Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1970-04-01 / 4. szám

George Orwell:

ÁLLATFARM

A közlést engedélyezte a Heat and Co. Ltd. bonon.

— Folytatás —

IX.

Boxoló behasadt körme nagyon lassan gyógyult. A szélmalom ujraépitéhez azonnal hozzáfogtak a győzelmi ünnep befejezése után. Boxoló egyetlen napot se mulasztott, s eltitkolta fájdalmát társai elől is. Esténként bizalmasan megvallotta Lóherének, hogy keserves fájdalmai vannak. Lóhere gyógyfüves borogatással enyhítette a fájást. A füveket ő maga preparálta olymódon, hogy előbb összerágta őket, s Benjáminnal együtt váltig mondogatták Boxolónak, hogy dolgozzék kevesebbet. “Még ló-tüdő se bir ki mindent” hajtogatta Lóhere, de Boxoló nem hallgatott rá. Csak egyetlen egy ambíciója van — mondotta — készen látni a szélmalmot, mielőtt öregségi segélyt kapna.

A kezdet kezdetén, amikor az Állatfarm törvényeit hozták, a lovak nyugalomba vonulását a disznókéval együtt a tizenkettedik évre tették, a tehenekét tizennégyre, a kutyákét kilencre, a birkákét hétre, a tyúkokét és a libákét ötre. Ingyenes öregsegély járt minden koros állatnak. A valóságban azonban még egyetlen segély-jogosult se kapott ingyenes ellátást, noha az utóbbi időben gyakori vita tárgyát képezte ez a probléma. Most, miután a gyümölcsös mögötti pihenő helyet felszántották árpának, azt kezdték rebesgetni, hogy a nagylegelőnek az egyik csücskét fogják kihasítani és körülkeríteni az aggkoruak számára. Egy ló, állítólagos fejadagja, nyugalomba vonulás esetén öt font gabona nemű lenne naponta, télen pedig tizenöt font széna egy darab marharépával, vagy esetleg egy almával, ünnepnapokon. Boxoló tizenkettedik születése napja a jövő esztendő nyarán lenne.

Közben az élet ment tovább a maga nehézségeivel. A tél épp olyan hideg volt, mint az előző és az élelmezés még gyöngébb lett. Az állatok fejadagját ismét csökkentették, kivéve a kutyákét meg a disznókét. Egy túl merev egyenlőség a fejadagok körül, ellentétben állna az Állatfarm elveivel, — fejtegette Visító. Minden esetre, Visító könnyűszerrel tudta bizonyítani, hogy a többi állatok fejadagja nem csökkent, mégha csökkeni látszott is! Időnként természetesen elkerülhetetlen volt a fejadagokon kisebb fajta igazítás (Visító mindig “igazításról” beszélt “csökkentés” helyett), de összehasonlítva a mostani fejadagokat a Jones korabeli fejadagokkal, a változás óriási volt! A számoszlopokat

olvasva éles, hadaró hangján, részleteiben kimutatta, hogy most több a zab, a széna, a szecska, mint Jones idején és hogy kevesebb órát dolgoznak, az ivóvizük jobb, tovább élnek, kevesebb a szoptatósak elhullása, s hogy több szalma van az istállójukban és kevesebb légy. Az állatok az utolsó szóig elhittek mindent. Igazat mondva, Jones és azok a régi idők csaknem kiestek már emlékezetükből. Tudták, hogy manapság az élet inkább tövises, mint rózsás és hogy több a kopp, mint a hopp és sokat éheznek, fáznak s amikor nem alszanak, akkor rendszerint dolgoznak. De kétség kívül azelőtt rosszabb volt. És ezt boldogan el is hitték. S ezenkívül, akkor rabszolgák voltak, most meg szabadok, ami valóban nagy különbség és ezt Visító mindig kihangsúlyozta. És sokkal több szájat kell ellátni élelemmel. Az ősszel négy koca ellett le egyszerre s ez harmincnégy malacot jelentett. A kismalacok mind tarkák voltak, s mivel Napóleon volt az egyetlen kancsi a farmon, könnyű volt a kismalacok eredetét megállapítani. Bejelentették később, ha téglát és fa-anyagot tudnak vásárolni, akkor iskola épületet fognak építeni a farm kertjében. Pillanatnyilag Napóleon oktatja a malacokat s természetesen a farmház konyhájában. Testgyakorlást a kertben végeztek, s tilos volt a többi állat kicsinyeivel együtt játszaniok. Körülbelül ezidőben hozták azt a rendeletet is, hogy ha egy disznó egy másik állattal találkozik a gyaloguton, a másik állatnak ki kell térnie: és hogy minden disznó, tekintet nélkül beosztására, vasárnaponként zöld szalagot viselhet a farkán.

A nyár meglehetősen sikeresen végződött, csak pénzük volt kevés. Ott volt a tégla, a homok és a fa anyag, amit az iskola felépítéséhez meg kellett volna venniök s a szélmalomhoz szükséges gépezetere is spórolni kellett volna. Meg aztán petróleum, gyertya és cukor Napóleonnak (a többi disznók cukrot nem fogyaszthattak, mert elhíznak tőle), valamint egyéb szükséges szerszámok; szegek, madzagok, szén, drót, vaspor, kutya-liszt — mind, mind fogytán volt! Egy bizonyos mennyiségű szénát és krumplit eladtak és az értékesítésre szánt tojásokat is felemelték heti hatszáz darabra, úgyhogy a tyúkok csak nagy nehezen tudták a csirkék számarányát az előző évekéhez viszonyítva fenntartani. A lecsökkenteti decemberi fejadagot ismét lecsökkentették februárban és az istállókban beszüntették a lámpaégetést, olaj spórolás végett. A disznók azonban elég kényelmesen éltek, s ha mást nem is, de a testsúlyukat gyarapították. Egy februári késő délutánon meleg, különös, orr-csiklandó illat kezdett terjengeni, minőt az állatok soha nem ismertek ezelőtt.

Ez a gyönyörűséges illat a konyha mögött sze-36