Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-04-01 / 4. szám
rántffy Mihály oldalán. A komoly, szelíd, jólelkü asszony, alig, hogy magához szorította újszülött kislányát, Katicát, már éppen olyan egyedül állt a világban Lorántffy Mihály halála után, mint a két Lorántffy-lányka. Tizennégy éves volt Zsuzsanna, mikor az édesapja meghalt, osgyáni Bakos Jánosnak, rokonának gondjaira bízva családját. Ezzel végetértek a pataki szép napok. Pedig Zsuzsanna szívesen gondolt vissza az elmúlt egy-két esztendőre, amikor az apródsorból kikerült Rákóczi György, Ónod vár fiatal kapitánya, vitéz pajtásai kíséretében meglátogatta a pataki vár kisasszonykáit. Vagy egyenesen neki, Zsuzsannának szóltak volna ezek a látogatások? Nem sokáig kellett várnia a fiatal lánynak arra, hogy megbizonyosodjék reménységei felől. Tizenhatodik esztendeiében volt, amikor menyasszonya lett Rákóczi Györgynek, akkor már Borsodmegye főispánjának, s 1616-ban feleségül is ment hozzá. Az esküvő után Szerencsre költöztek, mert a sárospataki birtok per alatt volt; a rokonok indította egész sor pert csak a fiatal férj erélyessége és kitartása tudta dűlőre vinni s kedvező Ítéletig juttatni. A tizenhatesztendős fiatalasszony kimondhatatlanul boldog volt, amikor mélységesen szeretett férje oldalán újból áttehette lakását a visszaitélt sárospataki várba. Zsuzsannának rengeteg házi gondja mellett volt ideje arra is, hogy Mária húgát s mostohaanyjuk korai halála után árvaságra jutott féltestvérét, Katinkát is szeretettel és odaadással gondozza. A sors azonban csakhamar megfosztotta egyetlen közeli vérrokonától, Máriától is, aki György fivérének, Rákóczi Zsigmondnak felesége lett s férjének néhány hónap múlva bekövetkezett halálát csak rövid idővel élte túl. így hát senkije sem volt Zsuzsannának a férjén kívül, aki valóban példás szeretettel, tisztelettel, mély és hűséges vonzalommal igyekezett Zsuzsannát egy életen keresztül kárpótolni szerettei elvesztéséért. Bárhol járt utón, leveleiben mindig a leggyöngédebben érdeklődött felesége hogyléte, egészségi állapota felől, a nagy vadászatokon elejtett első vadat Zsuzsanna konyhája kapta s távolabbi útjairól hal, citrom, narancsküldemény, máskor tarka öv, csecsebecse jelzi, hogy Rákóczi György változatlan odaadással s gyöngéd figyelemmel gondol élete társára. Nem maradt adósa Zsuzsanna sem a férjének gyengédségben, figyelemben, szeretetben. Megosztotta gondjait, csillapította haragját, ha arra volt szükség és sokszor hívta fel a figyelmét egy és más, nekik tett szolgálat viszonzására. Ha Rákóczi jó gazda volt, — sokak szerint a fösvénységig takarékos, — Zsuzsanna messze földön a legjobb gazdaasszony hírében állt. Nem egy levele tanúskodik arról, hogy férjének minden dolgára maga viselt gondot; “Szolgálatomat ajánlom Kegyelmednek, mint szerelmes uramnak. Az ur Isten ő szent felsége mindennemű dolgaiban áldja meg Kegyelmedet, tegye jó szerencséssé és adjon ő szent felsége jó egészséget Kegyelmednek. Az Kegyelmed nekem irt kedves levelét megadák, melypának ez a jellegzetes járuléka, a “strassz” fogalma honnan ered. Nos, ezt szeretnők a következőkben elmondani. Bécsben még a nagyon erkölcsös Mária Terézia császárnő korában is nagy divatja volt a népszerű báli estéknek, ahol egy-egy mulatóhelyen még a szegényebb néposztályok is álarcban, maskarában részt vehettek az urak mulatozásában. Volt a bécsi Neuer Markton egy ilyen híres tánchelyiség, ahol az 1750-iki egyik farsangi táncmulatságon nagy feltűnést keltett egy török pasának öltözött férfi s a velejött három háremhölgy. A feltűnést az okozta, hogy mind a négyen a turbánforgótól egészen a topáncsattig teslisdedteli voltak hintve ragyogó brilliánsokkal. Olyan gyémánttömeg villogott le az öltözékükről, hogy annak századrésze is felért a Habsburg-dinasztia egész óriási családi kincsével. A mindenkor szemfüles rendőrségnek persze feltűnt ez a négy mozgó kincstár. Négyük szóejtéséből nyomban észrevették, hogy az egyszerűbb bécsi néphez tartoznak. Márpedig hogyan juthat egy egyszerű bécsi polgár olyan kincshez, amelyet még a felséges császári ház is megirigyelhetne tőlük. így hát egyszerűség okáért nyomban letartóztatták a férfit és a három nőt és beszállították őket a rendőrségi fogdába. A rendőrségi vizsgálat aztán különböző dolgokat derített ki róluk. Tény az, hogy bécsi polgárok, mégpedig Josef Strassernek hívják a férfit. Az egyik nő a felesége, a másik kettő pedig a leányai. Hát eddig rendben van a dolog. Az is kitudódott Strasserről, hogy polgári foglalkozása szerint műszerész és gyémántmeg üvegköszörüléssel is foglalkozik. A gyanús azonban az, miként jóakaratú szomszédjai vallották, hogy a kitűnő Stasser polgártárs éjjente visszavonul a maga belső, senki beavattatlan ember számára hozzá nem férhető műhelyébe s ott sötét praktikákat folytat, nyilván az ördögi alkímiával, avagy másként arany-csinálással foglalatoskodik. Márpedig a vallásos császárné birodalmában tilosak ezek a fekete mágiával való bibelődések. Hát ez bizony fölöttébb gyanús dolog, s a hatóságok most már szigorú vallatóra fogták Strasser uramat. Annál jobban csodálkoztak, amikor a gyanúsított a világ legtermészetesebb hangján, első szóra bevallotta, hogy ezeket a villogó brilliánsokat bizony ő maga fabrikálta, nincs is rajta mit titkolnia, sőt nagyon örül, hogy a rendőrség azzal, hogy letartóztatta őket, alapjában véve kitűnő reklámot csinált neki és gyártmányának. A rendőrség, az igazat megvallva, nem igen tudott Strasserrel 41
