Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-04-01 / 4. szám
mit kezdeni, mert hiszen senkit meg nem károsított, senkit be nem csapott, legföljebb a túlságosan kíváncsi rendőrséget magát, erről azonban jobb nem sokat beszélni, mert hiszen ezzel a császári policia bizony alaposan blamálta magát. A kihallgatás eredményének híre azonban eljutott a Hofburgba és Lothringern Ferenc császár, aki maga is váltig keresgette, hogyan lehetne gyémántot mesterségesen előállítani, sürgősen felrendelte magához Strassert. Strasser, a gyémántköszörüs, nem is sokat kertelt őfelségéik előtt, hanem elmondotta nekik őszintén, hogyan “gyártja” ő maga a brilliánsait. Összeönt homokot, ólomfehéret, tiszta szénsavas káliumot, boraxot és arzenikumot; ezt a keveréket aztán igen hosszú időn keresztül lassú tűzön pörköli, majd ugyanilyen lassan kihűlni hagyja s lehűlés közben különböző fémoxidokat kever az anyagba aszerint, hogy minő “drágakövet” akar kapni. Amikor az egész massza lehűlt, igen jól köszörülhető üveganyagot kap s ebből köszörüli ki a gyémántokat, rubinokat, smaragdokat A császár úr szép honoráriumot adott Strassernek ezekért a felvilágosításokért s egyben megrendelte nála azoknak a habsburgi családi gyémántoknak a másolatait, amelyeket a felséges ház nőtagjai szoktak esküvőjük alkalmából a család fejétől megkapni. Amikor Strasser ezzel a munkával elkészül, a császári pár rábírta, hogy küldje ki az ékszermásolatokat elébb Brüsszelbe, azután Párisba, ahol Mária Teréziának egy-egy leánya élt. így került az új hamis-drágakő a francia udvarhoz is, ahol hamarosan nagy divatja kelt. Strasser a maga nevéről “strassz”-nak nevezte el a találmányát és igen nagy pénzeket keresett vele, mert a gyártási titkot ő is, meg Ferenc császár is jól megőrizte. Hát ez a mese idáig a szabványos happyenddel végződik, annál is inkább, mert a szegény gyémántköszörüsből nagyvagyonú, gazdag s az udvarnál is szívesen látott úr lett. Sajnos, azonban az élet néha nagyon is a fonákjára forgatja az ember szerencséjét. Az történt, hogy egy szép napon Bécsbe érkezett egy angol optikus, valamilyen John Dollond, aki távcsövek és nagyítóüvegek készítésével és eladásával foglalkozott. Hogyhogysem, Dollond összeismerkedett Strasserékkal s bejáratos lett a házukba. Strasser találmányának volt egy érdekessége, amellyel ő maga nem is igen törődött, csak egyszerűen tudomásul vette, holott az emberiség technikai haladása terén éppen itt rejtőzött egy igen fontos tényező. A távcsövekhez és nagyítókhoz ben az Kegyelmed jó egészségét megértettem, kinek szivem szerint örültem; mert örvendetesebb hirt sem hallhat az én szivem, mint mikor Kegyelmedet jó egészségben értem lenni. Azért Istennek neve dicsértessék, mi is tűrhető egészségben vagyunk . . . Az mi penig az gombokat illeti, én azt is váltig siettettem az gombkötőnél és mihelyt elkészült, azontol Kegyelmed után késedelem nélkül elküldöm. lm most scofiumért és az övhöz való selyemért is elküldöttem Égre. Az lodingot is Kegyelmednek im elküldtem, engedje Isten, viselhesse Kegyelmed jó egészséggel. Kegyelmedet pedig én édesem fölötte igen kérem, egészsége felől gyakorta írjon és magát az miben lehet, meg is őrizze s Kegyelmedet Isten ő szent felségének gondja viselése alá ajánlom. Ő szent felsége őrizze, ótalmazza és tartsa meg Kegyelmedet az ő szent nevéért jó egészségben Amen. Ex Sáros-Patak 17. die octobris anno 1620. P. S. Immár megírtam vala az levelet, hogy az Kegyelmed jó szerencséjét hallám, kit Isten ő szent felsége Kegyelmednek édesem pótolja meg és kegyelmes áldásából öregbítse s nevelje meg. Kegyelmednek az mig él, tiszta szívvel szolgál Lorántffy Zsuzsanna.” De azért mély tudása, okossága elejét vette annak, hogy egyoldalúan elmerüljön a szövés, fonás, kertészkedés munkájában. Igaz, hogy mikor a fejedelem Kassáról Erdélybe menet meglátogatja őket Patakon, a csendes, békés családi fészek arculatja tökéletesen megváltozik: messze földről hozatott hires szakács, sütő, muzsikus gondoskodik az előkelő vendégek kényelméről és szórakozásáról, igy gyarapítván Lorántffy Zsuzsanna gazdasszonyi jóhirét. De vendégül látván a fejedelmi párt, Rákóczi György felesége a legméltóbb arra, hogy szellemes, az értelem és tudás minden fegyverével megküzdött szóharccal fűszerezze az étkezések alatt folytatott társalgást. Különben is szokásban voltak az eféle ebéd alatti vetélkedések minden nagyúri házban; a krónika idősebb Apafi Mihályt úgy emlegeti, mint különös kedvelőjét az ilyen vitáknak. Később ezek a — Rákócziék asztalánál megszokott — beszélgetések súlyos vallási vitává komolyodtak s nagytudásu papok és tanáremberek őszinte elismerését vívták ki az eleven szellemű, éles logikájú, felvilágosodott gondolkozásu Lorántffy Zsuzsanna számára. Ezeket a vitákat az akkor már nagyobbacska Rákóczijuk: György és Zsigmond is végighallgatták, akiknek nevelése édesanyjuknak mindig fontos gondja volt. Szerencsétlenül elvesztvén György előtt született Sámuel fiacskáját s Zsigmondnál fiatalabb Ferenc nevű gyermekét, — akinek halála napján férjével együtt életük végéig böjtöt tartottak, — minden aggodalmának és gondoskodásának legfőbb tárgya ez a két fiú maradt. Érthető, hogy a családját rajongásig szerető nagyasszony, aki messze vidéken hires volt történelmi, jogi, hittudományi ismereteiről, a legkiválóbb szellemi nevelésben kívánta, részesíteni gyermekeit. Ha valakinek, úgy neki igazán megvolt 42
