Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1970-04-01 / 4. szám

dásának ‘Isten kegyelméből’ való voltát igazolta, más keresztény uralkodókkal egyenrangú függetlenségét bizonyította. Küldésével együtt járt az egyházmegyék szervezésére és a kor általános gyakorlata szerint a püspöki székek betöltésére vonatkozó felhatalmazás is. Külön megbízás és ‘apostoli’ cím adományozására ehhez nem volt szükség. A koronázásnak a püspökszenteléshez hasonló szertartásával, a béke és igazság szolgálatára letett esküvel szállt át az uralkodóra. (2) Külső jelvénye az ‘apostoli kereszt’ volt. Ezt a hosszú, rúdszerű nyélre tűzött egyes keresztet a pápa a koronával együtt küldte Szent Istvánnak.

A korona és a koronázás közjogi jellege és alkotmányjogi jelentősége csak jóval később alakult ki. Az államfői hatalom Szent Istvánra nem a koronázással szállt át, hanem a vérszetződés alapján. Mint ahogy a honszerző Árpád fejedelem elődei és a fejedelmi széken utódai, Szent István is — a keleti népek ősi hagyományainak megfelelő értelmezés szerint isteni elhivatottságon alapuló vérségi jogon — atyja, Géza fejedelem halála után, 997-ben már a magyarok szent fejedelme lett Főhatalmának biztosítása érdekében sem bel-, sem külpolitikai szempontból nem volt szüksége a koronára és a koronázásra. Ezekkel még államfői méltóságában sem emelkedett, mert már fejedelemsége idején valóságos ‘rex' gyanánt uralkodott az egész magyar nemzet fölött, akárcsak atyja, akivel ilyen minőségben kötött békét I. Nagy Ottó német-római császár már 973-ban, Quedlinburgban. Igaz, hogy II. Ottó császár és Géza fejedelem közt 975-től 983-ig ellenségeskedés dúlt, III. Ottó császár azonban, akinek nevelője II. Szilveszter pápa volt, nemcsak a korona-küldést sürgette, hanem annak megtörténtével egyidőben Szent Istvánnak — szuverén királyi hatalma elismeréséül és jelvényéül — thébai Szent Móric (Krisztus keresztjéről származó Szent ereklyével díszített) lándzsáját ajándékozta. (3)

Az ‘apostoli kereszt’ sohasem volt kettős. A kettős kereszt csak III. Béla király uralkodása óta szerepel a magyar állam címerében és kétségtelenül bizánci eredetű. III. Béla ugyanis gyermek- és ifjúkorában, mint Mánuel császár trónörököse (deszpotész), Bizáncban nevelkedett. Mánuel fiának megszületése után is a Keletrómai Birodalom harmadik legmagasabb méltóságát (a cézárságot) viselte mindaddig, amíg a magyar királyi trónra nem került. A kettős keresztet azért tette országa címeréül, mert ezzel is hangsúlyozni akarta, hogy magyar királyi méltósága semmivel sem alacsonyabbrendü a bizánci császár méltóságánál. A kettős kereszt ‘apostoli’ jelzője tehát ugyanúgy helytelen, mint Szent István ‘apostoli’ királysága. Szent István kétségtelenül ‘apostol’ király volt, az ‘apostoli’ címet azonban nem ő kapta, századokon át utódai sem viselték. Csak Mária Terézia használja először 1758. június 3-án s ezt követően XIII. Kelemen pápa ismeri el 1758. augusztus 19-én.

ORSZÁGÉPITŐ

De az ezredik évforduló kapcsán egyesek nemcsak régi tévedéseket idéznek újra helytelenül, hanem azokat újabbakkal is megtetézik. Otthon megjelent írások Szent Istvánnak tulajdonítják a magyar államalapítást. Korábban köztudatba ment ‘országépítő’ jelzőjét meggondolatlanul felcserélik az ‘országalapító’ jelzővel. S a külföldi magyarság ezt nemcsak szó nélkül tűri, hanem könnyelműen utánozza is. Elfelejti, hogy a magyar államot Szent István fejedelmi székbe kerülésésének évét (997-et) pontosan 101 évvel megelőzően a honfoglalás tényével már Árpád fejedelem megalapította s annak fennmaradását 907. július 5-én az ennsburgi véres, de győzelmes csatában biztosította. 90 évvel később az országot sem megalapítani, sem újra-alapítani nem kellett és nem is lehetett, mert a magyarság uralmát, országát (úrságát) a Duna-Tisza táján ezalatt a 90 év alatt senki meg nem szüntette, semmi meg nem szakította. Ebben az időben azon a földön még csak ellenség sem járt. A magyarok viszont igen gyakran fordultak meg más (nyugati és déli) országok területein. Ott aratták fényes győzelmeiket és ott szenvedték el sorsdöntőén véres vereségeiket. Az ország megalapítójaként Szent István maga is Árpádot tekintette. Ezért emeltetett sírja fölé templomot Szent István szervező tevékenysége nemcsak az egyházi, hanem az állami kormányzatra és közigazgatásra is kiterjedt. A vármegye-rendszer kiépítésével és törvényalkotásával például évszázadokra vetette meg a magyar közélet nyugateurópai alapjait Minden más tekintetben is valóban európai jellegű országépítést végzett. Ennek jegyében sok mindent ‘alapított’ is. De országot nem.

ÖRÖKKÉ SZENT MARAD

Amilyen meggondolatlan könnyelműség és felületesség Szent István ‘országépítő’ jelzőjének az ‘országalapító’ jelzővel való helytelen felcserélése, ugyanolyan tudatosan romboló szándékú, nevetséges történethamisítás és tudatlanság eredménye az az irányzat, amely Szent Istvánt meg akarja fosztani több mint kilencévszázados ‘szent’ jelzőjétől. Ez az irányzat önkényesen elhallgatja, letagadja azt a történeti tényt, hogy I. “István királyt... voltaképpen maga a nép avatta szentté... A felavatást pápai engedéllyel elrendelő országos zsinat csak végrehajtója volt a nemzeti akaratnak, kifejezője a magyar lélekben félszázad alatt vég-7