Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1970-04-01 / 4. szám

zés gondolata — hazafias szempontoktól indíttatva — Kempelen Farkastól származik, aki aztán rávette Mária Teréziát a királyi rendelet kiadására. Arról is keveset tud a közvélemény, hogy az áthelyezés mennyi ellenállásba ütközött magyar és osztrák részről egyaránt s hogy Kempelen minden ellenfelén diadalmaskodva mégis keresztülvitte a tervet és saját tervei szerint maga végezte a költöztetés technikai részleteit is.

Kempelen Farkas a magyar sorsproblémákkal a családi ház mellett, Mária Terézia magyar nemesi testőrségének a társaságában ismerkedett meg közelebbről. A királynő egyik okos-szellemes magyarbarát udvarhölgye, Grass báróné bécsi házában gyakran látta vendégül a magyar testőröket és ugyanekkor Kempelent is, aki a fiát tanította magyar nyelvre. Ezeken az estéken született meg egy magyar tudós társaság gondolata, amely a magyar nyelv országos őre és a tudományok központi irányítója lenne. Itt adta elő Kempelen is először azt a tervét, hogy az ország egyetlen universitását, a nagyszombatit, ebből az országszéli kisvárosból a fővárosba kell vinni. Tervét hallatlan lelkesedéssel fogadta az egész testőr-gárda, élükön Bessenyei Györggyel, Báróczi Sándorral és Orczy Lőrinc báróval. Az egyetemet Pázmány Péter bíboros prímás alapította 1635-ben, amikor az esztergomi érsekség a török veszedelem elől Nagyszombatba menekülni kényszerült. A felszabadulással a fővárosba való áthelyezés gondolata szinte magától adódott, de mind a pozsonyi magyar kormányzat, mind pedig a nagyszombati jezsuita egyetemi vezetők lokál-pátriotizmusból ellenezték a tervet. Kempelen Farkas azonban minden befolyását latbavetette s Mária Terézia végül is elrendelte az áthelyezést, a költöztetéssel pedig megbízta Kempelent, aki azt mintaszerűen le is bonyolította. A professzorok és a diákok az utazási költségeikre tekintélyes pénzösszeget kaptak, a fővárosban pedig emberhez méltó, új lakásokat. Átköltöztették a könyvtárat, a laboratóriumokat, a berendezést és a nyomdát is. A könyvtárat a palotának abban a termében helyezték el, amely valamikor Mátyás király híres korvináit őrizte. Az egyetem új laboratóriumokat és csillagvizsgálót kapott és a meglévő hittudományi, bölcsészeti és jogtudományi fakultásai mellé orvostudományi kart is kapott. Mindezt az Úrnak 1777. esztendejében! Kempelen Farkast az új budai Pázmány Péter Tudomány-Egyetem első dísz-doktorául választotta, de szerény jellemére legszebb fényt veti a történet vége. Mikor az egyetem felavatására került a sor, a királynő képviseletében Pálffy György gróf volt a királyi biztos, ott volt a prímás, a főváros vezetősége, a rektor és körülötte az egyetemi tanács, csak Kempelen Farkas nem. Helyette csak levelét nyomták a rektor kezébe, amelyben engedelmet kért, hogy a mai nagy ünnepségeken nem vehet részt, de a beteg királynő hivatja, sürgősen Bécsben kell lennie...

Valóban még nagyon sokszor hivatta őt Mária Terézia és fia, II. József is, különösen ha kényes ügyeket

kellett elintézni az uralkodóház számára. Halálukkal azonban szomorú napok következtek Kempelen Farkasra is. II. Lipót, de még inkább I. Ferenc uralkodásával meghonosodott a birodalomban a besúgórendszer, amely alól nem volt kivétel a legmagasabb társaság sem. Magát Kempelent is be akarta szervezni maga az uralkodó, de ő ezt kereken visszautasította s ettől kezdve már ritkábban érintkeztek vele. Az uralkodó és rendszere annyira félt a francia forradalom eszméitől, hogy mindenki gyanús volt, aki szabadabban mert gondolkodni. (A forradalomban kivégzett francia királyné Mária Terézia lánya volt, József császárnak és Lipótnak a testvére). Ebben az időben pedig már sok szabadgondolkodó volt a birodalomban, főleg a rebellis magyarok körében, akik közé a szabadkőművesség keretében Kempelen is tartozott Egymást érték a házkutatások és megindult a jakobinusok összefogdosása az egész országban. Kempelen Farkast ugyan testőrtiszt barátai, köztük Kisfaludy Sándor testőrkapitány, aki az udvarnál teljesített szolgálatot, még jó időben figyelmeztették a veszedelemre; el is tüntetett minden gyanús dolgot bécsi és pozsonyi lakásaiból, de ettől kezdve állandó rendőri felügyelet alatt állott barátaival egyetemben.

Élete alkonyán, a megalázás éveiben még kidolgozta Magyarország gazdasági fellendítésének nagyszerű tervét: csatornákat, öntözőmüveket, termésbegyüjtő állomásokat, gabonatárolókat tervezett az ország egész területén. Kikötőt akart nyitni az Adrián a magyar gabonának és megtervezte-kidolgozta egy Budapest-Fiume közti hajóztató csatorna részleteit. (A Fiume nevű kis halászfalut Mária Terézia csatolta Magyarországhoz, nem ingyen ugyan, hanem három gazdag Árpádkori vármegyéért a Szerémségben, ami azóta is a horvátoké.) Ferenc császár még egyszer és utoljára fogadja, hogy közölje vele képmutató kifogásait: tervei anyagi okok miatt megvalósíthatatlanok. A háta megett viszont hadat üzent ellene anyagi vonalon: kegydiját megszüntette, örökbérletét elvették, hivatalában nyugdíjazták s fiát elbocsátották a magyar testőrségből. S amikor mindez nem törte meg, akkor még rendőri merénylet formájában az életére is törtek, csupán csallóközi birtokán élő szerető magyar parasztjai mentették meg vigyázó szemükkel és bátorságukkal.

Az 1804. esztendő tavaszán, amikor már érezhető volt az új idők szele, Kempelen Farkas egy koholt meghívásra, sok esztendő után ismét felutazott Bécsbe. Azt az üzenetet kapta, hogy Ferenc császár már nem haragszik rá, fogadja és megadja neki újból a kegydíjat, amit Mária Terézia királynő adományozott neki. Csodálkozott, de magával vitte utolsó nagy tervét: Csallóköz csatornázásának teljes plánumát, ami tündérkertté varázsolta volna Magyarországnak ezt az ősi tájékát. Másnap a Burgban azonban sajnálkozva közölték vele, hogy a császár bizony nem akarja fogadni. Nem történt semmi — mondta és kisétált a palotából. Fia lakására ment régi ezermester-titkárával, aki lefek-32