Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1970-04-01 / 4. szám

Kempelen Farkas apját és két bátyját, megbízta őt az Urbárium (jobbágy-törvény) latinról németre való fordításával. Ez alapozta meg jövendőjét, mert Mária Terézia — irigyelnek minden mesterkedése ellenére — kinevezte fogalmazónak a pozsonyi Magyar Kamarához (pénzügyminisztérium). Főnökei bosszúból a legnehezebb és legkényesebb ügyeket bízták rá, de ő mindent pompásan elintézett. Végül is tőrbe akarták csalni és megbízták a felvidéki marha-csempészek és sótolvajok kinyomozásával és elfogásával, ami már életveszélyes feladat volt. Kempelen Farkas ésszel, csellel, ügyességgel ezt is megoldotta. A Kamara elnöke: Grassalkovich Antal herceg, Kempelen Farkas legnagyobb ellensége, maga jelentette a kitűnő eredményt Bécsbe, hogy valaki meg ne előzze a királynőnél. Most már aztán sorra következtek a jutalmak, kitüntetések, elismerések s a királynő őt tette meg a magyarországi állami sóbányák legfőbb igazgatójává. Minden oka megvolt ahhoz, hogy boldog legyen.

Sajnos, magánéletének már a kezdeti időszakban megvoltak a maga tragédiái. Még hivatalba lépése előtt eljegyzett magának egy pozsonyi gazdag polgárlányt, akit olaszországi tanulmányútja után nőül akart venni. A lány azonban még hazaérkezése előtt hirtelen meghalt torokgyíkban. Utána sokáig nem járt lányos társaságba. Végül is a Burgban megismerkedett egy olasz eredetű udvari tanácsos lányával, Piani Franciskával, Mária Terézia lányának udvarhölgyével, akit feleségül is vett. A bécsi Hof-Burg kápolnájában az udvari pap eskette őket és az esküvőn részt vett maga Mária Terézia királynő is, ami hallatlan kitüntetés volt. Olaszországi nászútjuk alatt még magyarul is megtanította a feleségét. Sajnos, boldogságuk igen rövid életű volt, mert a fiatalasszony esküvőjük után három hónappal hirtelen meghalt feketehimlőben. Kempelen a munkában keresett és talált vigasztalást s a világtól mindjobban visszavonult. Öreg szüleivel és ezredesbátyjával tartotta csupán a kapcsolatot. Négy csendes esztendő után nősült csak meg újra: Gobelius Anna Máriát, Mária Terézia ifjú udvarhölgyét vette feleségül, akitől öt gyermeke született, de az első három fiatalon meghalt közülük is.

Harmadik házassága után kapta Kempelen Farkas életének legveszedelmesebb megbízatását az Udvartól: a töröktől visszahódított Bánságba kellett lemennie, mert a katonai megszálló hatóság nem tudott a garázdálkodó szerb rablóbandákkal megbirkózni, akiket á visszahúzódott törökök Belgrádból irányítottak. Kempelen Farkas élete kockáztatásával ezt a feladatot is sikeresen megoldotta. A főrablóvezért: a szerb Arany Basát, igazi nevén Rusztics Jovant csellel elfogta és agyonlövette, több társát pedig — köztük szerb pópákat is — az országútszéli fákra akasztatta fel. Majd utána hozzáfogott egy modern és magyar érdekű telepítéspolitikához. Savoyai Eugenio herceg, a felszabadító fővezér ugyanis, midőn alvezérének Mercy Claudius tábornoknak átadta kormányzásra a Temesközt, írásban elrendelte, hogy ide csak németeket és katolikusokat engedjen be letelepülésre, mivel teljes bizalomra csak ők méltók. Kempelen Farkasnak köszönhetjük, hogy Mária Teréziát rávette Jenő herceg rendeletének hatálytalanítására és magyarokat is engedett a Bánságban letelepedni, akiknek az utódai ma is ott élnek még. Délmagyarországi munkásságáért Mária Terézia bárói rangra emelte Kempelen Farkast, aki ezt a rangot sohasem viselte, jóllehet a kinevezést II. József császár is megismételte. Azonkívül évi 1000-forintos élet járadékot is kapott, amitől Mária Terézia méltatlan utódai (Lipót és Ferenc császárok) megfosztották később Kempelent.

Már fiatal jogász korában érdekelte a természettudomány: német és francia nyelvű fizikai, kémiai, építészeti és más műszaki könyveket gyűjtött össze, mindegyiket aprólékosan áttanulmányozván. S modern pozsonyi házában pompás laboratóriumot és műhelyt rendezett be, ahol két famulusával: egy pozsonyi ezermester-iparossal és egy Bánságból hozott szerecsen fiúval végezte kísérleteit. Itt született meg a híressé vált sakkozó automata, amelynek a rejtélyét még ma sem oldották meg: valóban egy elmés mechanizmusról volt-e szó vagy a fent említett törpe szerecsen fiú volt benne elbújtatva. A szerkezet ugyanis, amellyel Kempelen és társai bejárták Európa fővárosait, egy északamerikai útjuk alkalmával (Kempelen ekkor már nem élt), 1854-ben Philadelphiában elégett. Kempelen Farkas nevéhez fűződik a budai királyi várpalota átépítése egyetem céljaira, a budai kármeliták templomából ugyancsak ő építette meg a várszínházát. A pest-budai állandó Duna-hid terve megelőzte Széchenyi lánchidtervét is. Szülővárosában, Pozsonyban ugyancsak tervezett egy állandó Duna-hidat és a terveket át is adta Magyarország helytartójának: Albert főhercegnek, aki a pozsonyi várban tartotta udvarát; Mária Terézia, kinek leánya, Mária Krisztina volt a főherceg felesége, a tervet anyagiak hiánya miatt elutasította ugyan, de Kempelen építette meg a hajóhidat, ami egészen 1825- ig használatban volt. Albert főherceget és feleségét 5 tanította a magyar nyelvre és kérésükre ő szerkesztette meg a pozsonyi palotának a vízvezeték rendszerét. Ő építette a budai királyi palota vízemelő szerkezetét és a schönbrunni császári park vízszöktető berendezéseit. Végül szerkesztett egy beszélőgépet, amely egy gyermek-hangját utánozta; ehhez a géphez hosszú fonétikai és zenei tanulmányokat végzett és az eredményeiről egy híressé vált könyvet is írt: Mechanismus der menschlichen Sprache (Wien, 1791) címmel.

Kempelen Farkasnak magyar művelődéstörténeti szempontból a legkiemelkedőbb tevékenysége a nagyszombati egyetemnek az ország fővárosába való telepítése és átköltöztetése volt. Általában a közvélemény és a felületes történetírás is mindig úgy emlegeti, hogy Mária Terézia áthelyezte a nagyszombati egyetemet Budára, majd fia, II. József császár pedig Pestre. Arról azonban már nagyon kevesen tudnak, hogy az áthelye31