Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-04-01 / 4. szám
KEMPELEN A VARÁZSLÓ Irta: Dt. Heckenast Dezső Volt egyszer egy híres magyar, aki az ördöggel cimboráit és varázsló volt; legalább is ezt fogták rá az irigyei, mert sorjában minden sikerült neki, amihez csak hozzáfogott Egész Európa megcsodálta tüneményes találmányait és még a királyok is úgy emlegették mint varázslót. Pedig nem volt varázsló, még kevésbbé az ördög cimborája, hanem az esze és a szíve emelte az emberek fölé. A XVIII. században élt, amikor a török hódoltság utáni kábulatban és szegénységben összezsugorodott a kis magyar nemzet. Hívták pedig ezt a nevezetes embert: Kempelen Farkas-nak. Magyarországon mindenki tudta róla, hogy nincs nála hívebb hazafi, de ő mindig a háttérben maradt; egy öröme volt, hogy vitte-vihette előre hazáját és nem fogadott el érte semmit. A budai várnegyedben éppen most építik újjá az egykori kármelita kolostort és a hozzáépített templomot, amelyeket még II. József kobozott el 1786-ban a szerzetesrendek feloszlatásakor. A kolostort azóta a honvédelmi minisztérium használta hivatali célokra. A templomot pedig — még II. József rendeletére — színházzá alakította át a fent nevezett Kempelen Farkas, a pozsonyi ezermester. Magam is kiváncsi voltam erre a különös személyiségre, akiről csak annyit tudtam, hogy szerkesztett egy híres sakkozó automatát és írt egy még híresebb könyvet az emberi beszéd mechanizmusáról. S kiderült, hogy Kempelen Farkas a magyar művelődés történetének az egyik legérdekesebb, legvonzóbb és legemberibb egyénisége: jogász, mérnök, feltaláló, nemzetgazdász, nyelvész, író és kultúrpolitikus. Élete tele van nagy tragédiákkal, nagy készséggel ajánlotta föl reggelre a kocsiját és szép tiszta szobát adott neki. Hedvig asszony pedig fölhozatta a vacsoráját s aztán egyedül maradt. S a zárt ajtó mögött kitört belőle a sirás. Négy nap múlt el azóta, hogy elkerült Norinbergből. S azóta — Istenem! — mennyi minden történt vele! Eszébe jutott az anyja, az apja, a ház, a kert, a meghitt, kedves Norinberg kopácsoló kézműveseivel, ódon, szelíd házaival és sirt, sirt keservesen ... Hanem azért mielőtt elaludt, valami édes érzést érzett, amint az urára gondolt. Most már nem is igen féltette. Biztos hittel hitte, hogy ez a keménynyaku, feketearcu szilaj magyar minden akadályon átgázol és ha még egyszer ölelő két karjába szorítja az ő törékeny, kisleányos alakját, akkor jó helyen lesz, akkor olyan helyen lesz, ahonnét csak emberélet árán szakíthatják el... — Folytatjuk — örömökkel, kalandokkal, rendkívüli sikerekkel és megaláztatásokkal. Kempelen Farkas odahaza is nagyon népszerű mostanában, miután neve újra előkerült a budai Várszínház újjáépítésével kapcsolatban. A népszerűségét csak fokozza az immár harmadik kiadást megért regényes életrajza, amelynek a szerzője egy földije: Dr. Szalatnai Rezső volt pozsonyi tanár, író, irodalmár és kultúrpolitikus, akit a tótok 1945-ben kiüldöztek Pozsonyból és ma a budapesti egyetemi könyvtár tisztviselője. Szalatnai Rezső a XVIII. század Magyarországába vezet el bennünket: a felvilágosodás kora ez, a magyar nép számára a nemzeti öntudatosodás kezdete. A szerző bemutatja a korabeli Bécs és Pozsony életét, végigvezet az alföldi pusztákon, a felvidéki és erdélyi sóbányákban, a bánáti haramiavilágban, a török uralom alól felszabadult Budavárban és Dunántúl patinás kisvárosaiban. Kempelen Farkas udvari tanácsos, az uralkodó család kegyeltje, a kétszer is báróvá kinevezett magyar köznemes öregségére elveszti az udvar kegyét, de mindvégig megmarad kemény, egyenes magyar hazafinak, a népe ügyéért bátran síkraszálló tudós politikusnak ... A Kempelen-család ír eredetű, őseik a XVII. században politikai okok miatt vándoroltak Magyarországra, ahol polgárjogot és magyar nemességet kaptak. Pozsonyban telepedtek le és beházasodtak az ottani magyar patricius családokba és hamar elmagyarosodtak. Hősünk atyja, Kempelen Engelbert már a pozsonyi harmincad-hivatal (adófelügyelőség) főnöke, vagyis “főharmincados”, pontos és becsületes hivatalnok, amiért társai előtt nem népszerű. Anyagilag független, mert apósa városi szenátor, majd városbíró, akitől házasságukkor szép vagyont kapott ingatlanban és körmöd aranyakban. így módja van arra, hogy sok gyermeke közül életben maradt három fiának kitűnő nevelést adjon. Mind a három fiú egyetemet végzett és szép karriert futott be. András volt a legidősebb, aki diplomatának készült, nyelveket tanult, majd a poroszosztrák háborúban katonatiszt. A jogvégzett diplomata a háború után papnak megy, fiatalon pozsonyi kanonok, majd II. József nevelője trónörökös korában. A szép jövő előtt álló tudós pap fiatalon hal meg tüdőbajban. A második fiú: János ugyancsak jogot végez a nagyszombati egyetemen, a háború alatt ő is katona lesz és bent is marad Mária Terézia hadseregében és mint tábornok vonul nyugalomba Pesten. Kempelen Farkas, a legkisebb fiú Győrben, a jezsuiták gimnáziumában (ma a bencéseké) végzi a középiskoláit, ahol messze kitűnik intelligenciájával és nyelvtudásával. Innen a nagyszombati egyetemre megy, ahol jogot tanul, majd a bécsi egyetemen szerez jogtudósi diplomát. Még bécsi joghallgató korában történt vele, hogy egy véletlen folytán egy magyar jobbágy-parasztot csempészett be a Burgba, Mária Terézia királynő elé kihallgatásra, a földesuruk elleni panasszal. A kihallgatás sikeres volt és a királynő, aki már ismerte 30
