőlük 13 faj ősi, pannoniai benszülött fajta. Régebben a tengeri halfajták is feljöttek a magyar vizekre ikrát rakni. Nevezetes hal volt a viza, mely 6—7 méterre is megnőtt, igen szerették húsát a magyarok. (Tok-fajta hal). Ma a harcsák a vizek királyai, közülük 2—3 métereseket is fognak. A folyók szabályozása, a gőzhajók zaja lecsökkentette a halállományt. Azt mondják a szakemberek, hogy 200 év alatt a régi állománynak ma már csak egy százaléka él vizeinkben. De még van bőven így is. 17 fajta hüllő, 7 gyik-, 8 kígyó- és 2 teknősfajta é! hazánkban. A 39 fajta csigából 30 benszülött fajta. 17,032 rovarfajtát találnak Magyarországon, ebből 2421 esik a legyek fajtáira! A bogarak, lepkék változatos gazdagságban élnek a magyar földön és lepkéink olyan szépek, hogy még azt is megbocsájtjuk nekik, hogy vannak köztük nagyon károsak is. (Káposztalepke stb.). Ezen a szép, vátozatos, erdős, hegyes, dombos és alföldekkel ékes földön szereztek maguknak hazát őseink és talán csak mi magyarok tudjuk, hogy a mi hazánkat természeti szépségei miatt egymagában is nagyon lehet szeretni. Az egyik robbanó-anyag gyárban a következő kiírás olvasható: — Ha okvetlenül dohányoznod kell, gyújts rá. Utána távozz azon a hatalmas nyíláson, ami hirtelen az épület tetején keletkezik. 51
