Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1970-01-01 / 1. szám

a germán *Aar-ahva névből s avarban * Arává volt kétségkívül. Nincs semmi merészség benne, sőt minden magyarázatot jobban kielégít, ha ez avar alakból (melyet szükségszerűen föl kell tennünk a germán és tót közt) vezetjük le a magyar Árva szót, melynek végleges mai alakjába persze belejátszott árva közszavunk; ezt Árpádkorban személynévül is használták, de a folyónév semmiképp sem jöhetett az árva közszóból. így a tót Orava és a magyar Árva két párhuzamos származék lenne az avarból szabályosan a tót és a magyar hangtörvények szerint. Élt-e avar errefelé és érintkezhetett-e magyarnyelvüekkel, hogy átadja a folyónevet? Bizonyítani nem tudjuk, de erősen lehetséges. A tótságot illetőleg morva-szlávot, (amely nem „egyenes őse a tótnak), avarok telepítették messzibb ^északról maguk és a germánok közé, mint ütköző népet 600 táján. E' korai szláv keveredett az avarral épp a határvonalakon s nagyon is indokolt azon történészek álláspontja, akik magát Szvatoplukot is avar Uralkodók elszlávosodott ivadékának tartják, Félreesőbb völgyekben az eredeti avar nyelv is megmaradt, még jobban, mint a nyílt rónákon (ahol, tudjuk,, igenis megmaradt, Nagy Károly hadjáratai ellenére). A mai horvátság és tótság nagyrésze elszlávosodott turáni, mint antropológiai jellegük is mutatja, uralkodó rétegük meg egyenest avar volt (a bán cim is Baján, vagyis “gazdag” avarul). Hogy a honfoglaló magyarság elhatolt a történelmi Magyarország északi határaiig, a Tátra vidékig, azt a Tátra név elemzésében is láttuk. A nagy, többnyire lakatlan, áthatolhatatlan hegyi erdők régi magyar neve Zólyomerdő volt, benne a Tátra vidék is, Árva is; de a völgyekben levő gyér lakosság mégis áthagyományozott régi neveket. Névátadásokban mindig vannak egyesek, akik értik mind a két nyelvet, az átadóét és az átvevőét. Voltak avarok, akik értették az *Aar-ahva “sasfolyó” név jelentését és lefordították, mások a germán alakot használták avarosan ejtve (Arává). Mi a “sasfolyó” avarul? Mai török és avar igen közel állnak (minden török, kivéve az onoguros bolgártörököt, és a jakutot, jóformán megérti egymást): mai törökül : tughrul-suyu (szuju, régiesebben szuvu) lenne, szóról szóra “Turul-vize”. Avagy csak Tughrul-szu vagyis “Turulviz”; a gh hang gyönge fúvó g, amely nyelvjárásonkint nem is hallható. S ime, az Árpádkorban fölmerül a mai Turóc folyóra a Turul, ill. a Turóc vármegyére a Turul vármegye név. Ismét egy nyom, hogy igenis, találkoztak őseink avarral a magas északon ... Az Árva és Turóc könnyen tekinthető u.i. egyazon folyó két

ágának, akár a Fekete- és Fehér-Tisza, stb. s mindkét, sőt három ág (a liptói Vággal) lehetett gótul *Aarahva, avarul Turulszu, esetleg különféle jelzőkkel.

Turócot szlavisták a mai tót Turovec névből eredeztetik, ez pedig a túr “vadtulok” szó kicsinyítő melléknévi alakja: “kis tulkos, bölényes”. Ez kifogástalan magyarázat, de a régi Turul alakot mellőzi. Ha a régi Turullal összefügg, s ez tagadhatatlan, akkor alkalmasint a Turovec csak népetimológia, vagyis hasonló hangzáson alapuló, népileg érthető szókkal való kiferditése az eredeti :Turulszunak, a “sasfolyónak”, amelyrye Orava-Arava is utal, s amely megmaradt a magyar Turulban. Tovább gondolkodva, ha a két egybefolyó ág “Sasfolyó” volt, a Vág is nyilván az volt; mert a “vizár” jelentésű Vág maga nem sokat mond, hisz minden folyó “vizár”; valami jelző kívánkozik elébe, nem az Aar- pl.? Aar-Waag: ami közvetlenebbül is megavarosodhatott és lehetett Árvánk őse? De ez túlsók névátvitelt jelentene). Az ókori Vág-név, az Aucha is szerintünk csak a gót-germán ahva szónak latin-görög leírási kísérlete, vagyis a. m. “viz”. Elébe az került, hogy Aar-, tehát “sasviz”; csak a helyi nyelv hívta rövidítve “viz”-nek, ahogy a Nagy-Kőrös a helybelieknek csak Kőrös, s ahogy Balaton-Földvár a környéken csak Földvár. Ilyen rövidített alakot hallott a latin-görög, vagy az utókor és örökített meg “vizár”—Vág, “viz—Aucha formákban. A Vág is lehetett az egykori germánban “Sasfolyó.”

Dudvág szintén a “történelem kezdetére”, népvándorlási korba nyúlik, mert nehéz föl nem ismerni benne a mai német Tote Waag “holt Vág” régi ógermán változatát (mikor még nem volt meg a második hangcsuszamlás, Lautverschiebung, a d t-vé változván, vö. angol dead). A Dud-előtag u-ja a második szótagi hosszú á miatt ma is u, ez magyar hangjelenség a tótban is, ahogy várható ezen a magyar vidéken. A magyar ismét könnyen vehette közvetlen az avarból szláv közvetités nélkül. Megjegyezzük, hogy Gombócz és Melich nem fogadják el (Étim. Szótár) a Dudvágnak ezt a megfejtését, mely Borovszkytól ered. Kifogásuk, hogy a Dudvág nem “holt ága” a Vágnak, sosem is volt.

Nyitra (a mai tótban is igy, magyarból átvett alakkal) régen Nyitrava, Nitrava volt, amit a tót nem őrzött meg, s ami nem is szláv, hanem újra ógermán: *Nidherava, *Nidhrava “alsó vagy mély folyó”, az avar és szláv egyaránt *Nitrava-vá tette.. A magyar vehette avarból vagy szlávból. Az

12